Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Reuter Camillo: Pécs város neve

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 235 méri sertéstenyésztő teleptől észajkkeletre kb. 1 km távolságban, az itt keletre kanyarodó gazdasági vasútvonaltól közrezárt térségen belül van. Az ásatás eredményének (részletes ismertetése ide nem tartozik. Tárgyunkkal szorosabb összefüggésben a következőket szükséges vázolnunk. Az ásatás során a mohácsi csatáig fennállott La j mér falu temető jenek kis részét tártuk fel, amely a korának megfelelő jellegzetességeket mutatta. Az 5x10 m-es kutatószelvényben megközelítően 100 egyén csontjait találtuk. Ezek közül mindössze 36 volt többé-kevésbé bolygatatlannak mondható fekvésben, általában nyugat-ikeleti tájolással, 80—115 cm mélységben. Közülük hétnek hiányzott a koponyája, 12 csak egyes, de eredeti fekvésében levő részedben volt felismerhető. Az eredeti fekvésű csontvázakon kívüJ 70 kisebb-nagyobb csonthalmazt találtunk a szelvénybein, amelyek a legváltozatosabban tartalmazták 1—3—5 egyén különböző yázrészeiit, illetve ezek egyik-másikát, köztük 48 agykoponyát és sok koponyatöredéket. Az eredeti helyzetű csontvázak, valamint a csonthalmazok, váltakozva három különböző rétegben feküdtek, egymás vázrészeit többnyire egy-, illetve kétszeres szinten takarták. A feltárt temetőrész mellékletekben igen szegény volt. Hét eredeti fekvésű sírban, a koponya mellett, S végű bronz hajkarikát, két sírban, a jobb kézen, 1—1 sima broinzgyűrút találtunk. A csonthalmazokból előkerült még 3 bronzkarika, továbbá egy 12—14 év körüli gyermek koponyáján körülfutó, 10 mm széles, vékony bronzpánt, rajta körülsorakozó, domború 4" díszítéssel. A kutatószelvénytől északkeletre, sarkától 16 m távolságra, egy 8,40x3,80 m belvilágú, megközelítően 80 cm alapfalvastagsággal bíró, mészkőből, téglából emelt kis épületnek, hihetően a falu templomának nyomát: jobbára kitermelt falüregeinek vonulatát is megtaláltuk. Annyit megállapíthattunk, hogy a temető kiterjedése a feltárt szelvény területének sokszorosára becsülhető. A feltárt temetőrész tehát jelegzetesen középkori, mellékleteiben Árpád-kori vonásokat mutat: a régebbi sírok csontjait, illetve a csontvázak útbanálló ereszeit a későbbi temetkezéseknél kiemelték, összehányták, hogy az utóbb eltemetettek számára helyet biztosítsanak. A szelvény északkeleti sarkában azonban három olyan csontváz feküdt, amelyek fekvésük, egymáshoz való helyzetük és az egyének kora következtében az általános temetőképből erőteljesen kiváltak. (12. sz. kép). Az ásatási naplóban 6., 7., és 8. számmal jelzett csontvázak ugyanis szorosan egymás mellett, szokatlan helyzetben feküdtek, valamennyi nagyjából a jobboldalán, enyhén „zsugorított''-пак mondható helyzetben, egymáshoz képest csaknem párhuzamosan húzódó testtagokkal. Koponyájuk a jobb arcoldalon feküdt, deréktájuknál a, —számukra kétségtelenül egyidőben ásott — sírgödör jóval mélyebb, mint a fejnél és lábnál. Míg a koponyák aljának a mai járószinttől mért mélysége 73—76 cm, a dereknél mért mélység 80—82 cm, a lábfejeknél 48—51—54 cm. A „hármas sír" jobboldali, északi szélén fekvő tagjának (6. sz.) bal felsőkarja a gerincoszloppal megközelítően párhuzamos, az alsó közel derékszögben meghajlik, kézfeje a középső (7. sz.) váz könyöke és dereka alá húzódik. Combcsontjai egymással párhuzamosan, előre ugranak, az alsók visszahallanak, úgy, hogy a térdnél magasabban fekvő jobb alsó lábszár lábfeje a bal lábfej alá került. A középütt fekvő 7. sz. váz törzsrésze inkább hanyattfekvő. Bal alsó karja a bal medencecsont szélén, kézfeje a bal combcsonton. Jobb karja a következő, (8. sz.) váz bal válla alá húzódik, könyökben megtörik, kézfeje az alsó bordákon. Alsó végtagjai térdben felemelkednek, az alsó lábszárcsontok víszintesen nyugszanak. A sír harmadik, a déli szélen fekvő (8. sz.) tagja mérsékelten jobboldalára dőlt. Jobb karjának csak a felső csontja maradt meg,, amely kissé felfelé mered. Az alsó karcsontot, s a kézfejet a gőzekeszántás vihette el. Bal felsőkarja a törzs mellett, az alsókar áthúzódik a bal medencecsont fölött. Combcsontjai egymáshoz közel, csaknem párhuzamosan, kissé felemelkednek, az alsó végtagok térdben visszahajlanak. Feltűnő a gegerincoszlop csaknem S alakú, erős görbültsége. Valamennyi váz teljes hossza 167—168 cm között volt mérhető. A „hármas sír"-nak semmiféle melléklete nem volt. A sírásásánál megbolygatott régebbi sírok vázrészei részben közvetlen közelükben maradtak, részben kissé távolabbra hányták azokat. Az ásatáson résztvett Malán Mihály antropológus-professzor a három egyén, férfi, életkorát 17—18 évre becsülte. Véleménye szerint is egyidőben kerülhettek sírgödörbe. A csontok állapotánál fogva