Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

A MECSEK FORRÁSAINAK VIZSGÁLATA 25 Trichoptera A mecsek forrásaiban a tegzesek, vagy „vizimólyok" lárvái is rendkívül elterjedtek, s finomabb vagy durvább homokszemekbő], csigaházakból (Planorbis, Pisidium stb.), novényreszekből épített tegzeik — különösen a tavaszi hónapokban — legtöbb forrásban megtalálhatók. Jellemző sajátosságuk azonban, hogy az egyes fajok nagyobb példányszámban sehol sem lépnek fel, s ha valamely forrásban több példányt találunk, azok rendszerint különböző fajokhoz tartoznak. Általában az alacsonyain temperált, erősen áramló forrásokat kedvelik, amelyekben növényevő életmódot folytatnak. Bábjaik a forrásokban nem találhatók, mert a bebábozás idejének elérkezésekor a patakba vándorolnak, melynek lassú folyású öbleiben házukat kövekre, növényszárra rögzítik. 126. Limnophilus griseus L. Orfű, 2 pld., Mély völgy, 3 pld., Somostető alatti forrás, 2 pld. 127. Limnophilus flavicornis Fabr. Mánfa, 2 pld., Peknyák, 2 pld. 128. Limnophilus sp. Az előbbiektől különböző faj. Peknyák, 2 pld. 129. Stenophylax vibex Ct. Mánfa, 3 pld., ,.Kis-Paplika"- forrás, 2 pld. 130. Plectrocnemia sp. Újbánya, 6 pld., Szuadó-völgy, 6 pld., Kismélyvölgy, 2 pld. 132. Philopotamus sp. Mély völgy, 2 pld. Rhynchota

19 A szipókás rovarok közül a vizipoloskák 'a forrásoknak álttalában nem gyakori lakói. Ha azonban valamely forrásban egyik-másik faj előfordul, az ott rendszerint nagy számban gyűjthető. A Mecsek forrásaiban egyedül a Velia currens F.-faj tekinthető elterjedettnek, melynek a vízfelszínen sebesen iramló példányai a legtöbb forrásban otthonosak. A vizén járó poloskák (Hydrometridae) a kristálytiszta, erősebben áramló forrásokat kedvelik, ezzel szeimlbein ai Notonecta-, Nepaés Ranatra-félék túlnyomóan a csendesvízű, iszapos forrásokban élnek. Általában ragadozó életmódot folytatnak. 133. Velia currens F. Az árnyékos helyeken fakadó, tisztavízű forrásoknak leggyakoribb vizipoloska faja, mely a Mecsek keleti és nyugati részeiben egyaránt elterjedt. 19 Gebhardt: Fauinisztikai és állatföldrajzi adatok a Mecsek hegység és a Harsány inhegy Hemiptera állományának isimeretéhez. (Rovartani Közlemények, 1ДО7. Tom. X, Nr. 14, р. ЗОН—340.) A mánfai „Kőlyuk" előtti források, 1 pld., Zobák, 4 lárva, Hetvehely, 8 lárva, Égervölgy, 4 pld. 134. Gerris (Limnotrechus) paludum Fabr. Az előbbi fajnál ritkább. Singödör-völgy, 2 pld., Kismélyvölgy, 4 pld. 135. Gerris (Limnotrechus) lacustris L. Abaliget, ,,Kis-Paplika'forrás, 2 pld.. Hidasivölgy, 1 pld. 136. Notonecta glauca L. Egyes forrásokban nagy számban fordul elő. Köblény, 3 2 pld., ,,Büdösvíz"-forrás 9 pld., Szentkút, 7 pld. 137. Notonecta marmorea. Köblény, 6 pld. 138. Corixa Geoff royi Leach. Réka-völgy, 3 pld., Zobák, 2 pld. 139. Nepa cinerea L. Köblény, 4 példány, iszapból. 140. Ranatra linearis L. Magyaregregyivölgy, 1 pld. iszapból. Mollusca

20 A Puhatestűek állattörzsének képviselői a Mecsek forrásaiban eléggé elterjedtek. Üres házaik helyenként nagy számban találhatók, köztük olvan fajoké is. melvek kifejezetten szárazföldi életmódot folytatnák. Ezeknek héiát vagv az esők után keletkezett vízár sodra szállította a forrásba, vagv a föld alatt keringő víz nyomása a talajból mosta ki. Lamellibranchia Az osztályt egyetlen nem képviseli, amely azonban a Mecsek forrásaiban mindenütt rendkívül elterjedt. A Pisidium-fajok kifejezetten iszaolakó szervezetek, melyek a forrás nagyságától függetlenek s a lassan szivárgó forrásokat népesítik be. Tömeges előfordulásuk nem annyira a forrás vegetációjával, mint inkább a növényi korhadás s az ezzel kapcsolatos iszaplerakódás fokával áll egyenes arányban. 141. Pisidium poinderosum Stelfox. Márévári-völgy, 1 pld. 142. Pisidium nitidum Jenyns. Szentkút, 1 pld. 143. Pisidium cinereum Aid. Vecseri forrás, 28 pld., Vágót, 29 pld., Köblény, 10 pld., Magva regregyi-völfgy, 31 pld., Szuadó-völgy, 14 pld., Orfű, forrás a réten, 8 pld., Mély10 Gebhardt: Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányihegyen. (Janius Pannonius Múzeum 1954.. évi évkönyve, Pécs, 19.58, p. 108—-1316.)