Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
FülepFerenc: Adatok a pécsi székesegyház alatt húzódó csatorna kérédéséhez
60 FÜLEP FERENC nyugati irányban." Miután kelet felé a székesegyház alatt behatoltak a csatornába, 34 m-re a behatolás pontjától fél méter magas földhányást találtak a csatornában, amelyen csak átszivárogni tudott a víz, ettől keletre azonban, leírása szerint, fél méter magasan állt a víz. Ezen a szakaszon a csatorna 185 cm magas, szélessége 65 cm. Az 1890-es években végrehajtott építkezések alkalmával a sekrestye alatti fűtőkamrában megépített kazán megszakította a csatornát, azonban a kazán keleti oldalán Szőnyi megtalálta még 3,58 m hosszúságban és itt a csatorna elérte az északkeleti torony nyugati falát. Ezen a falon is keresztülhatolt, azonban itt már csak 25 cm magas, és 15 cm széles. Szőnyi megfigyelése szerint 6 a csatorna ezen a szakaszon megtörik és a torony északkeleti sarka irányában elhagyja az épületet „az épületen kívül fekvő valamely pontig, melyet még nem ismerünk." Leírása szerint ezt a megszűkült részt még valamilyen módszerrel 11 m hosszan konstatálták. Leírja még azt is, hogy az északkeleti toronynak a székesegyház altemploma padlójával egy szinten fekvő padlóját is felásták és itt 70 cm-re a padló alatt vizet találtak, „mely fél méter magasan állt,... de már nem a csatornában, hanem csak úgy szabadon a földben . . . 7 " Mindezekből Szőnyi azt állapítja meg, hogy a csatorma kezdete az északkeleti torony, illetve annak keleti falán kívül van és elvégződik a püspöki udvar eddig még bizonytalan pontján. Szőnyi hivatkozik Horváth Antal megfigyelésére, 8 aki szerint azon az udvaron, ahol mi is ástunk 1958-ban, a homokrétegbe ágyazott kútba vezették el a vizet és ott nyelették el. Megállapította Szőnyi 9 már akkor azt is, hogy a csatorna oldalában befalazva római sírkövek töredékei láthatók és megemlít egy faragott sírkőrészietet, melyen egy koszorú alsó fele és egy ,.M" betű van. Szőnyi felveti a kérdést, hogy mily célból létesítették ezt a csatornát a XI. században? 10 Arra az elhatározásra jut, hogy már akkor észrevették az építészek, hogy a székesegyház mögötti domb oldalából talajvíz folyik a székesegyház alá és ennek a talajvíznek az elvezetésére készítik a csatornát. Szőnyi azt az állítást is megkockáztatta, hogy a csatorna déli falát a székesegyház hajójának északi fala alkotná. 6 Uo. 192. 7 Uo. 8 Uo. 191. 9 Uo. 193. io Uo. . Foglalkozott a kérdéssel Gosztonyi Gyula 11 is. Gosztonyi elsősorban is kétségbevonja Szőnyinék azt a megállapítását, hogy a csatorma és a székesegyház hajójának északi fala közös 12 . Megállapítja azt is, hogy Szőnyinék a csatorna létesítésére vonatkozó meghatározása nincs kellően alátámasztva, amennyiben a csatorna nem kíséri teljes hosszában végig a templomot, az északkeleti toronynak a belsejébe hatol bele és nem övezi körül ugyanennek a toronynak alagsori részét, így tehát nem logikus, hogy a csatornának a templom vízmentesítése lett volna a célja. Gondolkodóba ejti Gosztonyit az is, hogy a csatorna keleti része teljes egészében., boltozata a nyugati részeken római téglák- * ból épült, s így Gosztonyi а csatorna rómaikori keletkezésére gyanakszik. 13 Más helyütt világosan meg is mondja, 14 hogy a csatorna feltétlenül korábbi, mint a toronyalapok, sőt azt mondja, hogy a tornyok alapjainak építésekor bontották el a járható részt és csökkentették le a méreteket, hogy a vízelvezetés biztosítható legyen. Már ő is felveti azonban azt a kérdést, hogy miért nem hagyták meg a csatornát eredeti méretében. Megcáfolja Szőnyinék azt az állítását is, amely szerint a csatornának az északkeleti torony alá futó elkeskenyedő szakaszát utólag fúrták volna a torony alapja alá. 15 Azt mondja, hogy teljesen érthetetlen lenne, hogy miért szűkítették volna le éppen a tornyok alatt a csatornát, ha később építették ide. Amint a fentiekből kiderül, a csatorna rendeltetésére és keletkezési idejére vonatkozólag a kutatók mind ez ideig egyöntetű, megnyugtató választ adni nem tudtak. Az 1958. évi ásatások során a bevezetőben említett rómaikori sírkamrától nyugat felé húzott 6 m hosszú és 1,5 m széles árokban hatalmas, teknőalakú beásás bontakozott ki. Ennek a teknő alakú beásásnak a felső része egy, valószínűleg máshonnan idehordott kékesszínű, erősen nedvességtartó, agyagos földdel volt kitöltve. 450 cm mélységben széles sávban kirajzolódott a hatalmas vízvezető csatorna teteje (I. t. 1.). A teknőszerü beásás ennek a csatornának a lefektetése alkalmával keletkezett (2. kép). Az árokban 540 cm mélységben megtaláltuk a csatorna alapozását. A vízvezető csatorna fölött (2. kép) fcb. 4 m mélységig XVI— XVII. szá11 Gosztonyi Gy., A pécsi Szt. Péter székesegyház eredete. (Pécs, 1939) 34—35, 248. 12 Uo. 13 Uo. 35. 14 Uo. 206. 15 Uo. 207.
