Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 201 az a, (pusztán a kútfőik taglalásából következtetett) felfedezése, hogy a mai Sátorhely nem lehet azonos a csata idején fennállott Földvár falú helyével, mert annak, déli— délnyugati irányban, jóval messzebb kellett lennie. A két közlés csaknem egyidőben, a csata 400 éves évfordulóján, de egymástól függetlenül látott napvilágot. Helyes megfejtést nem nyújtottak, mert Halmay Földvár falut a csatatér nyugati szélén húzódó terrasz peremére helyezi, ahol az semmiképpen sem állhatott. Gergely pedig e vonatkozásban hasznos útmutatást szintén nem ád. — Meglátásuk mégis maradandó érdemű. Földvár tekintetében már az ő nyomukon halad Gyalókay Jenő hadtörténetírónak ugyancsak a csata 400 éves évfordulóiéra megjelent tanulmánya, amellyel voltaképpen le is zárul a csata történetével és helyével foglalkozó jelentősebb művek sora.

21 Gyalókainak minden tekintetben kiemelkedő munkája, igen sok új adat felhasználásával, csaknem végső érvénnyel összegezi mindazt, amit a csata közvetlen katonai előzményeiről és annak lefolyásáról tudni lehet. Az ismert kútfő- és forráselemeket is jórészben új megvilágításba helyezvén, rámutat történetíró elődjeinek sebezhető megállapításaira. Aprólékos pontossággal részletezi a csatát megelőző napok és órák eseményeit, a harcrendek felállását. Különös gonddal és nagy adattömeg felhasználásával foglalkozik a felderítésre váró kérdések legfontosabbikával, Földvár falú helyének meghatározásával. A csatairodalom termékein végigfutva meg kell említenünk, hogy valamennyi író térképet is csatolt munkájához, némelyik többet is, amelyek feltüntetik a csatarendek helyzetét s a fontosabb „tereptárgyakat". A csatatér földrajzi leírása és középkori települései Egy nagy hadjárat döntő ütközetéiről lévén szó, a maga földrajzi mivoltában kell magunk előtt látnunk azt a terepet, ahol az ütközet lezajlott. Ezzel tehát magától érthetően foglalkozik a mohácsi csatát ismertető történészek többsége. Teljes egyöntetűséget azonban e vonatkozásban sem találunk náluk. Különösen azok esnek érthető tévedésbe, akik a csatateret nem is látták. A munkánk céljára, s a lényegre tekin21 Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. Mohácsi Emlékkönyv. Bp. 19i2i6. téssel vázoljuk e vonatkozásban a következőket. A csatát megelőző utolsó napok s a csata eseményeinek színtere az, az Ösduna tengernyi térségiéhez tartozott, mély síkság, amelyet a Mohács várostól északra mintegy 3 km távolságban a Csele (Gelei) patak torkolattájától induló s nyugat, délnyugat, dél, maid délkelet irányban kanyarodó, a síkságból 20—40 m magasságig emelkedő partvonulatos terasz közel félköralakban fog körül. A síkság a mohácsi térségen túl összeszűkülve, maid némileg ismét kiszélesedve tovább délre, a Dunába siető Karasica patak vonaláig, illetve a közvetlenül ennek déli partja mellett vonuló Báni hegyekig folytatódik. (1. sz. kév.) A terasz ívelt perem vonulata Mais községtől délre kiegyenesedik. Háta 3—4 km-rel lejebb, a Mersei magaslatnál eléri legnagyobb magasságát, maid fokozatosan alacsonyodik. Végül a jugoszláv területen lévő Buziglicai erdőn túl, Kisfalud község táján, a síkságba olvad. A terep keleti oldalán, itt északnyugat— délkeleti irányban folyó nagy Dunaág tárgyunknál nem jön tekintetbe. Ezen az oldalon a csatahely tágabb térségét, Mohács— Kölked között, újabban víztelenített terület, ettől nyugatra, a (mohács—'eszéki országút mellett, enyhén magasodó földhát, emettől délre pedig, a nyugati oldaláról 2—3 m magas, meredek parttal lezárt, nemrégiben még vizes, haidan ingoványos Vizslaki rét határolja: a Béga-Dunaágnak évezredeken át lefolyó —, utóbb árterülete. Ezt, a nyugatról ívelt partvoinulatú területet a bellyei kamarai uradalom 1769—70. években történt felmérésekor készített Kneidinger-féle térképen „Insel Satoriscta"—Sátorhelyi szigetnek nevezték.

22 (2 .sz. kép.) E térségből még nemrégen számos vízér haladt dél felé, a terepet keletről záró, a mai Udvar községtől keletre 2,5 km, Dályok fölött 1 km távolságban tükröző tóba, a Selska-Ъага-Ъа. Az említett térképen Sátorhelyi szigetnek nevezett árterület szakadékos partvonulatának közepe táján, ahol az az országútnak közvetlen közelébe ér, egy 40—50 m észak— déli, 15—20 m kelet—nyugati átmérőjű, közepén mintegy 5 m magas, mesterséges földhányás, az újabbkori történetíróktól sokszor emlegetett Törökdomb (Törökcsászáirdomb) emelkedik. 22 Országos Levéltár. Térképtár. Kamarai térképek &30. sz. 45. és 46. térkópsz. (Kmeidiinger Atlasz.)