Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

42 HORVÁT A. OLIVÉR Hegi szeriint Karinthiában és Krajnában karsztos „Heidek" jellemző illyír* eleme az Aramonia agrimoniodes-szel, Plantago ar­genteával és több a Mecsekben nem termő fajjal együtt. Hegi szerint, délen, karszt­erdőkben, együtt no többek között a követ­kező fajokkal: Iris graminea, Dianthus bar­batus, Silène viridiflora, Euonymus verruco­sus, stb. Konstancia értékeit a mecseki erdŐ­típusokban: Cotino-Quercetum К V, Lithos­permo-Quercetum К V, (Potentillo)-Querce­tum p.-c. poetcsum nemoralis К III, (Poten­tillo)-Quercetum p.-c. melicetosum uniflorae К I, (Potentülo)-Quercetum p.-c. bmchypo­dietcsum silvatici К V, Querco-Carpinelum caricetosum pilosae К III, Querco-Carpine­tum melicetosum uniflorae К III, Fagetum süvaticae asperuletosum odoratae К II, Fage­tum silvaticae caricetosum pilosae К III, Fa­getum süvaticae caricetosum pilosae К III, Fagetum süvaticae subnudum et nudum К III, Fagetum silvaticae festucetosum dry­meiae К I, Querco-Carpinetum carpinetosum К IV, (Potentillo)-Quercetum p.-c. castaneto­sum К II. Mindezekből az adatokból látható, hogy a Helleborus odorus déli, mészkedvelő és hőlgényes jellegének megf elelőleg leggya­koribb a karsztbokorerdőben és mészkedvelő tölgyesben, a Brachypodietosum silvaticumos típusú cseres tölgyesben, a Melica uniflórás gyertyános tölgyesben (K V) és a tiszta gyertyánosban (K IV). III-as К értékkel sze­repel a Poa nemoralisos cseres tölgyesben, a Carex pilosás gyertyános tölgyesiben és bükkösbein, a Melica uniflórás gyertyános tölgyesben és az almos bükkösben. II-^es К . értékkel található az Asperulás bükkösben és gesztenyésben; l-es а К értéke a Festucás bükkösben és a Melicás cseres tölgyesben. A mészkerülő tölgyes felvételéből hiányzik. 4—6. Waldsteinia, Doronicum orientale, Paeonia A Waldsteinia geoides érdekes lokális karakterfaja a Melicas gyertyános tölgyes­nek és ugyanebben a típusban meg lehet találni a Zengőn a Paeonia officinalis var. banaticát és a pécsi Mecsekben a Doroni­cum orientalet. A Waldsteinia geoides (Zólyomi, 1950) 4 északbalkáni kárpáti flóraelem. Tilio-Fraxi­netumban, Spiraeetum mediaeben, Co­tino-Quercetumban található a pannóniai 4 Zólyomi, В.: Les phytocenoses des montagnes de Buda et le reboisement des endroits dénudés. Acta Biológica. 1950. 7. vegetációban Erdélyben (Soó, 1949) 5 Fagion elem. A Mecsekben Cotino-Quercetumban és az ezzel érintkező Querco-Carpinetumban lelhető fel, mindkét társulásban határterüle­ten, azok találkozásánál. Ezért szerepel aránylag kevés felvételben, mert közismert, hogy keveredő, határterületen fekvő társulá­sokban módszertani okokból nem igen szok­tunk felvételezni. Zólyomi tercier-intergla­ciális reliktumnak véli (1950). A reliktum fajoknak szerinte gyakori tulajdonsága, hogy a legellentétesebb jellegű, de speciális vagy átmeneti fitocönózisokban találhatók meg. így például a Paeonia officinalis var. bana­tica a Zengőn Orno-Queroetumban és Quer­cetum p.-c.-hez és Querco-Carpinetumban vagy még inkább főleg a két utóbbi társulás­ban iiranzitusaiiban, átmeneteiben található meg. Ugyanígy a Doronicum caucasicum (Doronicum orientale) is a gyertyános töl­gyes és mészikerülő tölgyes felé átmenő cse­res tölgyesben él Pécs mellett, a Dömörkapu­tól észak-keletre, és sziklaerdőiben a Keleti Mecsekben. Egyébként maga a Doronicum caucasicum dombvidéki, balkán — kaukázusi faj, de nem mészkedvelő, hisz a Kisrét felé rhäti homokkőből keletkezett talajon él. Régi maradványfaj egy melegebb korszak­ból, pneglaciális jellege azonban kérdéses. Ilyen tranzitus jellegű növénytársulások­ban Iqhet faji tranzitusokat találni. (Kár­páti Z., 1955). 6 Ilyen például a Mercurialis ovata és perennis közötti M. longistipes (Borbás) Baksay (1957) a Vöröshegyen, a gyertyános ési mészkedvelő tölgyes találkozá­- sánál. A Paeonia officinalis var. banatica jó dif­ferenciális faja a felsorolt mecseki nársulá­soknak, míg a Doronicum orientale a Mecsek és a Keszthelyi-hegyek lokális karakterfaja. 7. Primula vulgaris A horvátországi, mecseki és dunántúli erdőkben nagy szerepet játszó Primula vul­garis Hegi airea-térképe Szerint íeuatlanSti, mediterrán^mointán típusú flóraelem. Dél­kelet-Dunántúlon való elterjedése (Horvát. 1943) hasonló a Knautia drymeia, ezen al­pesi^balkán faj elterjedéséhez. Troll K. szerint euatlanti-mediterráin faj. Észak-Né­metországban atlanti flóraelem, mer: a ten­gertől távolabb nem található meg, míg az '•' Soó, R.: Les associations végétales de la moyen­ne Transsylvanie. AHNMNH. 1951. Separatum. 6 Kárpáti, Z.: A köztes alakok phytocönológiai vo­natkozásai. BK. 1955. 121.

Next

/
Thumbnails
Contents