Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Reuter Camillo: Pécs város neve

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 239 Az érmek meghatározását Huszár Lajosnak az alábbiak szerint köszönhetjük. 1. Pfalz-Neuburg. Otto Heinrich és Philipp. — Batzen. 1517. 2. Pfalz-Neuburg. Otto Heinrich és Philipp. — Batzen. 1519. 3. Salzburg. Leonhard. — Batzen. 1516. 4. Bajoroszág. IV. Albert. — Feibatzen. 1506. 5. Salzburg. Matthaeus. — Batzen. 1522. 6. Passau. Ernst. — Batzen. 1520. 7. Passau. Ernest. — Batzen. 1518. 8. Öttingen. Karl Ludwig — Martin Ludwig. — Batzen. 1523. A kutatóároknak a megtalált futóároktól északra és délre eső szakaszaiban a csonttörmelékek a 45 cm mélységen túl nem mutatkoztak, az árok két vége pedig kezdettől fogva meddőnek bizonyult. Az maradt 110 cm mélységig, ahol vitathatatlan volt az itt már sárgás löszös talaj érintetlensége. Az A ároktól nyugatra, szélétől 9 m távolságban húztuk a második kutatóárkot (B), 18 m hosszúsággal. Ebben, a déli végétől 17,3 m távolságban, Tóth Antal munkás ásója nyomán, 40 cm mélységben, bal arcán fekvő ép koponya, majd utána a hozzátartozó vázrészek mutatkoztak, szokatlan helyzetben. (16. sz. kép. I. tömegsír 3. szelvény alsó bal sarka.) Ugyanis a baloldalán fekvő csontváz jobb karja a mélybe nyúlt, alsó végtagjai is a törzs szintmagasságánál jóval mélyebbre húzódtak. Ezen a helyen az árkot megfelelően szelvényesítettük. (D). Eközben az A ároknak a gépárokkal való találkozási helyén 2x3 m nagyságú szelvénytoldalékot nyitottunk, amelynek északi szélével a gépárok irányát követtük, nyugat felé. (C). Elértük, a szelvény északnyugati sarkában, a gépárok délnyugati irányba fordulásának helyét, miközben a szelvényben, 40— 45 cm mélységig, mindenütt mutatkoztak kisebb-nagyobb csonttöredékek. A gépárok üregéből előkerült csontdarabok azonban jóval nagyobbak voltak, mint a másutt talált töredékek. А С szelvény további mélyítésekor, a gépárok üregével egybeeső északi szélén, a gépárok délnek irányuló kanyarulatánál, 75—80 cm mélységben, eredeti helyzetükben levőnek látszó csontvázrészek tárultak elő, mire а В árokban elsőnek előkerült váz fölött, kelet-nyugati irányban az A és В árkokat öszszekötő, rájuk merőleges, 1 m szélességű árkot húztunk. Az utóbbi ároknak talaj összetétele 45— 50 cm mélységig azonos volt a már ismert felső réteggel. 50 cm után régi bolygatás nyomát észleltük. 80—90 cm mélységben, az ároknak csaknem teljes hosszában, egymás után, eredeti fekvésű csontvázak tűntek elő. Durvább feltisztításuk nyomán is észlelhettük ,hogy egymásra dobált holttestek maradványai vannak előttünk. Az érmek évszámai után is indulva, nem lehetett kétség, hogy az 1526. évi mohácsi csata halottainak csontjai. Ezt követően a kutatóárok- és szelvényrendszert akként fejlesztettük tovább (F— G—

Я—í), amint a most már egymás után napvilágra került csontvázak sora megkövetelte. Szeptember 27-ig kialakult előttünk egy tompaszögnyílású, csúcsával DNy-ra irányított, ékalakú tömegsírnak körvonala, (13. sz. helyszínrajz, 15—19. sz. képek), amelynek a tengelyében mért hossza 14,5 m, szélessége pedig váltakozóan 2,20—2,50 m. A csontvázak a sír peremén, végesvégig jóval magasabban feküdtek, mint a csontmező belső részein. Ennek következtében a csontvázak összessége középütt megtört, hosszas teknőalakot öltött. A peremvonulaton a csontvázsor a mai járószinttől 35—60 cm hullámzó mélységben húzódott, a sírgödör közepe táján általában 65—115 cm-nyi mélységben. A peremen és a középütt fekvő csontvázak felső szintjei között tehát 30—80 cm a nívókülönbség, a legszabálytalanabb egymásutánságban. A sírfeneket a csontmezőn belül nem érhettük el, mert a tömegsír, úgyszintén az utóbb megtalált II. sz. tömegsír csontvázait, felületük megtisztítása után, érintetlenül hagytuk. A tömegsír mélységének megállapítása végett, a DK-i sarkától Ny felé 5,5 m-re »mért távolságban, az ÉK-i sarkától mért 4,7 m távolságban, 170 cm mélységű, kicsiny felületű aknákban s kétoldalt a csontok alá hatolva, függőleges metszetet készítettünk. (13. sz. helyszínrajz x—

y vonala.) Megállapítottuk, hogy a sírgödör fala a talajszinttől 103—106 cm mélységig csaknem függőleges, ezután befelé ívelődik, 50 cm további, azaz a talajszinttől számított 155 cm átlagmélységnél elértük a sír fenekét. A csontvázak helyzetéről csupán vázlatos, felületi áttekintést van módunkban nyújtani, mivel a csontvázak részeit el nem mozdítottuk, a sírokat érintetlenül temettük vissza, hogy a látható, felső csontrótegek alatt mi rejtőzik az csak a későbbi időben történő, végleges, minden irányban kiterjedő vizsgálat alatt derül majd ki.