Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Mándoki László: Búsómaszkok

BŰSÖMASZKOK 165 egy ilyen busóbaba található, a bemutatott darab (JPM 61.40.1 — lásd 7. képünket) 1896 előtt készült, ugyanis Zelesny Károlynak, a busójárásról készített felvételeinek egyikén (JPM fotoarchivum 2160 — közli Várady, 1896, I. p. 161; Ernyey, 1907, p. 147.) jobbról a második busó bal karjára fektetve már ott látjuk tárgyunkat. Mohácson magánkézen akad még egy-két busóbaba (lásd 8. képünket), számuk azonban egyre fogy, s újat ma már nem készítenek. 8. kép. A szerző felvétele, 1961. A busók öltözetének leglényegesebb eleme a maszk. Tanulmányunkban a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a mohácsi Kanizsay Dorottya Múzeum busómaszkjait, valamint egy pécsi magángyűjtemény, dr. Novotny György állatorvos gyűjteményének néhány darabját ismertetjük: összesen 30 maszk részletes elemzését adjuk, következtetéseink levonásánál azonban felhasználják a mohácsi és a pécsi múzeumok fényképtáraiban őrzött kb. 350 fényképfelvételen látható maszkokat, s természetesen a már eddig publikált anyagot is. A mohácsi busómaszkok fából készültek, minössze egy adatunk van arra, hogy bőrből is csináltak maszkot (Ernyey, 1907, p. 141. — az itt bemutatott bőrmaszk nyilvánvalóan azonos azzal, amely a budapesti Néprajzi Múzeum anyagából azóta elveszett. Vö. Földes, 1958, p. 215., 31. jegyzet.). A többi maszkok, amelyeket a leírások emlegetnek, nem busómaszkok, viselőiket, mint fentebb Földest idézve leszögeztük, mackara-nak nevezik. A Csalog által említett (1949, p. 6.) fonott maszkokkal nem találkoztunk, s egyik informátorunk sem beszélt ilyenekről, ellenben sikerült gyűjtenünk egy fűzfavesszőkből fonott kalapot (JPM 60.279.1 — lásd 9. képünket: pleteni sesir), amelyet volt tulajdonosa szerint a mackara-k viseltek a busójáráson. Rá kell mutatnunk arra (ugyanis az eddigi gyűjtések erre nem mutattak rá), hogy a busók és az egyéb alakoskodók kettőssége a maszkok terminológiájában is kifejezésre jut: a busu-k viselte, felvarrott vagy felszegezett prémcsuklyás famaszkok neve általában kapa, az egyéb maszkok kizárólagos neve pedig larfä. Bár a két terminus keveredik, meg kell állapítanunk, hogy a keveredés nem kétirányú: a famaszkokat (ritkán) nevezik larfá-nak is, az egyéb maszkokat azonban sohasem nevezik /cápának, még akkor sem, ha sapka, csuklya, vagy kalap jellegük van.

10 Bemutatott maszkjaink mind fából faragottak, és két theriomorph, több darabból összeállított maszktól eltekintve (JPM 50.1.1 — disznófej; KDM 54.400.1 — tehénfej) valamennyi egy darab fából készített emberarc. A maszkok ismertetésénél a formai kérdésekkel nem foglalkozunk részletesen, ábráink és 9. kép. (Foto: Nádor) 10 Igazolni nem tudjuk ugyan, de mint a továbbiakban megvizsgálandó problémát, felvetjük azt a gondolatot, hogy itt a terminológia kettősségéből esetleg a maszkok két rétegére lehet következtetni: egy régibb, szláv eredetű (vagy legalábbis magukkal hozott) rétegre, amelyet a famaszkok (kapa) képviselnek, s egy újabb, az ide telepített németség álorcáinak kialakult, német eredetű szóval (larfa) jelölt rétegre, amelyet a textiliákból és egyéb anyagokból készített álarcok alkotnak. Hipotézisünket támogatják Hölbling fentebb már idézett szavai, amelyek határozottan kiemelik, hogy a délszlávok famaszkokat viselnek, holott, ha a németségnél is ilyenek lettek volna használatban, nyilván nem tartotta volna szükségesnek ennyire élesen szembeállítva megfogalmazni idézett mondatát. A felvett gondolat helyességét látszik bizonyítani a következő adalék is: azokban az esetekben is, amikor informátoraink váltakozva használták a famaszkokra a kapa és a larfa kifejezést, a csuklyára erősített, száraz pirospaprikából és kukoricacímerből készített bokrétát mindig így nevezték — cvit za kapom.