Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Kiss Attila: Az avarkori lovas-temetkezés szokásának vizsgálata

iiJD KISS ATTILA kert két sír,

65 Pilismarót — Öregek-dűlő 82. sír

66 Szebény — I. 17. 292. 318. sír,

67 Vsechsvätych 7, 13. sír.

68 Mielőtt a további vizsgálatokra rátérnénk, szükségesnek látszik megjegyezni, hogy a kora-avarkori temetőkből a II. és IV. típus; a késő^avarkori temetőkből az V., VI., és VIII. típus hiányzik. A lovas-temetkezés általános törvényszerűségeit ugyan nem befolyásolhatja, de az értékelésnél mást eredményezhet, ha a típusok között területi különbségek állapíthatók meg, ezért röviden erre a kérdésre is ki keli térnünk. A típusok földrajzi elterjedésével kapcsolatban az alábbi megállapításokat tehetjük: a) A típusok zöme az avarkori leletek elterjedésének egész területén előfordul. b) Területi elkülönülés a kora-avarkorban az V.; a késő-avarkorban a II. és IV. típusnál állapítható meg. Az, V. típus elterjedése egybeesik a kora-avarkori sírok elterjedésének főterületével, (Tiszamellék Maros-Körös közötti szakasza)

69 ez elsősorban időrendi különbséget jelöl, de mögötte ethnikai önállóság is meghúzódhat. A késő avar-kori II. és IV. típus csak az avarkori szállásterület peremvidékein fordul elő. Mivel ez a két utóbbi forma csak ott figyelhető meg, ahol elsősorban kell számolni színesebb ethnikai képpel, ezért a két forma megjelenésének okát ethnikai különbségben lehet keresnünk.

70 Az avarkori szállásterület egészén az előbbi területi különbségektől eltekintve is több típus fordul elő s így felvethető annak a lehetősége, hogy a lovassírok egyes típusai egymás mellett élő közösségekre jellemző helyi sajátosságokat képviselnek, vagyis ezek a különbségek közösségek szétválasztására, de 85 Makkay János leletmentése. Szíves szóbeli közlése. Az adatok közlésre való átengedéséért ezúton mondok köszönetet. 66 Szabó J., A pilismarótíi avar temető. (Kéziirat.) Az adat közlésre való átengedéséért ezúton mondok köszöTnetet. ,.

ет MNM Adattár 1. Sz. I. 68 Pastor, J., AR 13 (1961) 377. 69 Cmllány D., FA 1—2 <1939) 132—134; Kiss A., Az avarkor! hadművészet kérdéseihez. (Kézirat.) IV. t. 70 A dévényújfalui temető tehnilkaii hovatartozása vita tárgyát képezi. J. Eisner szerint a temetőbe szlávok temetkeztek, (Eisner, J., im. 410.) vele szemben Szőke Béla a temető ethnikumát avarnak tartotta. (Arch. Ért. 80 [1953] 170.) A temető feltárt részében a férfi sírok majd egyharmadában lovastemetkezés volt. Maga a szokás, temetőn belüli nagy aránya, típusaiinak megoszlása a temetőt szorosan az avarkori száHás-területhez kapcsolja. — E szempontra Cs, Sós Ágnes hívta fel figyelmemet, segítségét ezúton köszönöm meg. nem általános törvényszerűségek megállapítására alkalmasak. E lehetőséget, mivel több temetőben a lovassírok között két, sőt három temetkezési típus is előfordul, el kell vetnünk. Viszont a vegyes típusú lovassírokat tartalmazó temetőkből az egyes formák aránya alapul szolgálhat törvényszerűségek kutatására. A lovassírok egyes típusainak arányát egyazon temetőn belül 1. az I. és II. táblázaton. A vegyes típusú lovassíroikat tartalmazó kora-, és késo-avarkori temetőket összehasonlítva megállapítható, hogy a korai temetőkben az egyes típusok aránya, illetve eloszlása sokkal egyenletesebb, mint a késői temetőkben. Ez a megállapítás csak a vegyes típusú lovassírokat tartalmazó temetőkre érvényes. Mivel jóformán egyetlen teljesen feltárt avarkori temető sincsen, ahol az ilyen jellegű vizsgálatot teljes mértékben el lehetne végezni; és az így nyert eredmény is csak egyedi lenne, ezért a rendelkezésünkre álló temető-részletekből kell kiindulnunk. Ebben az esetben feltételezzük azt, hogy a temető-részletekből levonható következtetések együttese eredményeiben megközelítheti a teljesen feltárt temetőkből levonható következtetéseket. A Kárpát-medencei avarkori lovassírokban az általunk összegyűjtött adatok szerint az egyes típusok megoszlását 1. a III. táblázaton. A teljes lóvázat tartalmazó sírok típusainak megoszlása a vegyes típusú temetőknél tett megállapításokkal teljes összhangban áll, sőt a nagyobb esetszám az ott tett megállapításokat erősebben hangsúlyozza: a lovastemetkezés szokásában a korai időben az egyes típusok megoszlása sokkal arányosabb, mint a késő időben. Áttérve az un. részleges lovassírok vizsgálatára, megállapítható, hogy a lóváz bizonyos részleteinek (lókoponya és hosszúcsontok) feltételezhetően lóbőrrel együtt történt eltemetése csak a kora-avarkorból ismert: Csóka — (Сока) 43. sír,

71 Deszk — D 175. sír,

72 Dévaványa — Köleshalom 75. sír,

73 Gombos — (Bogojeva) 22. sír.

74 Jutás 173. sír,

75 Hódmezővásárhely — Szárazér,

76 Klárafalva — В 60. sír,

77 71 Korek J.—Kovrig I., im. 260. 72 Csallány D., Areh. Ért. 56 (1942) 162. 73 Korek J.—Kovrig I., im. 289. 74 Pogány J., Arch. Ért. 28 (1908) 408. 75 Rhé Gy.—Fettich N., im. 33. 76 Korek J., Dóig. 18 (1942) 156-^159. 77 MNM Adattár 36. Cs, 1.