Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Reuter Camillo: Pécs város neve

PÉCS VÁROS NEVË 25? tin Petrus-nak vagy égy azzal azonosított magyar személynévnek elég korai magyar változatait, a Péter névtől meglehetősen eltérő alakokban. Ez azonban Árpád-kori személyneveink kritikai összegyűjtéséig igen bizonytalan alap, mert az ingadozó helyesírás (c és cs hangok jelölése) és a másolók (átírok) igen gyakori tévedése acésí hasonlósága miatt e neveket alig engedik szétválasztani. Segítséget fog jelenteni Árpád-kori földrajzi neveink kritikai feldolgozása, amikor vagy a mai élő névalakkal azonosítás útján tudjuk az olvasatot kétségtelenül eldönteni (pl. a Győr megyei Péc, az abaúji Péceny helynevek esetében, stb.), vagy a névsorozat adataiban a helyesírás változásával tudjuk az olvasatban a hangokat méghatározni. A XV. sz.-i Kyspecz, Balaspecz, Peecz adatok kétségtelenné teszik a régebbi Peech írású változatoknak is Péc olvasatát.

20 Míg földrajzi neveinknél — gyakorlatilag — több évszázad névsorozatán a helyesírás változása kritikai alapot ad, ez személyneveknél egy emberöltőn belül alig használható. Személyneveinknél egyetlen kulcs lehet — ha van rá mód —, igazoltan azonos személyek (családtagok) névpárjait, névsorozatait összegyűjteni, s ebből kísérelni meg következtetést levonni. Egyes nevek, mint később alkalmam lesz bemutatni, megnyugtató választ nem adnak. Klemm Antal hivatkozott munkájában felteszi, hogy a magyarban Péter személynévnek Pét alakja is volt, s ennek kicsinyítőképzős Pécs alakja lenne városunk neve.

21 Kétségtelen, hogy Árpád-kori helyneveink igen jelentős részét, ha nem többségét alkotják a puszta személynevekből alakult helynevek. Ugyancsak fontos helynévképző módja a magyarságnak az egyházak védőszentjeinek nevéből alkotott helységnév. Ez az a két ok, amely miatt Klemm Antal megoldása részletes vizsgálatot igényel. Megiállapításom szerint a kérdés fenti egyszerű azonosítás útján nem oldható meg. Nem ismerünk olyan magyar helynevet, ahol a védőszent neve már eredetben a szent jelző nélkül, mint puszta személynév — az egyébként törökös helynévadásnak megfelelően — alkotna helynevet. Másodszor a magyar helynévadásban a védőszentekből alakult helynevek nyugati, elsősorban francia hatásra csak a XIII—

XIV. 20 Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp., 1002, 69. 21 Klemm A. i. m. 16. sz.-ban jelennek ímeg, de egyetlen esetben sem ismerünk helynevet, melyben a védőszent neve kicsinyítőképzős — végeredményben becéző — alakban fordulna elő, vagy a névből a szent jelző hiányozna.

22 Itt ellenvetésként felmerülhetne Szentbékkálla község neve, ahol a Bék a ,Benedek' becéző alakjának lenne tekinthető. Szerintem ez azonban — egyébként elszigetelt eset — nem ide, hanem a névösszevonások csoportjába tartozik, mint pl. a mai Bános < Bálványos, mai Szebény < Szebegény helységnévből rántódott össze. Ez azonban előttem csak a XVI—

XVII. sz.-tól ismert jelenség. Ugyancsak rövidült alakoknak tekinthető pl. a mai is élő borotai Alsó-, Felsőszentkata helynév, a magyaregregyi Szempa < Szentpál (vö.Csermál > Cserma, Melegmái < Melegma stb.). A feladat tehát az, hogy igazolható-e a *Pécs személynév? A kérdés lényeges voltára való tekintettel megkísérlem a rendelkezésemre álló forrásokon belül ezt elvégezni. Pais Dezső kutatása óta tudjuk,

23 hogy Klemm Antal-tói említett Pét helység neve nem Péter feltételezett Pét alakjából származik, hanem egy régi magyar Pét személynévből. (Anonymus: 48 §: in campo Peytu MNy. XXIV. 174-5; 1082, 1171: in portu Peyt in pred. Peyth, Pety, in villa Peth, super aquam Peit F. I. 457, VI /2, 352, 356). E Pét személy22 Kniezsa István: A párhuzamos helynévadás. Bp. 1944. Kniezsa I.: A szlovák helynévtípusok kronológiája. Névtudományi vizsgálatok. Budapest, 1000. 10—26. Mégis megemlítem a tiszamenti Anyás kérdését, melyet többen a tihanyi apátság védőszentjének, Szent Anianus-пак nevével azonosítanak, illetve abból származtatnak. Ld. MNy. 1932. 11711—2, 246—7 bő irodalommal, Inczefi Géza: Sövényháza és vidékének földrajzi nevei. Klny. Szeged 1008. kiegészítéssel és legújabban Györffy György: A magyar törzsi helynevek. Névtudományi vizs<gálatok. Budapest, 1080. 33. A megoldást nem találom teljesen megnyugtatónak. Nyelvünk az Anianus nevet Anyán-пак vette át és őrázte meg (korai adatokat ld. idézett helyeken és 1712-ből Aján András, Aján János összeírt babarci (Baranya vm.) lakosokat OL. U&C. Fasc. IS. No. 54. fol. 1(8.). Kutatásom eddigi eredménye szerint — amelyet a magyar helynévadás törvényszerűsége is támogat — fenti megoldással szemben a következő magyarázat is lehetséges: 1 A név nem az Anianus, hanem az Ananias személynévből keletkezett (vö. a hasonlóan viselkedő Zacheus és Zakariás személynevek alakulását a magyarban). 2. A helynév a magyar anya szónak -s képzős alakulása (vö. Apás, Fias helységneveket Csánkinál Sáros Zemplén és Zaránd megyében). A kérdés további kutatást igényel, s ezért teljesértékű bizonyítéknak Klemm Antal által feltett névmagyarázatban sem fogadható el. 23 Szentpétery Imre: Scriptores Reirum Hungáricarum. Bp. 1037, I. 97. 17 J. P. Múzeum