Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Három és fél év a baranyai múzeumok életéből

208 PAPP LÁSZLÓ lettes szervek között az érintkezés zavartalan volt. A tanácsi kezelésbe vétel óta eltelt idő alatt az új múzeumi szervezet és a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári és Múzeumi Főosztálya között az érintkezés nemcsak állandó, de gyakoribb volt, mint az átszervezés előtti időben. Jeléül annak is, hogy az új szervezetnél, — a korábbi aggodalmak cáfolatául, — szeparatisztikus törekvések nem mutatkoztak. A szakmai felügyelet megvalósulásáról beszélve: megnyilvánul ez abban is, hogy a szervezet igazgatóját, a művelődésügyi miniszter hozzájárulásával nevezi ki a tanács végrehajtó bizottsága, a tudományos munkatársak kinevezéséhez is, — amit a szervezet igazgatója gyakorol, — a Művelődésügyi Minisztérium, — valamint a tanács, — előzetes jóváhagyása szükséges. A szervezet megerősödésénél, főként a szakmai színvonal fenntartásánál igen jelentékeny volt az az önzetlen és gyakori segítség, amelyet számára anyaggyűjtésnél, kiállítás-rendezésénél, restaurálási s egyéb szákmai problémák megoldásánál a Magyar Tudományos Akadémia, Történeti Múzeum, Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Legújabbkíori Történeti Múzeum, a Gazdasági Igazgatóság, legújabban a Múzeumi Technológiai Csoport nyújtották. Az országos intézmények kollegiális támogatása a szervezetet sok kezdeti nehézségen segítette át. A szervezet életében az első mozzanatoktól kezdve lényeges kérdés volt a tanácsi apparátusba való beilleszkedés biztosítása, ami zavartalanul megtörtént, annak ellenére, hogy módozata szigorúan meghatározott formát máig sem öltött. Az új intézmény úgyszólván folyamatosan beépült a tanácsi szervezetbe. Az igazgató a megyei művelődésügyi osztálynak a múzeum működésével kapcsolatos, nagyobb jelentőségű kérdésekről rendszeresen jelentést tesz, az osztály vezetőivel közvetlen érintkezésben áll. A munkaértekezleteken kívül a múzeumi szervezet, illetve a Janus Pannonius Múzeum működésében nagyobb jelentőséggel bíró eseményeket (kiállítások, múzeumi hét, évkönyv stb.) tárgyaló megbeszéléseken mindenkor résztvesznek a művelődésügyi osztály vezetői. Egyes kiemelkedő kérdésekről, illetve általában a szervezet helyzetéről az igazgató, a művelődésügyi osztály vezetőivel közösen, a megyei tanács elnökét közvetlenül tájékoztatja, a legjelentősebb ügyeket pedig a tanács végrehajtó bizottsága is tárgyalja. A tanácsi apparátusba való illeszkedés nyilvánul meg abban is, hogy a szervezet vezetője résztvesz a szélesebbkörű művelődésügyi értekezleteken, s időnként a végrehajtó bizottság ülésein közvetlenül is beszámol a szervezet helyzetéről, a vezetés és működés irányvonalairól. A múzeumok működésével szemben támasztott tanácsi kívánalmakat általánosságban, de voltaképpen teljes lényegükben kifejezik ezek a gyakran hangoztatott szavak: kerüljön a múzeum minél közelebb az élethez, a dolgozó néphez és igyekezzék a múzeum közelebb hozni a dolgozókat önmagához. Tovább részletezve: rendezzenek a múzeumok sok és jó kiállítást, olyanokat, amelyekből a különféle tudású és képzettségű látogatók egyaránt tanulhatnak. A kiállítások formája, közlési módja legyen közérthető, tematikája, — ahol csak megvalósítható, — álljon közel a gyakorlati élethez, a tudományos színvonal érintése nélkül. Fenn kell tartani az Évkönyv tudományos nívóját, de gondolni kell népszerű kiadványokra is. Menjenek ki a muzeológusok a falura, tartsanak saját szakmai területükről vett tárgyból népszerű előadásokat, személyenként ősztől tavaszig havonta legalább egy előadást. A kezdetben is erőteljes tanácsi érdeklődés lassankint mélyreható ügyszeretetté változott. Az 1961. október havában megrendezett Múzeumi Héten a művelődésügyi osztály a Janus Pannonius Múzeum dolgozóival versenyt vette ki részét a szervezés munkáiból: nagyrészben ennek volt köszönhető a látogatók 28 000-es létszáma is. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a szakmai irányítás és ellenőrzés rendje, módja, nemkülönben a tanácsi szervek irányító ügyköre és módszere, mindkét irányban az érintkezés szabályai az elmúlt három és fél év alatt nem alakultak ki szigorú, végleges határozottsággal. Ebből a körülményből ugyan ez ideig semminemű hátrány, ügyintézési zavar nem származott, ez az állapot azonban mégsem megnyugtató. A vidéki múzeumoknál általánosan végbemenő változás, valamennyiük tanácsi kézbe vétele folytán véglegesen időszerűvé vált, hogy az említett vonatkozásokban általános érvényű, felsőbb intézkedések lássanak napvilágot s valószínű, hogy ezek meghozatalánál a baranyai tapasztalatokat is hasznosítani lehet. Ehelyütt kell megemlékeznünk a múzeumi szervek, illetve az egyes múzeumok és a