Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) (Pécs, 1963)

Sz. Burger Alice: A bogádi későrómai temető

A BOGÁDI KÉSÖRÓMAI TEMETŐ 133 során idekerült romanizált nő házassági aktusával kapcsolatos papyrus („dos"), vagy az illetővel eltemetett ékszerek tárolásával kapcsolatban temették el tulajdonosával. A bogádi temető sirritusait elemezve ismét emlékeztetnünk kell arra a sajnálatos körülményre, hogy a megtalált és hitelesen feltárt temetőrészlet csak egy töredékét képezi egy nagy temetőnek.

91 E töredékből is megállapítható azonban az, hogy a Ny-felé eső részen voltak a korai temetkezések (1. és 2. sírok), míg a 3. feldúlt és 21. ép téglasírok igazolják a falubeliek állítását, miszerint ebben a sávban sok téglasír pusztult el. Temetőnk egy többszáz éven egy helyben élő település temetkezését tükrözi. A legkorábbi 1. és 2. síroktól K-felé meglehetősen nagy távolságra találjuk a többi tégla- és földsírt, valamennyi tájolása К—'Ny irányú volt, a nyújtott csontvázak arccal Nyfelé feküdtek. A férfivázaknál (9. Inf. IL; 10, 16, 19, 20, 21.) a karok könyökben meghajlítva, kezük medencéjükre téve nyugodott. A 7. sírban a karok elenyésztek, a 4. sírban csak a jobb könyök volt behajlítva, a 12. sírban mind a két ikéz nyújtott volt. A női síroknál (5, 11, 13, 18.) mindkét kar könyökben meghajlítva, a (medence' fölött egymásra volt (helyezve. Kivételt képez a 6. női sír, amelyben a bal kar visszahajlított elhelyezése eltér a többi váz helyzetétől.

92 A fibulák, csatok viselési módja a romanizált katonaviseletre jellegzetesek, a női sírok ékszer, gyöngy és üvegmellékletei az általános későrómai temetők anyagait tükrözik. A karperecek a zengővárkonyi csoport, a keszthely dobogói és kisárpási, legújabban pedig a bogádi temető esetében inkább a viselés módjában különböznek a nem elkülöníthető etnikumok temetkezési szokásaitól. Speciális mellékleteknek számítanak a női sírokban lévő vas iházieszközök, a férfisírokban talált kovakövek és általában a sírokban talált fanyelű vaskések, amelyek szintén a zengővárkonyi csoport és a keszthely-dobogói temetőkben találhatók meg. A bogádi temetőben feltárt sírokból összesen 98 db későrómai érem került elő. (Vö. Éremtáblázat.) Ezeknek feldolgozása külön tanulmány tárgyát képezi, ezért most csak öszefüggéseiben foglalkozunk a kérdéssel.

93 A bogádi érmekben az i. sz. III. sz. végétől — Julianusig, tehát 3634g terjedő időszakra töretlen a folyamatosság. Florianus és Carinus (érmeitől Maximinus Daza középe 91 Vö. 9. jz. 92 Sági K., Keszthely ... 242. 93 E sorok írója készíti el. bronza hidalja át az időt I. Constantinusig, akinek uralma alatt nő meg ugrásszerűen a temető éremanyaga. I. Constantinuson kívül főleg II. Constantinus, Constans, valamint II. Constantius érmei vannak a legnagyobb számban képviselve. Constantius Gaillus kisbronzai csak két ízben fordultak elő. A bogádi éremanyag nagy rokonságot mutat a baranyai temetők közül a zengővárkonyi csoporttal, a keszthelykörnyéki temetők közül a dobogóival és a kisárpási temető második periódusával.

94 Amíg azonban a fentebb említettekben még Valens, Valentinianus és Gratianus érmei is megtalálhatók, addig Воgádon Julianus veretével zárul az anyag. Ezzel kapcsolatban feltehető, hogy a többi, korábban elpusztított bogádi sírokban lehettek későbbi időkre jellemző érmék, nincs kizárva azonban az sem, hogy a bogádi település a 375 körüli szarmata—qvád betörésekkel kapcsolatban szűnik meg, lakosai esetleg Sopianae falai közé menekülnek,

95 E (kérdés további tisztázását részben a további bogádi kutatások,

96 legfőképpen azonban Baranya megye készülő történeti összefoglaló munkája fogja jobban megvilágítani.

97 A bogádi temető leletegyüttese és éremanyaga azt is bizonyítja, hogy I. Constantinus alatt kezdődik meg egy nagyobb germán betelepítés Pannoniába, amely II. Constantius idejében a legerősebb.

98 Erre mutat a zengő94 Dombay J., im, 301. sikk. — Sági K., Keszthely . .. Bíró E., im. 176. 95 R. Alföldi M., Ant. Hunig. III. 1—2 (1949) 89. — A Pécs, Széchenyi térti későrómai temetőben, melyre több ízben hivatkoztunk, Török Gyula Gratianus érmeket is talált, ami azt is jelentheti, hogy ez a bogádi temetővel rokon népesség Sopianae falad között még sokáig talált menedéket. Török Gy., im. VI. sír. 132. 96 Zákonyi László igazgató hívta fel a figyelmemet a Bogaid—Tószéli romimezőre. Bogád túlsó végében, a Zsimininye felé vezető út jobboldalán, a mai „Virágzó" Tsz kukoricaföldjei Inagykiterjedésű rómaikori roimmezőt, terrazzópadlós épületeket rejtenek a föld aüatt. 1961. évi terepbejárásunk során rögzítettük ezt az újabb lelőhelyet. Reméljük feltárásaira a közeljövőben sor fog kerülni. 97 Fülep Ferenc munkája, előkészületben. 98 A közismert két nagy pannóniai betelepítés, a) d. sz. 295. körüli Sopianae könnyéki carp — és b) 380-ban Gratianus által idetelepített keleti gót és alán csoportok helyzetét megvizsgálva azt látjuk, hogy a carpokkal kapcsolatos régészeti anyag nem hozható összefüggésbe sem a zengővárkonyi csoport, sem pedig a bogádi temető esetében. Dombay J., im. 319. — carpok régészeti anyagára vö. Aram. Marc. L. 28, C. I. — összefoglalóan Istoria Rominiei I. (1960) 637—647. A Gratianus-féle letelepítósisel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ez az időpont már anynyira késői a bogádi temető esetében, hogy fel sem merülhet. Pekáry T., AÉ (1955) 19. tov. irod.-ai.