Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

A MECSEK-HEGYSÉG DÉLI SÍKJÁNAK MOLLUSCA-FAUNÁJA GEBHARDT ANTAL A Mecsek hegységben végzett rendszeres malalkofaunisztikai vizsgálatok során több olyan állatföldrajzi kérdés merült fel, melyekre megnyugtató választ csak a hegységet környező sík terep csigaállományának megismerése adhat. Figyelemmel arra, hogy az állományalkotó ősi- és közép-európai fajok mellett az ún. színező elemek többségének származási vonala nyugat-keleti, illetőleg délről északi, délkeletről északnyugati irányban haladó vándorlásra utal, — különösen nagy jelentősége van a Mecsek nyugati lejtőinek folytatásaként jelentkező Somogy megyei erdős dombvidéknek — a Zselicségnek — valamint a Mecsek déli síkjának, mely a hegység lábától a Dráváig terjed. Az előbbi tájegység tüzetes átkutatása a malalkofaunának a kőszegi hegyvidéken átszivárgó alpesi elemek útjáról, utóbbi pedig — feltevések szerint — a Dráva folyó közvetítésével nemcsak a Keleti Alpok, hanem a Balkán puhatestűinek a Mecsek faunájában észlelhető elterjedéséről is felvilágosítást nyújthat. A Zselicség malakologiai vizsgálatát 1957. év nyarán már befejeztem (3), míg 1958-ban a Mecáek hegység déli síkjának felkutatását vettem munkatervembe. Törekvésemben különösen a következő célkitűzések vezettek: Minthogy a vizsgálat alá vetett területen mindeddig semmiféle zoológiai munka sem folyt, legfőbb célom az volt, hogy minél több és minél változatosabb gyűjtőhelyre irányuló A Mecsek hegység déli lejtői fokozatos eséssel, csaknem észrevétlenül süllyednek abba az alacsony dombvidékbe, melynek hullámvonalából, a megye délkeleti részében csak a Villány—Harsányinhegy dolomit szirtjei emelkednek ki. Ez a hatalmas, összefüggő, csaknem sík tábla topografiailag nehezen bontható részekre, mert az önkényesen megkiszállással a terep csigaállományának elérhető legteljesebb faji összetételét megállapítsam. További céljaim között szerepeltek: az ökológiai, illetőleg a mikroklimatikus életfeltételek vizsgálata mellett a Dráva faunaközvetítő szerepének tisztázása a csigatársulások kialakulásában és a fauna elterjedéséiben, a tömegviszonyok tanulmányozása (populációdinamika), a begyűjtött anyag karakterének egybevetése a Dráva mellett fekvő Csurgó, az alföld jellegű Zselicség, Győr közelében a gönyüi járásnak, a Balaton, Keszthely és Kőszeg környékének Mollusca-ánományával, végül faunagenetikai elemzés keretében a csigaoönozis származásának és összetételének kérdése. Minthogy a Mecsek hegység és a vele állatföldrajzi szempontból egy tekintet alá eső Villány—Harsányi-hegy (Szársomlyó) csigaközösségének elterjedési viszonyait egyik korábbi munkámban (2) már ismertettem, ebbe a tanulmányomba csak a hegység talapzatát övező és a dél-baranyai síkságba olvadó lapályos terület malakofaunisztikai eredményeit vettem fel. Az átkutatott területen 10 596 példányszámban összesen 114 Mollusca-fajt, vagy ennél alacsonyabb rendszertani egységet képviselő csigát gyűjtöttem s ezek mint száraz, illetőleg alkoholos preparátumok a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának leltározott anyagaként szerepelnek. , . vont határok egymásba olvadva, a terepen elmosódnak. A terepjárás megkönnyítése és rendszeresebbé tétele céljából a Mecsek déli talapzatát a pellérdi halastavaktól körülbelül az üszögi vasútállomásig szegélyező és Pécs város alatt mintegy 5 km széles sávban húzódó, ún. „Pécsi rétek"-et a ViHány-Harsányi-he1. Tereptani viszonyok és az egyes tereprészek Mollusca-társulásai