Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Regöly-Mérei Gyula: Palaeopathologiai vizsgálatok a Janus Pannonius Múzeum aeneolith korból származó emberi csontlelet anyagán

PALEOPATHOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 79 ható ímeg, hogy a trepanatiót röviddel a halál előtt, vagy csak azután végezték el, ezért helyesebbnek látszik, ha inkább a túlélt és a nem túlélt ikoponyalékeléseket különböztetjük meg. A Zengővárkony 314. sz. sírban keletnyugati irányban, rossz megtartású férficsontváz feküdt erősen zsugorított tartásban; a törzs [helyzete Ihasfekvésnek, a koponya és alsó végtagok pedig;, baloldali fekvésnek feleltek meg. A kezek az álllkapocs felé irányultak. Mellékletként kőfejsze, silexpengék, csonttű és edények szerepeltek (Dombay; 2, 141. old. és LXXV. tábla). A koponyán (54.34. Itsz.) a bal falcsonton, a nyílvar attól oldalt és mintegy 25 mim-re a lambda varrat előtt, ovális nyílás található, melynek menetei 25 mm X 12 ram (I. tábla, 1. ábra). A sebszéleket föld fedte, az óvatos letisztítás után, azok a csont többi részével azonosan patinásnak látszottak. Ez a körülmény, valamint a szabályos alak, a sima és repedésmentes sebszélek ellene szóltak annak a lehetőségnek, hogy a sérülés accidentalisan keletkezett. Mivel a sebzés vonala éles, a 4—5 mm vastag széleken mind a vitrealis, mind a corticalis, valamint a diploe jól felismerhető, vitális reactiónak pedig nincsen nyoma (I. tábla, 4. ábra), ezért jogosultnak látszik, hogy postmortalis trepanatiónak tekintsük az elváltozást. A röntgenfelvételen* (II. tábla, 6. ábra) az osteophytaképzés legcsekélyebb jelei sem láthatók, a sebszél éles vonalnak felel meg. Bár Broca (20) azon a nézeten volt, hogy az, ovális alak a sebészeti, tehát az élőben végzett primitív trepanatiók esetén megszokott, ezúttal mégsem lehet kétségünk afelől, hogy a beavatkozást a halál után végezték, mert a sima sebszéleik, a jól kidolgozott műtéti nyílás ellene szólnak annak, hogy a vizsgált egyén a műtét közben halt 1. Dombay, J.: A zengő várkonyi őskori telep és temető. Arch. Hung. 23:88, 1939. 2. Dombay, J.: Die Siedlung und das Gräberfeld in Zemgővárkony. Beiträge zur Kultur des Aeneolithikums im Ungarn. Bpest, Akad. Kiadó, 19601. 3. Grimm, H.: Vorgeschichtliches, frühgeschichtliches und mittelalterliches Fundmaterial zur Pathologie der Wirbelsäule. Nova Acta Leopold. N. F. 21. N0. 142, 19©9. 4. Franz

—Markus: id. Э. Grimm. 5. Nemeskéri J. és Gáspárdy, G.: Megjegyzések a 'magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. meg. Ebben az esetben nem találnánk meg a gondos technika nyomait, illetve nem fejezték volna be a műtétet. Az összehasonlítás kedvéért mutatjuk be a pécsi Múzeum nyilvános kiállítási anyagában — melyet néhai Entz Béla professzor pathologiai vizsgálatai és tanácsai alapján Dombay János főigazgató állított össze — szereplő esetet. Az Eilend I. lelőhelyről származó 55.80. sz. avarkori koponya homlokának baloldalán 19 mim X20 mm nagyságú trepanatiós nyílást találunk, amelynek alakja kerekded, azonban a esontregienertatiós folyamat jeleként, az osteophytagerendák következtében, a sebzés pereme egyenlőtlen, finoman csipkézett, a koponyacsont három rétege pedig egyetlen csontéllé forradt össze (I. tábla, 5. ábra). Ennek megfelelően vizsgálatunkkor készített röntgenképen (II. tábla, 7. ábra) a csontszél elvékonyodott és finom osteophytaszegéllyel határolt. Nem lehet tehát vitás, hogy ez az egyén hosszú időn át túlélte a rajta elvégzett lékelést. Igazat kell adnunk abban Schrödernék (20), hogy a tirtepanatió jellegének palaeopathologiai elbírálásakoir nélkülözhetetlen a röntgenvizsgálat. * A palaeopathologiai vizsgálatok, feladatuknak megfelelően, többféle kérdésre adhatnaik határozott választ. Adatokat szolgáltathatnak valamelyik populatio betegségeiről, a korabeli általános hygiéniai helyzetről, ami viszont az életkörülmények helyes elbírálásokair juthat szerephez. De ezenfelül betekintést enged a betegségek, sőt bizonyos esetekben a gyógyítás történetébe is. Az ősidők távlata hozza azonban kellő perspektivába azokat a gyógyítási eredményeket, amelyeket az orvostudoimány mai fejlettségével már elért. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata. Ann. Hist. Nat. Muz. Hung. 5:4815,, 19i54. 0. Gáspárdy, G. and Nemeskéri, J.: PaleopathoIcgical studies on Copper Age skeletons found at Alsónémedi. Acta Morphol. 9:201, H960i. 7. Le Baron, J.: Lésions Osseuses de l'homme préhistorique en France et en Algérie. 18811. 8. Raymond, P.: Les crânes et les ossements des grottes de Bay au Musée de Saimt-Germain-en

— Laye, Rev. Préhist H9H

1. 9. Boudouin, M.: La spondilité déformante à Г époque néolithque Arch. Prov. Chir. 5:274, 1912. * A röntgenvizsgálatokat a pécsi Sebészeti Klinikán Póíca professzor előzékenységéből Somogyi docens volt szíves elvégezni. Fáradozásukért ezen a helyen is fogadják őszinte köszönetünket. IRODALOM