Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata

A MECSEK FORRÁSAINAK VIZSGÁLATA 21 nyen ritkább, s a Mecsek hegységben mindössze egyetlen forrásban gyűjtöttem. Abaliget (,,Kis-Paplika"-forrás), 3 pld., az abaligeti barlangban is előfordul. 43. Eucyclops (s. str.) serrulatus (Fischer). Vágót, gyakori, Köblény, meglehetős nagy számban, Magyaregregyi-völgy, egyes példányokban, Orfű 1 $, 1 9 pld., Szuadó, kevés példányban, Kantavár, 2 9 9 pld., ,.Hidegkút"-forrás, 1 9 pld., Márévári-völgy, gyakori, kárász-köblényi vasúti állomás mögött fakadó forrásban, 1 9 pld., Püspökszentlászló, egyes példányokban, Viganvár, kevés példányszámban. 44. Cyclops (Megacyelops) viridis (Jur). A mánfai ,,Kőlyuk" előtti forrásokban, kevés példányszámban, ,,Hidegkút"-forrás, egyes példányokban, .„Büdösvíz''-forrás, elég gyakori, Püspökszentlászló, egyes példányokban, Hetvehely, nagyon gyakori, Viganvár, egyes példányokban. 45. Cyclops (Megacyelops) bisetosus (Rehbarg). Kárász-köblényi vasúti állomás mögött fakadó forrás, 2 pld. 46. Bryocamtus pygmaeus Sars. Középés Dél-Európának több barlangjából (Anglia, Svájc, Franciaország, Pireneusok stb.) ismert faj, melyet a Mecsekben egyedül az abaligeti barlang közelében felszínre jutó .,Ki:s-Paplika"-forrásból gyűjtöttem, ahol az iszapban él, 3 pld. Isopoda A Mecsek forrásaiban .a vízi ászkarákoknak három törzsfaját és egy változatát találtam, amelyek közül az abaligeti barlang közelében fakadó ,.Kis-Paplika" forrásból gyűjtött s a Mecsek földalatti hidrofaunájára anynyira jellemző vak rák, a Stenasellus hungaricus Méh.

17 és a mánfai „Kőlyuk" előtt felszínné törő források egyikében hálózott Stenasellus hungaricus v. robustus Méh.*

8 fajnak a felszíni forrásokban való előfordulása nyilván a földalatti .Barlangi vizek közelségének tulajdonítható. A másik Isopoda rákfaj, az Asellus aquaticus L. aránylag kevés forrásban, de mindenütt inagy példányszámban olyan területen él, ahol a források lösztalajból fakadnak. Mint érdekes negatív bélyeg említhető, hogy Európa számos mészhegységének forrásaiból ismert Asellus cavaticus Schiödte faj a Mecsek hegység forrásaiban nem fordul elő. 17 Méhely: Protelsonia hungarica nov. gen. nov. sp. Ein blinder Isopode aus Ungarn

1

.. (Zoolog Anzeiger LVIII, 119124, p. 3Q3—<357.) 18 Méhely: V2 a. id. <mü. 47. Stenasellus hungaricus Méh. „KisPaplika"-forrás, 2 pld. 48. Stenasellus hungaricus v. robustus Méh. A mánfai „Kőlyuk" előtti forrásban gyűjtöttem, ahová a földalatti üregekből nyilván a megáradt patak fokozott víznyomása sodorta, 1 pld. 49. Asellus aquaticus L. Fiatal és ivarérett példányai a Mecsek egyes forrásaiban levelek és kövek alatt néha nagy számban jelennek meg. A teljesen sötét példányok mellett a depigmeintált világos színű egyedek sem ritkák, melyek a földalatti életmódhoz való alkalmazkodásnak kétségtelen bélyegeit hordják magukon. Magyaregregyi-völgy, 14 fiatal és ivar érett példány, Újbánya—Öbánya közötti útvonal, 13 fiatal és ivarérett példány, Hidasi-völgy, 9 pld., Mánfa—Zobák közötti útvonal, 11 pld. 50. Tirachaeoniscus Ratzeíriburgi Bra. A Singödör-völgy egyik forrásában, 1 pld. Amphipoda A forrásokat benépesítő szervezetek számbeli többségét kétségtelenül az Amohipoda-rákok képviselik. Míg azonban a Mecsekben előforduló két faj közül a Gammarus fossarum — gyakran megszámlálhatatlan mennyiségben — kevés forrásból hiányzik, addig a Niphargus-tfiem a forrásokban általában mint ritkaság szerepel. Az első Niph

argus példányok a Mecsek hegységben az abaligeti barlangból kerültek elő. ahol azokat dr. Dudich Emiire és szerző 1927. iúlius 18-án kevés példányszámban gyűjtötte. Molnár István ugvamosak 1927. évi gyűjtése alanián a Nmhargus-nem előfordulása a mánfai ,.Kőlvuk" barlangban is megállapítást nyert. Az аЬяДсгеМ barlangban elteriedt fai a mánfai ,,Kőlvuik"-ban élő Ninhairgus-tól faiilag eltér, amely körülmény a két barlang vízrendszerének eltérő típusára, egymástól elkülönített állására enged következtetni. A Mecsek forrásaiból а Niüiha.ngUR-o'k mindezideig ismeretlenek voltak. Vizsgálataim során előfordulásukat a hegység különböző — egymástól messze eső — tátsüi, ielentékenyen eltérő magasságban (175—411 m), összesen 7 forrásban sikerült meoállapítanom. A források tínusa — amelyekben a Niphargus-okat gyűitöttem — annyiban egvezik meg, hogv valamennyi erdőben vagy erdő szélén eredő, lassan szivárgó, limnnikrene jellegű, korhadó iszapban, lombhn'Hadékban gazdag, rendszerint hideg (8.5—17),6 C°) forrás, melynek vízmennyisége azonban