Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

22 GEBHARDT ANTAL A csigák ökológiai megoszlása a Mecsek délisíkján: 1. Folyó- és állóvízben élő fajok (43,15%). 2. Vízparton és vizes réteken elterjedt fajok (22,10%). 3. A ligeterdők tereptípusára jellemző fajok (11,57%). 4. Erdőkben élnek (16,08%). 5. Kopár, meleg terepeket kedvelik (6,31%). elterjedést ilyenkor a miliőföltételek hasonlósága, a csiga életmódja és táplálkozásbiológiai igényei magyarázzák meg. Hogy a kérdéses puhatestűt adott esetben melyik életközösségbe sorozzuk, azt a megfigyelt fajnak egy-egy terepen észlelt gyakorisági sorrendje dönti el. Ha pl. egy vizes réten észlelt faj példányszáma ismételten tíz, a liget-erdőben pedig ugyanabban az időben következetesen egykettő, akkor nyilvánvaló, hogy a szóbanlevő faj elterjedését inkább a vizes rétek fogalmi körét betöltő tereptípushoz kötöttnek kell tekintenünk. A vizsgált tereprészek ökológiai karaktere topográfiai eloszilás szerint nem egységes. Míg ugyanis a pécsi rétek általában fák és bokrok nélküli, zsombékos gyepszintje megszakítás nélkül olvad egységes terepbe, — addig az Ormánság, de méginkább a Dráva árterülete a legváltozatosabb mozaikkomplexekből alakul. Utóbbi terepéken nemcsak a vízi és a szárazföldi élethelyek váltakoznak, hanem ezeken belül az erdők, ligetek, tisztások, vízpartok, — a hidrofauna számára pedig a patakok, tavak, mocsarak, nádasok biotopjai ismétlődnek meg. A tereprészek topográfiai karakterének megfelelően egyeznek, vagy változnak a környezeti viszonyok, változik a mikroklíma is, s ennek megfelelően egyezik, vagy változik az életközösségek belső összetétele is. A pécsi rétek egyes tereprészeinek malakof aunája legtöbb esetben csak annyiban mutat különbséget, hogy a csigacönoziist az egyik mocsárban és annak környékén több, a másikban kevesebb faj, illetőleg példányszám képviseli. Más a helyzet a Dráva árterületén, ahol a mozaikok egyetlen tereptípust képviselő keretén belül is rendkívül gyakran változnak. Az erdőben más élettér kategóriát találunk a talajszinten (mohapárna, lombhulladék, fák gyökerei között növényi korhadék), mást a fák laza kérge alatt, mást a gyepszinten, a bokrokon, ligetekben, tisztásokon, mást az erdei lápokban és azok parti sávjain stb. Ennek következtében ezeknek a terepreszeknek faunája úgy faj, mint egyedszám tekintetében rendszerint gazdag.