Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Tóth Tibor: Baranya megye paleoantropológiai problémái
BARANYA MEGYE PALEOANTROPOLÓGIAI PROBLÉMÁI TÖTH TIBOR A különböző történeti időkben élt népcsoportok, törzsek életének vizsgálatában igen gyakran fontos szerepe van a paleoantropológiának, amely az utóbbi évtizedekben — főleg a szovjet antropológusok (Debetz— Levin— Trofimova, 1952; Oshanyin, 1957, I.) munkálkodása folytán — az antropológián belül, a négy humán tudományág mellett (történelem, nyelvészet, néprajz és régészet) az etnogenezis egyik alkotó elemévé vált. Ismeretes, hogy hazánkban a paleoantropológiai kutatások különösen az utóbbi évtizedekben váltak igen intenzívvé. (Lipták P., Nemeskéri J. 1956). Bartucz, Lipták, Malán, Nemeskéri, Wenger, majd Farkas (egy esetben Dezső-vei) és jelen sorok írója (1958) foglalkozott a történeti embertani anyag vizsgálatával és közzétételével. Ha figyelembe vesszük viszont azt, hogy az eddig publikált, különböző történeti időkből származó embertani leletanyag az országnak mely részéről származik, akkor kitűnik, hogy főleg a Duna—Tisza köze, Észak-Dunántúl és a Közép-Tiszavidék lelőhelyeivel találkozunk a szakirodalomban. Kétségtelen, hogy a nevezett területeken, főleg az aeneolitikum, a római kor, a népvándorlás kor és az Árpád-kor idejéből származó igen értékes paleoantropológiai anyagot tártak fel régészeink. Azonban ha azt nézzük, hogy a neolitikumtól a XV— XVI. századig lezajlott főbb történeti periódusokból feltárt embertani anyag tekintetéiben az egyes országrészek hogyan oszlanak meg, akkor megállapítható, hogy Pest és Bács megyék után Fejér és Baranya megye következik. A Délkelet-Dunántúlnak geográfiailag zömét képező Baranya megye az elmúlt évezredek tárgyi emlékeinek gazdag gyűjtőhelyedként ismert, melyben az érdem az utóbbi néhány évtizedben ott tevékenykedő ismert régészeket (Fettich N. f László Gy., Pusztai R., Sós Á.) főleg pedig Dombay J.-Л, és Török Gy.-t illeti. A villányi magdalfenientől (Török, 1940), 1 a zengővátrkonyi aeneolitikus temető és telep idején át (amely utóbbira vonatkozólag itt elegendőnek tartjuk Dombay 1960 évi monográfiájának megjelölését) a fém (réz, bronz, vas) korok s a következő Pannónia-periódus régészeti emlékanyaga egyaránt demonstrálja az emberi élet évezredeken át tartó kontinuitását. Ugyanez mondható a provincia bukását követő évszázadok társadalmaira is.. A megye népvándorláskori anyagában vezető helyet foglal el az avarkor népcsoportjainak — sajnos mindmáig gyéren publikált — régészeti leletanyaga. E vonatkozásban talán csak László (1935, 1936, 1941) és Kovrig (1955) tanulmányait említhetjük, melyek közül is csak László szebényi ásatásokról szóló (1936) beszámolója foglalkozik közvetlenül és viszonylag részletesen Baranya megyei avarkori leletekkel. Baranya megye paleoantropológiai anyaga az utóbbi negyed évszázad folyamán került feltárásra, s majdnem egészében a Janus Pannonius Múzeum állományában van. Megjegyzendő, hogy Budapest és Szeged embertani intézményei után, valamint a Székesfehérvári múzeum mellett Baranya megye központja (Pécs) rendelkezik az egyik legnagyobb számú paleoantropológiai gyűjteménnyel. Ezen gyűjtemény kataszteri adatai Nemeskéri J. ilyen jellegű tanulmányában találhatók meg, melyet 10 évvel ezelőtt publikált (1950). Magát a murikát ugyanazon évben Wenger S-al együtt végezte a pécsi múzeumban. Ezt követőleg Dombay J. elvégezte a helyi leltározás munkáját; végül, mivel a közelmúltban a Baranya megyei történeti embertani anyag jelentős részét Nemeskéri J. feldolgozásra átadta 2 , Wenger és jelen sorok szerzője a pécsi múzeumban megvizsgálta a megye területén feltárt kelta, (4 db), rómaikori (27 db), avarkori (299 db), középkori (3 db), s néhány Árpád-kori (25) koponya felhasználhatósági fokát, mind a martini, mind az arclapossági program szempontjából, (összesen 351 db.) 2 Melyért ezúton is (köszönetemet fejezem ki. - T, T, 1 Török Gy. személyes közlése — T. T.
