Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység déli síkjának Mollusca-faunája

A MECSEK DÉLI SÍKJÁNAK MOLLUSCA-FAUNAJA 9 pida L., Monachoides (Zenobiella) inoarnata O. F. Müll., M. umbrosa С. Pfeif f., Perforatella bidens Chemn., Arianta arbustorum L., Cepaea vindobonensis C. Pfeif f., C. nemoralis L., Helix pomatia L. A vizsgált terep megismerésében állatföldrajzi szempontból a topográfiai elhatárolásnál sokkal tanulságosabb az egyes területrészeknek talaj- és növénytakaró, valamint — vízrajzi adottság szerint ökológiai alapon végzett elkülönítése. Ennek az elvnek szem előtt tartásával a Mecsek déli síkján a következő tereptípusok különböztethetők meg: 1. Ártéri vizes erdők és rétek. Ebbe a kategóriába az Ormánság déli része, de különösen a Dráva partvidéke és a nagyobb patakok (Karasica, Ókor, Fekete-víz) árterületei, valamint azok a lapályok tartoznak, melyeket az év nagyobb részében talajvíz borít. Ennek a területnek — főként a drávamelléki allúviális síkságnak — legjellemzőbb ökológiai sajátossága az, hogy területén tavak, lápok, nádasok sűrűn váltogatják egymást. A talajt, de elsősorban a vízpartokat jellegzetes mocsári növényzet (fűz, éger, fekete nyár, he* lyenlként mocsári tölgy) borítja. A törpe fűzek sűrű pagonyi ai a nádasok belsejéből sötét foltokként válnak ki. A nyílt vizeken és ártereken a letört gallyak és ágacskák, amelyeket vihar alkalmával a szél összesodort, kisebb úszó szigeteket alkotnak. Hasonló apró szigetek képződnek a letört nádból, sásból s a súlyom (Trapa natans) úszó indáiból is. A földdel kevert iszap lerakódásokon a fűz és nyárfajok magvai tenyésztésre alkalmas tálai on kikelve, helyenként hatalmas sűrűségeket alkotnak. 2. Az ármentes terasz: hegyvidék közelében meglehetősen éles, máshol — így például a legdélibb részeken —, alig észrevehető lépcsővel — legfeljebb 5—6 méterrel —, emelkedik ki a Dráva árteréből. Ebbe az új életfeltételeket teremtő tájegységbe számítható az Ormánságnak a Dráva folyótól távolabb eső vidéke (Sellye, Vajszló, Siklós stb.) — túlnyomó részben az erdők birodalma. Talaját csaknem mindenhol — helyenként 30 m vastagságot is elérő — lösz és lágy agyag borítja. A vidék sajátságos egyhangúságát ittott jellegzetes, tájképi szépségekben gazdag terepek váltják fel. Kiterjedt tölgyesek, éger- és fűzfák, gyertyán és nyár-, utóbbiak inkább elszórtan — alkotják az árnyas lombozatú erdőállományt. A síkságon nem ritkán óriási fehér és fekete nyárfák hatalmas koronái emelkednek a többi erdőség fölé s közben görcsös, vén tölgyek meresztik égnek zöldelő ágaikat. Vannak tájrészletek, ahol egyetlen áttekintéssel felmérhetjük a faéletnek minden fokát: a sarjadó fűzfahajtástól kezdve a kiszáradt sudarú, villámsújtotta s félig elszenesedett, földön heverő, korhadt faóriásokig, melyek között itt-ott kisebb mocsarak, vagy lassan áramló vízfelületek csillannak meg. 3. A lapályos vidék életközösségei szempontjából az ismertetett tereptípusok mellett ökológiai vonatkozásban elenyésző szerepe van annak az aránylag csekély kiterjedésű, hullámos dombvidéknek, melyet az ormánsági ember ,,hegyföld"-nek nevez. Lényegében ez a Mecseknek, illetőleg a Harsányihegynek a síkságba olvadó szegélye, melynek peremrészein terül el például Villány, Nagyharsány, Gyűd és más kisebb községek. Ennek a vidéknek jellemzője, hogy a lösztalajt itt már helyenként bükk- és csererdők is borítják. A „hegyföld" állatföldrajzi jelentősége mindössze annyi, hogy nyugati harmadának számos patakját (Ókor, Almás, Gyöngyös stb.), forrás- és talajvizét a Pécsi víz, illetőleg a vele egyesülő Fekete víz az ormánsági lapályon át a Drávába, — keleti kétharmadának patakjait (hetényi, borjádi, palkonyai, kövesdi stb.) viszont a Karasica vízgyűjtő medre, a mohácsi síkföld déli megkerülésével a Dunába vezeti le. A hegyvidékről a lapályos terepre néha jelentékeny eséssel siető patakok rendkívül alkalmasak arra, hogy sodruk által a „hegyföld"-ön elterjedt Mollusca-fauna egyes tagjait passzív elhurcolással a sík vidékre szállítsa, ahol azok megfelelő mikroklimatikus és táplálkozásbiológiai előfeltételekre találva, állandóan letelepszenek. 2. Rendszertani rész Faunajegyzékemben a sorrendre és a szinonímikára vonatkozóan Soós Lajos: A Kárpát- medence Mollusca-faunája (6) és Magyarország Állatvilága: Csigák I. (Gastropoda I). (7) munkáit követem. Felsorolásomban minden fajnál a gyűjtés helyét, idejét, zárójelben azok példányszámát s adott esetekben a fenologiai adatokat közlöm.