Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Tóth Tibor: Baranya megye paleoantropológiai problémái

86 TÓTH TIBOR Szükséges megjegyezni, hogy a megye aeneolitkori anyaga (Zengővárkony : 62 sír, 45 koponya; Villánykövesd: 24 sír, 19 koponya; Pécsvárad—Aranyhegy: 4 sír, 1 koponya; Somogy vasas: 1 sír, 1 koponya; összesen: 91 sír, 66 koponya), mely egyébként igen rossz megtartású s így gondos restaurátori felülvizsgálatra szorul, Malán M. munkakörébe tartozik. Viszont az igen jó megtartású Árpád-kori temetők (Somogyvasas: 80 sír, 63 koponya; Eilend L: 19 sír, 16 koponya; Eilend IL: 5 sír, 5 koponya és Palotafoozsok: 22 sír, 20 koponya; összesen: 126 sír, 104 koponya) Nemeskéri J. munkatárgyát képezi. Megjegyzendő, hogy az itt felsorolt leletek túlnyomó többségéhez megvannak a csontvázak is, mely az adott esetekben lehetővé teszi a termet meghatározását. Az erre vonatkozó adatok megtalálhatók Nemeskéri J. fentebb említett kataszteri kimutatásaiban (1950). A Baranya megyei paleoantropológiai anyag ezen adminisztratív előkészítéséhez viszonyítva a publikálás terén igen kevés történt. Elsőként említhetjük László Gy.A,, aki 25 évvel ezelőtt a szebényi ásatásokról szóló beszámolójában (1936) Bartucz L. szóbeli közlése alapján röviden foglalkozik a Szebényben temetkezett avarkori népesség etnikai meghatározásával. Két évtizeddel később László Gy.-nak az avarok társadalomtörténetéről írott régészeti monográfiájában (1955) Nemeskéri kiegészítő paleoantropológiai tanulmányt tett közzé, melyben a Kiskőrös-Vágóhídi leletek összehasonlító vizsgálatához egy térképet mellékelt a magyarországi avarkori etnikum temetők szerinti típusmegoszlásának bemutatása céljából. Mivel Nemeskéri a fontosabb metrikus és morfológiai jellegek szerint a Baranya megyei avarkori leletek adatait már korábban összegyűjtötte, a jelzett térképen — a szebényi anyag kivételével — (bár annak metrikus és morfológiai adatait szintén felvette) demonstrálja az adatok kihagyása következtében nyilván előzetes jellegű véleményét, ahol az összes leleteket három tipológiai csoportba vonja össze. Nemeskéri nézetének megfelelően csak Eilend I. és II. temetői tartoznak antropológiailag a mongoloid-europoid kevertségű típuscsoportba, míg Cselegörcsöny, Gyód, Kékesd, Nagypall L, IL, Pécsvárad és Szellő temetőinek leletanyaga a teljesen europoidokhoz van sorolva. Röviddel ezután Banner J. monográfiájához írt kiegészítő tanulmányban adja közre Nemeskéri (1956) a péceli kultúra népességének antropológiai áttekintését. Itt szintén nagyobb területi összehasonlításokat alkalmaz, melynek keretében viszonylag részletesen elemzi a baranyai Palotabozsokról származó 3 koponya adatait is. Ugyancsak az egyik, arclapossági vizsgálatra alkalmas palotaibozsoki (női) koponyát kandidátusi disszertációjának egyik anyagaként jelen sorok írója szintén felhasználta (1958). Végül e tanulmány szerzője a közelmúltban feldolgozta a szebényi avarkori temető embertani anyagát (I960).

3 Megemlítendő, hogy Nemeskéri J. néhány éve az általa kidolgozott új eljárással meghatározta a már nevezett négy Árpád-kori temető leletanyagánák életkorát és sexualizáltsági fokát, azonban ezek még nem kerültek publikálásra. Az itt elmondottak igazolják azt a korábbi nézetünket, hogy a baranyai paleoantropológiai anyag közzététele tekintetében eddig igen kevés történt. A történeti embertani anyag jövőbeni értékeléséhez fontos kiegészítést képeznek azok a paleopatológiai vizsgálatok, melyeket Entz B. és Regöly-Mérey Gy. végeztek el nagyszámú paleoantropológiai anyagon. Még kevéssé ismert, hogy Entz B. a neves orvos 1939 —1957 között elsőként és intenzíven végezte a fürészeléses és röntgen-paleopátológiai vizsgálatokat a baranyai avarikori anyag jelentős részén s az Árpád-kori anyag zömén. Ezt a murikát 1957 után az aeneolit anyagon és a rómaikori leletek egy részén RegölyMérei folytatta.

4 Továbbá az elmúlt években jelentek meg Huszár és Schranz értékes paleostomatológiai tanulmányai (1952, 1954), melyekben kimerítően foglalkoznak a baranyai koponyaleletek fogazatának diagnózisával, lényegesen elősegítve ilymódon a paleobiológiai rekonstrukciót. Baranya megye paleoantropológiai problémái a fentebb vázoltakból is láthatóan elég bonyolultak. A különböző történeti időkben különféle népcsoportok vonultak át, vagy telepedtek le hosszabb vagy rövidebb időre Dunántúl vonzó természeti környezettel rendelkező délkeleti részében. Ezt igazolja annak megemlítése, hogy Tiberius balaton-vidéki veterántelepítéseivel kapcsolatban az italicus kereskedők Savaria—Sopianae—Mursa közötti utazásai (Mócsy A. 1956) valószínűleg elősegítették a baranyai etnikum romanizálódását, továbbá az i. sz. II. sz.-tól a légionáriusok, főleg pedig az auxiliarisok feleségei a bennszülött népesség köréből kerülnek ki. (Mócsy A. 1956). Mócsy legújabb vizsgálatai (1956) 3 Lásd az Annales Hist.—Nat. Musei Nationalis Hungarici 1961. számát. — T. T. 4 Dorríbay J. és Regöly-Mérei Gy. szíves szóbeli közlései, melyért hálás köszönetemet fejezem ki. — T. T.