Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. I.

136 KOVÁTS VALERIA A vár utolsó napjairól igen színes elkép­zelések élnek, melyet egybekötnek a szultán halálával. Szulejmán halála Szulejmán halálának pontos idejét törté­netíróink más és más forrásra való hivatko­zással, más és más időpontra helyezik. De megegyeznek Szelaniki kivételével, abban, hogy a szultán még az ostrom befejezése előtt meghalt. így tudja az itteni néphagyo­mány is, legfeljebb halála helyét teszi kü­lönböző helyre, a krónikák, s a történetírók nincsenek egységes véleményen az idős szul­tán halálának okáról; így a néphagyomány is a csodás, drámai halálnemtől kezdve a leg­egyszerűbb, betegségtől való halálnemet is ismeri. „A szultán végül is elpusztult, mert Zrí­nyi szívenszúrta kardjával." — „ ... harcban esett el, de Zrínyinek ekkor még nem volt semmi baja...", — „Szigetből egy ágyúgo­lyó úgy eltalálta a szultánt, hogy nyomban meghalt.", — „A szörnyű öldöklés még a szultánt sem kímélte, megölték őt, mielőtt győzhetett volna." Más elképzelések szerint aggkori gyengeség ölte meg. Tífuszt, vagy vérhast kapott, — mondják mások," mert hi­szen nyáron volt a nagy ostrom, és a sok ha­lott mind terjesztette a ragályt." 28 A szultán halála helyét részben a mostani Szulimán helységre, részben Turbókra te­szik. Azonban a halála utáni eseményeket egyöntetűen mondják el: a szultánt nem te­mették el rögtön, hanem díszesen felöltöztet­ték, és sátra elé nagy trónszékre ültették. „Nem akarták, hogy a katonák megtudják, hogy meghalt a vezérük, mert akkor fellá­zadtak volna, és talán mind elfutottak volna Sziget alól, mert azt még ekkor nem tudták elfoglalni. A halott szultán előtt vonultak el a csapatok, nem tudta senki, hogy már meg­halt." 29 A szultán halála, illetve trónszékre való ültetése, utolsó szereplése, mint legfőbb had­vezérnek, megegyezik a krónikákkal. Ez a hagyomány nem mutat különleges népi el­képzelést, csaknem egyezik a történeti való­sággal. Már a halott szultán trónszékre ülte­tése sem köznapi esemény; a realitás ebben az esetben különössé, szokatlanná módosul, és így érthető is, hogy a néphagyomány, mely 28 A szailtán halálával, Szigetvár és környéké­vel foglalkozó anyag, minden rendszer nélkül lát­szik előfordulni. 89 1957. özv. Daabos Istvánné. — A szultán halálának eltitkolását többen is ismerték. szívesen megőrzi rendkívüli, különleges ese­ményeket, ebben az esetben a történetírással megegyező anyagot őrzött meg. Zrínyi és katonái utolsó napjai, hősi haláluk Míg a halott szultán szemlét tartott csa­patai felett az utolsó nagy támadás előtt, ad­dig Zrínyi és katonái felkészültek az utolsó harcra, a halálra. „Mikor már látta Zrínyi, hogy nem tudják tovább tartani a várat, el­határozta, hogy katonáival együtt kirohan innét, és mind egy szálig elvesznek, de míg élnek, a törököket nem engedik a várba be­lépni. A sok kincset mind összehordtak a vár közepére, minden aranyat, drágaságot, pom­pás ruhát odahordtak. Zrínyi akkor mindent meggyújtott, hogy ne legyen a töröknek haszna belőle." 30 Egy másfajta elképzelés szerint a kincse­ket nem égették el, hanem elásták, sőt van­nak olyanok is, akik ennek pontos helyét tudják. „A nyugati várfal mellett jó két-há­rom szobányi nagyságú területen van a nagy gazdagság elásva, tudják ezt itt sokan a vá­rosban, a gróf is tudta. De ő sem mert hoz­zányúlni, mert félt attól, hogy az állam nem­csak a kincset, de a várat is elveszi tőle." 31 A kincs, illetve kincskeresés, ami a népi képzeletet mindenütt foglalkoztatja, megfe­lelő bizonyítékot keres igazának védelmére. „Van a grófnak egy térképe, ahol minden föl van írva, csak a gróf nem adja ki a kezé­ből" — mondják többen. Feltételezhető, hogy a vár egykori tulajdonosa Andrássy Mihály tulajdonában levő térképek táplálták ezt az elképzelést. A nép a kert alá gondolta a cso­dálatos mennyiségű kincset, amelyet egy Zrínyi várban feltételezett, s ennek elveszté­sébe nem tudott belenyugodni. Mikor Zrínyi és katonái minden kincsü­ket elásták, illetve elégették, akkor „minden­ki a legszebb ruháját, drága díszes fegyver­zetté öltötte magára, és egymásután harci rendben kirohantak a vár kapuján. A hatal­mas török sereg rájuk vetette megát, életre­halálra ment a harc. Egymás után hullottak el a legjobb magyar vitézek, de hullott a tö­rök is. Zrínyiek útját a Vár utca irányában török hullák jelezték. Zrínyi ekkor még élt. A hatalmas keveredésű harcban Zrínyi pár emberével eljutott a mostani Széchenyi ut­30 1958. Gregorits Sándor. — A helyi és a környékbeli lakosság előtt csak kis részben ismeretes a kincsek elégetése. 31 1957. Kovács József. — Adatközlőm nagy része a kincsek elége­tését vallja, de ennek pontosabb helyét csak keve­sen tudták megjelölni.

Next

/
Thumbnails
Contents