Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Sarkadiné Hárs Éva: Modern Magyar Képtár. Forgács Hann Erzsébet Emlékgyűjtemény

MODERN MAGYAR KÉPTÁR FORGÁCS HANN ERZSÉBET EMLÉKGYŰJTEMÉNY SARKADINÉ HÁR§ ÉVA A Janus Pannonius Múzeum egyik fiatal, de öregebb társainál nem kevésbé fontos gyűjteményéről kívánunk ismertető hírt adni. A modern magyar képzőművészet pécsi kiállítása mindössze négy éve áll, e rövid időszak leforgása alatt mégis jelentős változásoknak, eredményes fejlődésnek örvendhetett. A gyűjtemény alapjait dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus nemes adománya vetette meg. A kiváló műbarát nagy gonddal, hozzáértéssel összegyűjtött műtárgyainak javarészét a közösség, a társadalom közkincsévé tette, amikor ajándékával megalapította a Forgács Hann Erzsébetről elnevezett modern képtárat. Ezáltal Pécs művészetszerető közönsége abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy az országban először — Budapestet is megelőzve — szerezhetett átfogó ismereteket az elmúlt hatvan év magyar művészetéről. E korszak eseményei úgyszólván szemünk előtt zajlottak, idősebb művészeink részesei, vagy mestereiken keresztül alapos ismerői a lendületesen induló, színesedő, sokrétű művészetnek. A XIX. sz. müncheni és bécsi orientációja után haladó művészeink Párizstól várták a művészet forradalmát. Az impreszizionizmus s a nyomában járó modern törekvések lassan megváltoztatták a hazai képzőművészet arculatát, és a hivatalos műcsarnoki piktúra mellett tért hódított egy céltudatosan ábrázoló, mélyebb művészi és társadalmi problémákat felvető — s azokra megoldást kereső — művészet. Akik e haladó, újat kereső művészet eszméiért szálltak síkra, csak a maguk erejében s ügyük igazában bízhattak, mert a hivatalos művészetpolitika értetlenül s gyanakodva fogadta műveiket. Tudjuk, a nagybányai művészcsoportnak milyen kemény küzdelmébe került az elismertetés s a magukban dolgozóknak még nehezebb volt a sorsuk. A XX. szd. magyar művészetének történeti ismertetése még eléggé hiányos; néhány nagy mesterről megjelent monográfia, egykét összefoglaló mű nem ad hű képet arról a mozgalmas életről, sokirányú próbálkozásról, mely a hazai művészek munkásságát a századforduló után jellemezte. Egy teljességre törekvő kiállítás a műveken keresztül bepillantást engedhet a kor művészi és társadalmi problémáiba. így, bizonyos mértékig — míg fennáll *— az írásos publikációt is pótolja. Voltaképpen a pécsi kiállítás is ilyen hézagpótló szerepet tölt be, hisz anyaga széles körben ismerteti a századfordulótól napjainkig eltelt időszak haladó művészi törekvéseit. Hazai képzőművészetünk, sajátságos módon, a tájegységek elhatároló szerepe következtében is változatos arculatot öltött, A művésztelepek (Szolnok, Nagybánya, Szentendre) meghatározták az ott élő művészek munkásságát, többé-kevésbé iskolát alakítottak s a fejlődés aztán eszerint bizonyos irányban folyt tovább. A Budapesten élők mestereik iskoláihoz kapcsolódtak és különböző kiállítási szervezetekben tömörültek. Mások — mint Hippi Rónai, Egry — dunántúli magányukba vonultán festették a csendes, vidéki életet. A századelej i művészélet bővelkedett fiatal, tehetséges festőkben és szobrászokban. A megmerevedett müncheni akadémizmussal szemben Párizs lüktető mozgalmassága pezsdítően hatott művészeinkre, látásuk kiszélesedett, ábrázolásmódjuk színesebbé, gazdagabbá vált. A párizsi „Salon"-ok példájára létesült kiállítótermek Budapesten is teret adtak a művészek egyéni, vagy kisebb csoportos bemutatkozására, melyeken keresztül a közönség megismerkedhetett a hazai modern törekvésekkel. Mivel az állami támogatás igen gyenge, a kiállítások és a magángyűjtők fontos szerepet játszottak a művészek életében Talán nem túlozunk, amikor azt mondjuk, hogy a g3>orsan lepergő korszak művészetének megőrzése éppen a magángyűjtők s a műkereskedéssel, műgyűjtéssel is foglalatoskodó Galéria-tulajdonosok ügybuzgalmának eredménye — az állami vásárlások csekély volta következtében. A pécsi Modern Képtár is a kortárs mecénások gyűjtésének és áldozatkészségének