Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

m GËRBHARDT ANTAL letlen fajoik szerepelnek. Élettani szempont­ból természetesen csak azok a fajok érdekel­hetnek, .amelyeknek előfordulása a parti ré­gióban következetesein megismétlődik. Az alábbi felsorolásban ennélfogva kizárólag csak ezek a fajok szerepelnek. Annelida — Gyűrűsférgek: Eiseniella tet­raedra (Sav.) f. typ. Lumbricus rubellus Hoff­mstr., Enchytraeidae sp. Crustacea — Rákok: Gammarus fossarum KDch., Armadillidium vulgare В. L. Protra­cheoniscus poli tus Koch., Verh., Hyloniseus vividus Kosh., Verh. Myriopoda — Soklábúak: Glomeris hexas­ticha, bavarica Verh. Leptoiulus sp., Poly­desmus coliaris С Koch., Haploporatia sp., Geophilus flavidus Koch., Lithobius pusillus Lutz. Apterygota — Alsóbbrendű rovarok: Onychiurus armatus v. assimilas Reut., Hete­ro.murus nitidus (Tempi. Francjk), Orchesela flavesoens Bourl, Archopalithes pygmaeus Kankel, Campodea staphyliinus Westw. Coleoptera —• Bogarak: Cairabus variolosus F., Notiophilus aquaticus L., N. palustris Duft., N. rufipes Curt., N. biguttatus F., Elaphrus riparius L., Dyschirius aeneus Dej., D. globosus Hbst., Bembidion lampros Hbst., B. lampros v. properans Steph., B. varium Oliv., В. ustulatuni L., B. tibiale Duft., В. decorum Panz., B. nitidulum Marsch., В. elongatum Dej., B. tenellum Erichs., В. arti­culation Gyllh., В. assimile Gyllh., В. bigut­tatum F., В. dalmatinum Dej., B. Redten­bacheri K. Dan., Trechus subnotatus v. car­dioderus Putz., Agonum assimile Payk., A. viridicupreum Goeze. A. viduurn Panz., A. dorsale Pont., Lesteva longelytrata Goeze, Stenus biguttatus Er., S. bipunctatus Er., S. maculiger Wse., S. buphthalmus Grav., Pae­derus riparius L., P. fuscipes Curt., P. lito­ralis Thunb., Dry ops Ernesti Goz., Limni­chus sericeus Duft., Donacia semicupirea Panz,, Plateumaris consimilis Schonh., Chry­somela staphylea I,., С menthastri Suif г., Hydrothassa marginella L., Prasocuris Phel­landrii L., P. junci Brahm., Dibolia occuîtans Koch. Diptera (larvae) — Kétszárnyúak: Tipula sp. 1., Tipula sp. 2., Oxycera sp., Metrioc­nemus hygropetricus Kieff. Tanypodus sp., Tabanus sp. Aranaea — Pókok: Tetragnatha sp. juv., Erigone sp. juv., Oedothorax apicatus BL, Diplocephalus eristatus BL, Amaurobius fe­rox Walch., Haihnia sp. juv., Tarentula macu­lata Hahn., T. sp. juv., Lycosa lugubris Walch., L. sp. juv., Pisaura mirabilis Cl. Acarina — Atkák: Gaimasidae sp. indet. Pseudoscorpioines — Álskorpiók: Obisium museorum L. Koch. Mollusca — Csigák: Acme banatica Rm., Succinea hungarica Hazay, Lacinaria sp., Aegopinella nitens Mich., Oxychilus glaber Fér., Daudebardia pannonica Soós, Lirnax maximus L., Arion circumscriptus Johnst., A. subfuscus Drap., Fruticicola fruticum Müll, Monachoides incarinata Müll. Amphibia — Kétéltűek: Bombina bom­bina, B. variegata L. 3. A szaporodás kérdése Általában elterjedt nézet szerint a forrá­soknak állandóan alacsonyan temperált hő­mérséklete következtében a forráslaikó szer­vezeteik szaporodása független az évszakok váltakozásaitól. A fauna összetételében, a fajoik és egyedek számában jelentékeny vál­tozás alig észlelhető, s a forrásokat az év minden szakában a kifejlődött imágók mel­lett a fejlődés legkülönbözőbb fokait feltün­tet« átmeneti alakok ugyanegy időben népe­sítik be. Ez a felfogás azonban erős ellen­őrzésre szorul, egyrészt, mert nem minden forrásvíz hőmérséklete állandó, másrészt, mert a forrás közvetlen összeköttetésbein van a patakkal, következésképpen a források élet­tereit a hidegkedvelő állatok mellett a jelen­tékeny hőingadozást könnyen tűrő szerveze­tek is lakják, s ezek hőigényeikneik megfe­lelően élethelyeiket, szükséghez képest meg­változtathatják. Az említett eltérések sze­rint tehát lényeges különbség, hogy a szaporodási jelenségeket állandóan hideg, vagy az egyes évszakokban hőingadozást feltüntető forrásokban élő állatokon vizsgál­juk-e. Ugyancsak eltérő szaporodási jelensé­geket látunk a forrásokban általánosan el­terjedt, illetőleg a steínotheirm hidegkedvelő — túlnyomóan a földalatti vizekben élő — faunaelemek körében is. A napsugárzás hatásának jobban kitett — ­különösen a réten, mezőn fakadó —, idő­szakonként felmelegedő források hőmérsék­lete az egyes évszakokban meglehetősen vál­tozik. Ezeket a forrásokat túlnyomóan kos­mopolita fajok lakják, amelyek legnagyobb faj- és egyedszámukat a tavaszi és nyári hó­napokban érik el, míg a téli időszakban az állati élet erős visszafejlődést mutat. Ezzel szemben az állandóan hideg forrásokban az

Next

/
Thumbnails
Contents