Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Bökönyi Sándor: A lengyeli kultúra lelőhelyeinek gerinces faunája. II.

A LENGYELI KULTÚRA GERINCES FAUNÁJA 103 arányszáma már átmenet a bronzkor felé. (A rézkor következő szakaszában, a bodrogkeresztúri kultúrában már a juh-kecske-csoport és a sertés arányszáma is azonos, a rézkor végén pedig e csoport már túlszárnyalja a sertést, a szarvas pedig az őstulkot: a neolithikumból a bronzkorba való átmenet lépésről lépésre jól nyomon követhető.) Ha a lengyeli kultúra lelőhelyeinek fenti faunalistáit összesítjük, egy tizenhárom tagból álló listát kapunk, mely az alábbi fajokat tartalmazza : Piscis sp. Mezei nyúl — Lepus europaeus Pali. Hód — Castor fiber L. Vadmacska — Felis silvestris Schreb. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Őz — Capreolus capreolus L. Gímszarvas — Cervus elaphus L. Őstulok — Bos primigenius Boj. Eb — Canis familiáris L. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Juh — Ovis aries L. Kecske — Capra hircus L. Szarvasmarha — Bos taurus L. A fenti faunalista tehát 1 közelebbről meg nem határozható halfajt, 7 vademlőst és 5 házi emlőst tartalmaz. Ez Önmagában nem nagy szám, s miután a rézkorra jellemző minden háziállatfaj előfordul benne, a fauna viIn Band 1960, haben wir die Besprechung der Wirbeltierfauna der Fundorte der Lengyel-Kultur begonnen. Wir haben bereits das Knochenmaterial der Ausgrabungen von Zengővárkony und der älteren Ausgrabungen von Pécsvárad—Aranyhegy beschrieben und die Masse zaisammengestellt. Jetzt veröffentlichen wir die Knochenfunde der neueren Ausgrabungen bzw. Fundorte samt ihren Massen und beginnen zugleich die zoologische Auswertung des gesamten Materials. Die Zusammenfassung der Resultate bringen wir im folgenden Band. In diesem Aufsatz besprechen wir das Material von drei Fundorten undzwar die Knochenfunde der Ausgrabungen im Jahre 1959 von Pécsvárad—Aranyhegy, die Streufunde von 1956 und die 1957 bei der Ausgrabung entdeckten Funde von Villány kövesd und ein Schädelstück von Magyarboly—Ziegelei, das 1959 eingeliefert wurde. Das Material der ersten zwei Fundorte wurde von J. Dombay gesammelt oder ausgegraben. Das Bruchstück eines Urschädels des dritten Fundortes, das in der Lehmgrube der Ziegelei entdeckt wurde, gelangte als Geschenk der Arbeiter in das Museum Janus Pannonius. Das Material der beiden ersten Fundorte ist fast vollständig gesammelt worden, d. h. es umfasst sämtliche bei den Ausgrabungen gefundenen Knoszonylagos egyszínűségét a vadállatfajok kis száma okozza, annak ellenére, hogy a vadászat nem lebecsülhető szerepet játszott a telep lakóinak életében. A vadállatfajok között a vadmacska kivételével, csupa olyan faj van, melyeket húshasznuk miatt ejtettek el. A húsuk miatt vadászott állatok általában egész Európában az őskori telepeken előforduló vadállatcsontök legnagyobb részét adják (így pl. Svájcban az összes vadállatcsontok 7

/

8-át

7

). Hogy a vadászat elsődleges célja a minél nagyobb tömegű hús nyerése volt, bizonyítja az, hogy a kultúra telepein — de az egész magyarországi neolithikum-, rézkor- és bronzkoriban — annak a két vadállatfajnak csontjai voltak a leggyakrabbak, melyek a vadász számára a legnagyobb hústömeget biztosították: őstulok, gímszarvas. A többi vadállat csak alárendelt szerepet játszott mellettük a kultúra emberének vadászzsákmányában, a vadmadarak pedig, melyek a legkevesebb húst adták, a legnagyobb ritkaságnak számítanak a hazai és általában az európai őskori telepek faunájában. Különben a fauna egészében nézve, a nyíltabb, ligetes erdők állattársasága; benne csak három kimondottan sűrű alj növényzetű erdőket kedvelő faj fordul elő: a vadmacska, a vaddisznó és a gímszarvas. 7 J. G. D. Clark: Prehistoric Europe. The economic basis. London 1952. p. 50. chen. Sie sind etwas besser erhalten als die von Zengővárkony und die älteren Funde von Pécsvárad, so sind u. a. in diesem Material je ein ganz erhaltener Langknochen von Ur und Rind, welche in dem älteren Material nicht vorhanden waren. Es sind auch Hornzapfen sehr häufig, dagegen fehlen ganze Schädel — mit Ausnahme eines Schweineschädels, dessen Stirn- und Nasenteil sehr stark beschädigt sind — ganz. Beim Überblick der Faunaliste der Fundorte der Lengyeler Kultur kann man feststellen, dass diese verhältnissmässig wenig Arten umfasst. So waren in Zengővárkony nur zwölf Arten vertreten (ein Fischart, sechs Wild- und fünf domestizierte Säugetierarten) und in Pécsvárad ebenfalls zwölf und in ähnlicher Zusammenstellung wie in Zengővárkony. Zwischen den beiden Faunalisten war der einzige Unterschied, dass in Pécsvárad anstatt der Wildkatze der Feldhase nachgewiesen werden konnte. In dem viel kleineren Material von Villánykövesd kann man nur sieben Arten feststellen (drei Wild- und vier Haussäuger) und von Magyarboly stammt nur ein einziger Knochen eines Ures. Nach der prozentmässigen Zusammensetzung der Fauna der einzelnen Fundorte kann man die DIE WIRBELTIERFAUNA DER FUNDORTE DER LENGYEL KULTUR IL S. BÖKÖNYI