Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)
Tóth Tibor: A bogádi későrómai temető (Paleoantropológiai vázlat)
A BOGÁDI KÉSÖRÓMAIKORI TEMETŐ J 39 életkori megoszlását illeti, megalapítható, hogy a leletegyüttes kisszámúsága ellenére, abban minden felnőttkori csoport képviselve van (I. táblázat). I. táblázat. A bogchdi későrómaikori leletek quantitativ életkori és nemi megoszlása Életkor Nem Д 9 * + Q Gyarrt ¥ melk Inf ans I. — — — — Iinfains II. — — — 1 Juvenilis — — — — Adui tus 2 2 4 — Ad.—Mat. 1 — 1 — Matuirus 1 3 4 — Mait.—iSen. 2 1 3 — Senilis 3—3 összesen 9 6 15 1 Megjegyezzük, hogy az életkor meghatározásánál Nemeskéri J.—Harsányi L. új, kombinált módszerét (1958, I960) 4 vettük figyelembe. Ismeretes, hogy nevezett szerzők szerint az életkordiagnozisban egyrészt elégséges a koponya endoeranialis varratainak ossificates állapotát elemezni, másrészt viszont szükséges a proximalis humerus-, és femurepiphysisek valamint a faciès symphyseos strukturális sajátosságainak megfigyelése. Annak ellenére, hogy az embertani feldolgozáson belül lényeges kiegészítésnek tartjuk a paleodemographiai értékelést, a jelen leletekkel kapcsolatban ez nem végezhető el teljesen. Ugyanis, bár Sz. Burger Aliz 1959— 1961 között teljesen feltárta a temetőt, századunk 30-as éveiben országútépítéskor annak egy részét már szétrombolták. 5 4 A kombinált módszer bemutatásáért és a bogádi anvagon való alkalmazásáért Nemeskéri J.-nak hálás köszönetemet fejezem ki. — (T. T.) 5 Sz. Burger Aliz személyes közlése. Általános embertani analízis A bogádi későrómaikori temető 9 férfi és hat női sírja közül csupán három férfi és egy női sír leletei alkalmasak a részletes morphometrikus és tipológiai elemzésre. E vonatkozásban G. F. Debetz (1948, 1957), E. Hug (1940), R. Martin (1928) és Ja. Ja. Roginszkij —M. G. Levin (1955) eljárásait alkalmaztam; a termet meghatározásához N. Wolanski (1953) nomogrammját ihasználtam. A minimális számú férfiszériára középhosszú, középszéles fej, vagyis a mesocrania jellemző. A homlok keskeny, stenometop. A felsőarc alacsony. Az orr, átlagban, középszéles, középmagas, vagyis jellemző a mesorhinia. A szemüreg szintén középszéles, középmagas, vagyis a minimális számú férficsoportra a mesoconchia jellemző. Az átlagos termetadatnál is közepes érték mutatkozik. (II.. IV. tábl.) Bár az embertanban az átlagos értékek elemzése a munkahipotézis jelentős részét képezheti, a csoportokon belüli értékelésnél az individuális adatoknak nagyobb szerepe van akármely népcsoport embertani összetételének felderítésében. Ez vonatkozik az általunk ismert bogádi későrómaikori férficsoportra is. A fentebbi átlagos értékeknek lényegében nincs semilyen populációnbelüli orientációs jelentősége. Az individuális adatok viszont elősegítik a helyes álláspont kialakítását. Ugyanis e férficsoporton belül a dolichoran — metriometopmesen — mesoprosop — leptorhin — hypsiconch, továbbá a brachycran (?) — stenometop (?) — leptorhinchamaeconch, valamint a mesocran — stenometop — mesorhin — chamaeconch jellegegyüttesek állapíthatók meg (IV. tábl.) Kisebbfokú variabilitás mutatkozik a termetadatokban is. Két férfiegyén közepes-, egy pedig nagyközepes termetű lehetett (IV. tábl.). Bár a termetadatoknak a legtöbb esetben nincs különösebb jelentősége populációkközti viszonylatban s egy adott jellegegyüttesen belül, mégis felhívjuk a figyelmet arra, hogy e vonatkozásban a bogádi későrómai népesség általunk ismert csoportián belül a férfiakra (5 egyén) a közepes, nőkre (5 egyén) pedig a kisközepes termet volt jellemző. Természetesen figyelembe vehetők a termetvariabilitás határai is. A férfiaknál a minimum 162,7 cm — a maximum 166,1 cm; a nőknél 146,6 illetve 156,3 cm. Szembetűnő, hogy a termet variációs intervalluma a nőknél nagyobb (8,7 cm), mint a férfiaknál (3,4 cm). Az egyedül teljes női vázlelet (13. sír) elemzéséhez elegendőnek tartjuk azokat az
