Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

34 GERBHARDT ANTAL A Bogarak és a Szipókás rovarok egyes képviselőinek lárvái a forrásokban úgy a téli, mint a nyári hónapokban a kifejlődött példányokkal ugyancsak együtt élnek. A földfelszíni vizekben elterjedt Puhatestűek szaporodása általában az egész meleg évszakon át megszakítás nélkül tart. A forráslakó koisniopolita csigák a legnagyobb fajés példányszáimot ugyancsak a késő tavaszi és a nyári hónapokban érik el, s fiatal, fejletlen példányaik is túlnyomóan a nyári hónapokban találhatók. A téli hónapokban viszont számuk erős csökkenést mutat, s ebben az időszakban a forrásokbari — kevés kivétellel — csak üres házuk fordul elő. Ezzel szemben a Mecsek számos forrásában elterjedt Pisidium cinereum Müll., Carychiurn minimum, Müll., úgyszintén a Paladilhiopsis-fajok szaporodása az évszakok váltakozásaitól függetlennek mutatkozik. Ez a megállapítás különösen a Paladilhiopsis fajoknál nemcsak abból következtethető, hogy különböző fejlődési alakjai a forrásokban úgy a téli, mint a nyári hónapokban előfordulnak, hanem abból is, hogy megfigyelés szerint (Seibold, Spandl) barlangokból származó példányoknál a peteérés nemcsak a téli (február hó!), hanem a nyári időszakban is észlelhető volt. A forrásokban előforduló szervezetek kivétel nélkül petéből szaporodnak, melyet a nőstény a gyorsfolyású forrásokban kövekre és azok alá, vagy a növények szárára rögzít, a lassan áramló forrásokban pedig az iszapba rak. A peték száma általában rendkívül csekély, s ebből a szempontból végzett vizsgálataim a következő eredményekre vezettek: Cyclops serrulatus (Fischer) petéinek száma 6—7 db Cyclops fimbriatus (Fischer) petéinek száma 8 db Cyclops viridis (Jur) petéinek száma 9 db Cyclops bisetosus Rehberg petéinek száma 21—22 db A hideg vízben élő stenotherm szervezetek petéinek jelentéktelen számát általában környezeti okokra, nevezetesen az anyagforgalomnak az alacsony hőmérséklet folytán beálló csökkenésére szokásos visszavezetni. Ezzel a felfogással szemben azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni egyrészt, hogy a vizsgált fajok példányinak peteállománya legtöbbször az időnként felmelegedő vizekben is szegényes, másrészt, hogy a peték száma akkor sem emelkedik, ha az állatokat a hideg forrásvízből kivéve, akváriumbari, „kedvezőbb" létfeltételek között tartjuk, avagy a víz temperaturáját fokozzuk. Kérdés azonban, hogy az ilyen irányú kísérletek élettani szempontból egyáltalában cékavezetők-e, mert hiszen azt sem tudhatjuk, hogy az esetleg alacsony hőigényű szervezet szempontjából a hideg forrásvíz nem jelent-e éppen optimális környezetet. A stenotherm hidegkedvelő szervezetek petelerakásának csökkentésével szemben mint feltűnő kivétel említhető az a megfigyelés, mely szerint a Mecsek földalatti vizeiben elterjedt, de forrásaiban is előforduló vak rák: a Stnasellus hungaricus Méh. októberbein, illetőleg november hó elején 8—14 meglehetősen nagy. 0,4 mm átmérőjű petét hordott. A szaporodási folyamatok csökkenését és a peteálloimány jelentéktelen számát érdekesen egyenlíti ki egyrészt a forráslakó szervezetek eurychroniája — vagyis a szaporodás szakaszosságáriak megszűnése —, [másrészt az a kísérletekkel is ellenőrzött jelenség (Chappuis),

23 hogy az alacsony hőmérséklet a fejlődés menetét meglassítva, a hideg vizet kedvelő szervezet életét meghosszabbítja. 4. Táplálkozásbiológiai viszonyok A forrás mint élethely a benne élő szervezetek táplálókkal való ellátása szempontjából egyrészt a földalatti vizek, másrészt a földfelszíni patakok tápláléktermelésével szemben lényeges eltérést mutat. Míg ugyanis a földalatti hasadék- és talajvizekből a fény állandó hiánya folytán a tápláléktermelő zöld növényzet teljesen hiányzik, addig a forrásokban a klorofill-tartalmú növények jelenléte a forráslakó szervezetek számára bőséges táplálékot, következésképpen a föld alatt élő szervezetekkel szemben kétségtelen előnyt biztosít. A földalatti vizekben, illetőleg a forrásokban élő szervezetek tápláléka között tehát elsősorban a minőségben mutatkozik különbség. Ezzel szemben a forrás és a hegyi patak állatvilágának táplálkozásbiológiájában az eltérés inkább mennyiségi természetű, mert a forrásmeder, melyben a víz áramló ereje még jelentéktelen, detritusban és egyéb tápláló anyagban a sebesfolyásü pataknál rendszerint gazdagabb. A táplálék bősége tekintetében a forrásokhoz egyedül a patak lassú folyású öblei hasonlítanak, aminek élettani következményeként a két élet23 Chappuis: Die Tierwelt der unterirdischen Gewässer. (Dde Binnengewässer, III, 1Ш7, pp. 1715.)