Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Kováts Valéria: Szigetvári történeti néphagyományok. I.

SZIGETVÁRI TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNYOK 131 gadt, és az almát a gyerekeik úgy halászták ki belőle."

5 Az Almás patak a mostani Szigetvár települését kettészeli, bár medre a századok folyamán lényeges változáson ment át, iránya megmaradt. A középkori város és a vár, amely az Almás mocsaras tájához illeszkedve épült, a nép emlékezetében tovább él. A mocsártenger földnyelvére települt város és vár szigetként emelkedett ki a környékből. Ennek nyomai ma már alig tapasztalhatók. Az emlékezés viszont igen jól megőrizte a középkori állapotok képét. „Szigetet azért hijják Szigetnek, mert a nagy rengeteg vízből, mint a sziget, úgy állt ki."

6 „Azért ilyen girbe-gurba formájú ez a város, mert úgy kellett építeni, hogy a víz ne jöjjön be a házakba. Isten tuggya, hogy Zrínyiek hogyan tuttak itt egyáltalába élni. Hiszen minden víz alatt lehetett akkor, csak a vár meg a város állott ki. Nem is lehetett volna ezt másnak elnevezni, csak Szigetnek, mert igazán az volt."

7 A város északkeleti részén lakó „bosnyák lakosság" őrzi meg leginkább Szigetvár településének mocsaras, ingoványos talajra épült voltát. Az ő városrészük volt az, amely évszázadokon keresztül az árvizeknek leginkább ki volt téve a legutóbbi időkig, ők szenvedtek a tavaszi és az őszi áradásoktól. A város délnyugati részén lakó magyar lakosság legfeljebb „látta", de sajátján nem tapasztalta a romboló áradást, ök a nagy vizekre nem emlékeznek. De egyesek szerint lehet, hogy voltak ilyenek. Csak azt tudják, hogy valamikor sás meg nád vette körül a várost s „elég bolondok voltak a bosnyákok, hogy leköltöztek a lapályba". Az a tény, hogy Szigetvár mocsaras talajra épült, általánosan ismert mindenki előtt. — Látják, tudják, hogy a házak gyorsan nedvesednek, a fű nem sül ki, szárazságban is zöld a rét. „Kiskoromban a vár környéke egészen másképp nézett ki. A vártól nyugatra, meg délre nádas húzódott. A vár környéke tele volt fűzfával, meg mocsaras résszel. A mocsaras, nagy, bozótos, fűzfás vidékre úgy megült a vár, hogy alig látszott ki belőle. Akkor 5 1958. évi gyűjtés. Adatközlő: özv. Taubert Imréné sz. Rádó Gizella, 74 éves. Szigetvár. — Az Almás patak szerepére vonatkozóan azonos anyagot találtam Almamellék, Szulimán, Csertő, Zsibót, Almáskeresztur falvakban. 6 1958. évi gyűjtés: Adatközlő: Gregorits Sándor 74 éves. Szigetvár. 7 1958. Gregorits Sándor. — A legtöbb adatközlő utal Szigetvár településének szabálytalan formájára, ami a mocsaras vidékhez való alkalmazkodás következménye. még a vár körüli részeket nem csapolták le, tavasszal meg ősszel víz alatt állt itt minden. Aki az akkori, meg a mostani állapotokat összehasonlítja, szinte nem is ismer rá a várra, meg annak környékére. Hogy vizes a talaj, azt csak onnét lehet észrevenni, hogy a fű nem sül ki errefelé, meg a fűzfa is könynyen, gyorsan nő. Ezért a „fűzesek" egyre jobban terjeszkednek, a vár körüli részeket művelés alá vették."

8 Erre a mocsárból kiemelkedő szigetre költöztek az „ős szigetváriak". „Régen, még a Zrínyi idejében", mondják a „Sásvárosban". Ez valóban Szigetvárnak egyik legrégibb települése, de a Zrínyi-kori, illetve a korábbi településsel nem hozható kapcsolatba. Ez a település a török időszakban történt. „Mink vagyunk itt a tükék, a többi csak olyan gyittment, így szoktuk ezt mi mondani. Mi már akkor is voltunk, mikor az a nagy ostrom volt. Mink voltunk még a Zrínyi katonái is. Akkor még Szigeten csak ez a Sázsváros volt, meg a vár. A többi csak később épült. Oda mindenféle cselédemberek jöttek, meg urak. Az igaziak, szigetiek, azok mink vagyunk, — mondják magukról a bosnyákok."

9 Tehát Szigetvár legrégibb települési helyének a mai város északkeleti részét tartják, nemcsak az ott lakók, hanem az ún. cselédsor, a kanizsai város paraszti lakossága is. „Azok úgy felvágnak arra, hogy ők voltak itten az elsők, nagyon büszke, gőgös népek ezek. Velünk nem keveredtek, lenéztek bennünket, mert azt mondták, hogy mindenki csak tartson olyannal, aki hozzája való."

10 Általában más városrészek lakói is úgy beszélnek a „bosnyák fertályról", mint a legrégibb lakott területről. Az őslakosság A „bosnyákok" Zrínyi katonái leszármazottainak tartják magukat, bár erősen él bennük a törökkel való keveredés emléke. A bosnyák-rész utcáit a XIX. sz.-ban Szigetvár történetében, az ostromban, várvédelemben kitűnt katonákról, illetve hősökről nevezték el. Az itteni lakosok, a Horvátok, a Juranicsok, a Jurisicsok mind a hősök ieszármazottainak tartják magukat s az 1912—13. évben itt járt török küldöttség török nevek után keresve a 8 I960, évi gyűjtés. Adatközlő: Csizmadia István 50 éves. Szigetvár. 99 1958. özv. Taubert Imréné. — Azonos tartalmú adatokat gyűjtöttem a „bosnyák" adatközlőktől is. 10 1958. özv. Taubert Imréné. — Szigetvár környéke lakosságának az elmondottakkal azonos az adatközlése.