Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. I.

132 KOVÁTS VALÉRIA Delibelieket, Karapancsákat mint török neveket jelölte meg, — mondják — azóta még fokozottabban tartják török származásukat, ellentétben a város más részein lakókkal: „azonak még török vérük sincsen". A sásvárosiak tiltakoznak a bosnyák elnevezés ellen. Horvát—magyar—török keveredésű népnek mondják legszívesebben magukat, de nem azonosítják a Dráva melletti horvátokkal származásukat. „Azok ráják, mi meg szigetiek vagyunk. Azok nyomorultak, nincs semmijök, kódisok, már hogy volnánk mink velük rokonságba." A szigetvári „bosnyákok" valóban Szigetvár módosabb paraszti lakosságához tartoztak s etnikai hovatartozásuk egyúttal osztályhelyzetükre is fényt vet, a főleg elmaradottabb vidékeken élő horvát lakossággal semmi kapcsolatot nem vállalnak, lenézik őket. A szigetvári vár építése Szigetvár bármelyik népcsoporthoz tartozó lakossága néphagyományában megőrizte a szigetvári vár építését. Ezt Zrínyi Miklósnak tulajdonítják. A népi tudatban megmaradt Zrínyi „a nagy várkapitány'--nak, ő volt az, aki építtette a kőből, téglából való várfalat. Palotáját a néphagyomány a vár legkiemelkedőbb helyére, a várudvar közepére helyezi, oda, ahol jelenleg a török dzsámi áll, Szerintük ez Zrínyi palotájának maradványa. A hosszantartó, sok nehézséggel járó várépítés a népi tudatban összekeveredve, végül kialakította a várépítés történetét. „Zrínyi elkezdte építeni a várat, mert jöttek a törökök. Hordták a követ, döngölték a földet, de sehogysem akart a várfal összeállni, mindig leomlott. Egyszercsak az egyik katona azt mondta, hogy ő tudja, hogyan kell várfalat építeni. Mondják neki a többiek, hogy ők is szeretnék ezt tudni. Zrínyi is megkérdezte tőle. Ö azt felelte: akkor fog a tégla összeállni, ha a falba beépítik az aranytyúkot, Zrínyi erre kiadta a parancsot, hogy mindenki keresse meg az aranytyúkot. Meg is indultak a mocsár felé mindannyian. Ebbe az időbe itt még sok madár volt. Nehéz volt az aranytyúkot megtalálni, de végül is sikerült. Megfogták, aztán valahová a vár déli falába befalazták. Ettől kezdve az ápítkezés ment, mint a karikacsapás. A várfal emelkedett, nem dűlt össze többet. Az aranytyúk meg elkezdte az aranytojásokat tojni. Azóta is szüntelenül gyűlnek valahol a várfal aljában. Azért van a várfal-oldalban annyi lyuk, mert azóta is keresik, de eddig még senki sem találta meg."

11 A néphagyomány tehát a vár keletkezési idejét Zrínyi korinak tartja, s két elemet sző az építkezéshez. Egyrészt a falak csak úgy lesznek tartósak, na élőlénnyel kapcsolják egybe, az aranytyúk az áldozat megtestesítője. Ugyanekkor már más motívum hordozójává válik, avval, hogy nem közönséges élőlény, hanem aranyból való, különleges, kincset érő. Evvel a „kincs", illetve kincskeresés motívuma bekerült a népi hagyományanyagba, s annak szerves tartozékává válik, amely a legutóbbi időkig is foglalkoztatja a képzeletet. Alagutak Minden várnál, így a szigetvári várnál is erősen élnek azok a népi elképzelések, melyek szerint igazi várhoz feltétlenül tartoznia kell alagútnak is. A néphagyomány számára teljesen közömbös az a tény, hogy jelen esetben a mocsaras szigetvári vidéken ilyet építeni nem lehetett. Nincs Szigetváron olyan iskolásgyermek, vagy öregember, aki ne tudna egykét levezető nyílást, vagy olyan közeli várost vagy falut, amely össze ne lenne kötve Szigetvárral. „Ez mind Zrínyi idejéből való, még ő építette, mikor közelgett a török", — mondják. „Magában a várban és városban több elfalazott nyílás van" — mesélik. Az egyik legrövidebb alagút-szakaszt a vár keleti földgátja alá helyezik, amely déli irányban, az Almás patak alatt, a Vár utca keleti felén húzódik, majd a Zrínyi térnél kettéágazik, s a mostani rendőrségi épületnél ismét a föld felszínére ér. De a Széchenyi utcában is folytatódnak az alagutak a rendőrség melletti háznál szintén „volt még valamikor egy kijárat". „Kisgyermek voltam akkor, mikor az Almás patak melletti alagút beszakadt. Bemásztam a lyukba. Sötét lett hirtelen. Néhány lépést tettem előre, de már alig láttam. Azért mégis jól megjegyeztem, hogy az alagút lefelé ment a patak alá, de a vége elveszett a homályban Megindultam, de hirtelen zörgést hallottam, inamba szállt a bátorság, s ahogy tudtam kimásztam a lyukból."

12 Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy tudják, ismerik a Rákóczi utcai alagutat is. 11 1958. Gregorits Sándor. — Csak az idősebb 70 éven felüli lakosok között találtam meg a várépítés során befalazott aranytyúk történetét. 12 1956. Toponári Lajos 63 éves. Szigetvár. Csak ő járt egyedül a (megjelölt alagútrészben. Mások csak „hallottak" az ottani alagútról.