Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Horvát A. Olivér: Mecseki vegetációs tanulmányok. I.

MECSEKI VEGETÁCIÓS TANULMÁNYOK í. HORVÁT A. OLIVÉR Mit tár fel a növényföldrajzi térkép a vegetáción kívül? A Mecseken 25 éve végzett florisztikai, növényszociológiai és főleg növénytársulástani térképezési kutatásaim alapján leírom, hogy mit tár fel, mit árul el a növényföldrajzi térkép a szoros értelemben vett vegetáción kívül? A mecseki középhegység Dél-Magyarországon hegyvidéki jellegénél fogva természetesen többet nyújt a vegetációs térképe révén a többi természeti adottságokról, mint például egy síkvidéki táj növényföldrajzi térképe. Azért is tanulságos emellett a mecseki növényföldrajzi térkép tanulmányozása, mert a Mecsek földtani felépítése rendkívül változatos és így sokkal színesebb a vegetációból leolvasható kapcsolat a földtani felépítés és a növénytakaró között, mint például a Mátrahegységben, ahol az egyhangú, főleg andezitből álló kőzettani felépítés a jóval szegényebb vegetációban is megmutatkozik. Emellett a Mecsek-hegység, mint Magyarország legdélibb hegyvonulata élénk szubmediterrán, balkáni és pannóniai vonásokat is mutat középeurópai jellege mellett. Kontinentális és atlanti, valamint szubmediterrán klímahatásoknak is ütköző pontja. Mindezek a sajátságok majd megmutatkoznak a vegetációjában is és leolvashatók majd a növénytakaróját feltüntető növényföldrajzi térképről. Természetesen ezek a földrajzi és éghajlati, valamint vegetációs adottságok visszatükröződnek a hegység erdeinek talajviszonyain is. A Mecsek-hegység érdednek vegetációs térképe néhány útvonalon és erdei vágáson kívül pusztán csak az erdei növénytársulásokat tünteti fel egészen a faeiesekig lemenőleg és mégis jól tájékoztat: 1. az orográfiai viszonyokról vagyis a hegygerincekről, az északi és déli oldalakról, a hegymagasságról stb. A Mecsek hegygerince, főleg a térkép nyugati felében jól felismerhető a vegetációról. (Keleti felében északkeleti irányban futó kőzettani határ miatt a petrográfiai viszonyok miatt kettős komplex határ érvényesül: vagyis északi és déli kitettség, valamint változó kőzettani viszonyok és így itt bonyolultabb a vegetációs határvonal.) Pécs városa felett, ahol a kagylós mészkő eléri a werfeni palán települt szőlőket és éles határt alkot florisztikai, cönológiai, geológiai, talajtani, gazdasági és településföldrajzi szempontból, (mert hiszen a szőlőskertek werfeni palán egészen erdőkig érnek, ahol is triaszkorú kagylós mészkőből főleg rendzina talaj található) elég meredek déli kitettségben hármas, szubmediterrán, délkeleti és termofil fajokban gazdag növénytársulás: Festucetum sulcatae, Cotino-Quercetum pubescentis és Orno (L:ithospermo)-Quercetum pubescentis emelkedik egészen a gerinc vonaláig és itt bükkösökkel kevert gyertyános tölgyeseknek adja át a helyét az északi oldalon. Pécs városától nyugatra pedig a Jakabhegy permi homokkövén a déli oldalon száraz tölgyes található (Quercetum petraeae-cerris) egészen a gerincig a Jakabhegy egész hosszában a déli oldalon, t míg északi oldalon itt is gyertyános tölgyes található bőséges bükkös állományokkal és kevés Luzulo-Quercetummal és Luzulo-Fagetummal, mint szuhatlanti jellegű társulásokkal keverve. Ezek északi oldalon meredek kitettségben, permi homokkövön találják meg életfeltételüket. Ilyen társulásban sikerült megtalálnom a Vaccinium vitás-ideát is, ami a Mecsekben feltűnő előfordulás, tekintettel a szubmediterrán és balkáni, valamint pannóniai és kontinentális flórájára. A Vaccinium őshonosságát megerősítik az itt található Sphagnum és egykori Lycopodiurn complanatum lelőhelyek is. A Mecseken mind a bükkösökben, mind a gyertyános tölgyesekben ritkán fordul elő az Asperula odorata faciès. Mecsekalján, sík vidéken a Dráva közelében találunk ilyen erdőtípusokat kedvező mikroklímatikus viszonyok között, ahol az erdők páratartalma kielégítő. Ugyanez a magasabb páratartalom a Mecseiknek magasabb régióiban újra fellelhető a Jakabihegyen, Zengőn, Dobogón 500 m. t. sz. f. és itt megjelenik az Aspeirulas faciès zárt állománya. így tehát a hegymagasságot is jelzi ez az erdőtípus. A Keleti Mecsekben ezenkívül hegytető3 J. P. Múzeum