Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Mándoki László: Búsómaszkok

Íé4 , MÀNDOKI LÁSZLÓ 5. kép. Horváth Kázmér felvétele, 1936. vő sokac szót: rifio ,(vmivel, vmilyen eszközzel) vertem', ugyanis a kézzel, ököllel való ütlegelést a tuko szóval jelölik. Dalmát (isztriai és kastáv) analógiái miatt fontosabb a busóbaba: egy fából faragott, legtöbbször aránytalanul nagy, zsineggel mozgatható phallos-szal ellátott bábú, amelyet vagy a karján hordoz a busó (pólyában, vagy anélkül), vagy (szintén kisgyermek módjára) a hátára kötöz, vagy pedig a világi (főleg sexualis) bűnök büntetését illusztrálandó a vízhordórúdra felakasztva cipeli. E vonások nem egyeznek a dalmát farsangi szalmabábú (Pust — OMMIK VIII: 222; Mate Puste — Jardas, 1957, p. 44.) jellegével, arra sincsen adatunk, hogy a mohácsi sokacok a húshagyó kedden gyújtott tűzben (amelynek szintén nem szenteltek eddig elegendő figyelmet a kutatások, pedig nyilvánvalóan rituális szerepe van

9

) elégették volna e bábukat — mégis, e bábok neve: drvená Mätijä (,Famatyi'), valamint elhomályosult tartalmú kivégzésük arra mutat, hogy ezek is a farsangot személyesítik meg. A KDM és a JPM birtokában egy6. kép. (Foto: Nádor) 7. kép. (Foto: Nádor) 9 Egyedül Földes (1958, p. 211.) vont párhuzamot az avatási rítusok tűz körüli tánca, és a busók tűz körül járt kólója között. Csalog a tűz körüli tánc tényszerű regisztrálása mellé jegyzetet illeszt: „6 Semmi nyomát nem találtaim annak, hogy a tűzzel összefüggött-e valamilyen szokás." (1949, p. 16.) Eddigi gyűjtéseink is bizonyítják, hogy a Kólótéren húshagyókedden gyújtott tűznek rituális jellege volt, ugyanis körültáncolták és átugrálták, „azzal volt vége a farsangnak", s köziben e dalt énekelték: cisto srido aliaj síi maim blizo od polnoci pokládé ce proci ijjujujujuju! (az asszonyok, lányok így „sikonyálnak")