Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. II.
A LENGYELI KULTÜRA LELŐHELYEINEK GERINCES FAUNÁJA II. BÖKÖNYI SÁNDOR Ez évkönyv előző kötetében kezdtük meg a lengyeli kultúra lelőhelyeiről előkerült gerinces fauna ismertetését. Akkor a zengővárkonyi és a korábbi pécsvárad—aranyhegyi ásatások csontanyagának leírását és az egyes csontok méreteit közöltük, most pedig, a dolgozat második részében az újabb ásatások illetve lelőhelyek állatcsontanyagát ismertetjük, valamint méreteit közöljük és egyben a közölt teljes csontanyag zoológiai értékelését kezdjük meg. E részben három lelőhelyről származó csontanyag szerepel. E lelőhelyek: Pécsvárad —Aranyhegy, ahonnan a legújabb, 1959-es ásatás csontanyaga kerül közlésre, Villánykövesd, innen az 1956. évi gyűjtés illetve az 1957. évben végzett ásatás csontanyaga szerepel e dolgozatban, valamint Magyarboly— Téglagyár, ahonnan egy 1959^ben bekerült koponyarészietet ismertetünk. A két első lelőhely anyaga Dombay J. gyűjtéséből illetve II. ásatási terület, I. szelvény, 8. gödör. Lelt. sz.: 60.142.2. Gímszarvas — Cervus elaphus L. Agancsdarab, vetett agancsból, megmunkálás nyomával. Igen erős agancsból. A rózsa legnagyobb átmérője 76, legkisebb átmérője 63, körmérete 220 mm. II. ásatási terület, I. szelvény, 8. gödör. Lelt. sz.: 60.142.7. Eb — Canis familiáris L. Jobboldali mandibularészlet a P 3-M 2-vel. Kifejlett, kistestű állaté. II. ásatási terület, VII. szelvény, 88. gödör. Lelt. sz.: 60.169.4. ásatásából származik, a harmadik lelőhelyről viszont a téglagyári munkások ajándékaiként került be a Janus Pannonius Múzeumba egy, a téglagyári agyagkitermelésnél előkerült őstulok-koponyarészlet. Az első két lelőhely anyaga jórészt teljes begyűjtésből származik, azaz minden, az ásatásból előkerült csont szerepel benne. A csontok megtartási állapota valamivel jobb, mint a zengővárkonyi és a korábbi pécsváradi anyagé, amit legjobban az bizonyít, hogy az új anyagban egy-egy őstulokból és szarvasmarhából származó, teljes hosszában megmaradt hosszúcsont van, amilyen a korábbi, ennél jóval nagyobb anyagban nem fordultelő, valamint igen gyakoriak a szarvcsapok is. Ez utóbbiak a koponyarészletekkel együtt itt is az anyag legértékesebb részének tekinthetők, miután teljes koponyák — egyetlen erősen sérült, betört homloki és arcorri résszel bíró sertéskoponya kivételével — hiányzanak. Szarvasmarha — Bos taurus L. Os frontale-részlet a baloldali szarvcsap felével, baloldali szarvcsap, 2 baloldali astragalus és os phalangis I. A szarvcsap sérült, hegye letört, az astragalusok sérültek. A koponyarészleten a homlok széles, lapos, a fejnél széles, egyenes. A szarvcsap vastag, hosszú, tövénél fel- és oldalt irányul, majd előre kanyarodik. Fala középvastag, néhány erős, hosszanti barázdával. A második szarvcsap is vastag, hosszú, s lefutása is az elsőéhez hasonló. II. ásatási terület, VIII. szelvény, 90—107. gödör. Lelt. sz.: 60.172.1. Szarvasmarha — Bos taurus L. Jobboldali maxillarészlet a M 2-vel, jobboldali os temporale-részlet, baloldali szarvII. Pécsvárad—Aranyhegy (1959-es ásatás)
