Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. I.

SZIGETVARI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 137 cáig, ahol most egy kis kápolna áll. Itt érte a puskalövés, itt lehelte ki lelkét. A többi magyarok is mind meghaltak, nem maradt senki életben. Ügy mondják, hogy Zrínyi, mikor utolsó kirohanására készült, jobb lés bal zsebébe 100—100 aranyat tett, hogy aki megtalálja, az tisztességesen temesse el. De vannak akik azt állítják, hogy aranyait elásta valahová, nem vitt magával semmit, díszes öltözékén és kardján kívül."

32 Mások szerint sokaknak sikerült megmenekülniök. ,,Az alagúton keresztül a várba be lehetett jönni, azon ki is lehetett menni. Nem haltak meg mind, csak Zrínyi, meg legbensőbb emberei. Sokaknak sikerült az alagúton keresztül elmenni, ezek életben maradtak."

33 Zrínyi kirohanását, a vár védőinek utolsó perceit a hagyomány a krónikákhoz hasonlóan mondja el. A „bosnyák nép", amely azt vallja, hogy: ,,Mi mind nagyon régi szigetváriak vagyunk, Már Zrínyi idejében is itt éltünk ...", avval véli bizonyítani származásának történetét, hogy az ostrom alatt Szigetváron nem halt meg mindenki, hanem „sokaknak sikerült megmenekülni." Ez volna tehát számukra az összekötő láncszem a Zrínyi-kori, s a későbbi lakossággal. A történelem azonban mást mond. Az ostromból megmenekültek török kézre jutottak, majd később sikerült néhányuknak âz ország más vidékein megtelepedni. A néphagyomány Zrínyi halálának helyét a község mostani főteréhez közeleső Szent Flórián kápolna helyére teszi. „Ahol meghalt, ott temette el a török, díszes pompával, mert a török is megbecsülte a. nagy hőst."

34 A holtak eltemetése Szigetvár elesett, török kézre jutott, s az ostrom emlékét megőrző néphagyomány számontartja a legutolsó fejezetét is: a hősök temetését. 32 Papp Jánosné gyűjtésének szíves közlése alapján. 33 1957. özv. Darabos Istvánné. — Szigetvári adatközlőm szerint a „Sásváros"-ban 60—70 évvel ezelőtt az a felfogás közismert volt. 34 1958. özv. Taubert Imréné. — Szigetváron jóformán mindenki ismeri a Szt. Flórián kápolna helyéhez fűződő hagyományt. „Itt nyugszanak mind a csata halottai, száz meg ezer számra egymás mellett, nem temethették őket a temetőbe, mert az nagyon messze volt, s a török már úgy körülvette Szigetvárt, hogy a temetőbe vezető utakat is elvágta, s ezért kénytelenek voltak még az ostrom alatt Zrínyiek ide temetkezni. Ide a közeli dombra vitték a halottaikat. A törökök is ide hordtak sok halottat, féltek nagyon a ragálytól."

35 A nép ezt a temetőt „katona-temető"nek mondja, s a helyét a vártól DNY-i irányba, az út mellett kimagasló dombosabb helyre teszi. Ez a „katona-temető" helymegjelölés annyira általános, hogy Szigetvár paraszti lakosságán kívül minden szigetvári ismeri. Az irodalom is mint „katona-temető-t tartja számon, egyesek ide helyezik Zrínyi temetkezési helyét is. A törökök a szultánt sátra alá temették el Turbókon. Később díszes síremléket emeltek fölé, de erről már semmit sem tud a nép, csupán a sír helyét őrizték meg. „Hársfa alá temették a szultánt, oda, ahol valamikor a sátra állott. A hársfa azóta is minden tavasszal kivirít, és őrzi a nagy vezér emlékét."

36 A hagyomány a török harcosok temetőjét is megjelöli. Szigetvártól É-ra, 2 km-re ötszögletű dombocskát tartanak még a mai napig az ostrom alatt meghalt török katonák temetőjének.

37 De Turbókon és Szentmihályfán is megjelölik a szigetvári ostrom török halottainak temetkezési helyét.

38 Amerre csontokat találnak a városban, vagy határban, „azok mind a nagy ostrom halottainak földi maradványai." 35 1957. Nóvák Imre, 70 éves. Szigetvár. — A katona temetőről a környékbeli lakosság nem tud. 36 1957. özv. Darabos Istvánné. — Más adatközlők szerint az egykori hársfába villám csapott, de gyökerének egy része épen maradt, majd újból kihajtott. — 37 Hivatalos bejegyzések is „Török-temető" névvel jelölték. 38 Szent Mihály fáról az 1920-as évek körül csontok kerültek elő. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik gyűjtésem során adatszolgáltatásukkal, felvilágosításaikkal munkáimban támogattak.