Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez

184 HOLUB JÓZSEF pécsi, győri és erdélyi kanonok volt, továbbá királyi titkár.

5 Mindezek alapján kétségtelen, hogy Munkád nem családi, hanem adományibirtoka volt — esetleg vásárolt birtoka —, amelyhez mint pécsi kanonok jutott: Munkád ugyanis, mint látni fogjuk, Pécs mellett feküdt. Viszont így meg az a kérdés vár feleletre, miért cserélte el mint pécsi püspök ezt a baranyai birtokát egy távoli, veszprémi birtokkal. Csak hozzávetőleges magyarázat, de Italán megállhat, hogy mint a nagy birtokok felett rendelkező pécsi püspöknek nem volt már szüksége a munkádi kis birtokra vagy birtokrészre s valami okból jónak látta megszerezni az említett Veszprém megyei birtokot. Említettük, hogy veszprémi kanonok is volt, sőt ez volt valószínűleg itt az «lső egyházi javadalma, s Veh birtokot azután ez egyházmegye valamelyik egyházának vagy talán a székesegyház egyik oltárának adományozta, amelynek igazgatója is volt. Munkád birtokkal először a 14. század elején találkozunk a pápai tizedlajstromokban, ahol azt olvassak, hogy az ott levő ágostonrendű karinges barátok priorja (prior de ordine superpelliciatorum supra Munkád) is tizedet fizetett.

6 Tehát a monostor a falútól északra feküdt és temploma Szent Jakab tiszteletére volt felavatva. 1367-ben Nyárád birtok határjárásánál mint királyi ember szerepelt Munkádi István fia Bakó,

7 s ez azt mutatja,hogy nemesi birtokosok is laktak ott. A monostorral 1407-ben találkozunk utoljára, amikor a priorja XII. Gergely pápa meghagyására több társával együtt átadott egy megüresedett pécsi kainonokságot Márton pécsegyházmegyei klerikusnak.

8 Az elpusztult Munkád helyét meg tudjuk határozni közelebbről is. A XVII. század végén azt olvassuk, hogy a pécsi jezsuiták itt többek között a „Piritsma vagy Munkád" völgyben szereztek 70 lánc kaszálót,

9 — s a 5 Koller, Jos. História episcopatus Quinqueecclesiairum. II. Posonii, 1784, 2; Kollányi Ferenc, Esztergomi kanonokok' 1ШЮ>—19TO Esztergom. 1900. 48, Bossányi Árpád, A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I. 1842— 1352. Budapest, 1-916. 16, 223. 6 A pápai tizedszedők számadásai 1281—137Ü. Monumenta Vaticana, Series I. tomus primus. Budapest, 18189. 27©, 296. 7 Zichy-cs. ókmt. III, 338. 8 Zsigmondkor! okit. II, 2. 5419. 9 Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története. I, 2. Pest, 18170'. 371. XVIII. századi oklevelekben is többször olvassuk a „vallis Piri csesma aut Munkád" megjelölést, vagyis a mai Piricsizma dűlőben kell keresnünk a falu helyét, amelytől északra feküdt a monostor.

10 Nem valószínű, hogy megérte volna a török időket, de ha megérte is, a XVI. század derekán hamarosan elpusztult. Érdekes azonban, hogy a neve fennmaradt mint dűlőnév, és még a 18. század végén is használták. Minthogy azonban ez a terület a rajta levő kúttal (cseszme) egy Peri vagy Piri nevű török birtokába jutott, így maradt meg a mai napig a dűlőnek Piricsizma (Piri kútja) neve.

11 A csereszerződésben szereplő másik fél előneve azt mutatja, hogy Koránban (vagy Káránban?) volt birtokos. Ez az elpusztult falu Boldogasszonyfalva és Tótváros vidékén feküdt, s 1403-ban és 1477-нЬеп mint Szigetvár tartozékát Baranya megyéhez számították, 1434-ben és 1536-ban azonban Somogyhoz. Az 1542-i adólajstromban ismét Baranyában találkozunk vele.

12 Az oklevélben említett Veh (Véh?) birtokról semmit sem sikerült felderítenünk, így azt sem tudjuk, hogy a baranyai Karániak miképp jutottak a birtokába. Arra is gondolhatnánk, hogy az elenchus készítője nem jól olvasta ezt a helynevet az oklevélben, de, mint látjuk, oly nagy gonddal és hozzáértéssel dolgozott, hogy ezt a feltevést el kell ejtenünk. Veszprém megye múltjának kutatói talán meg fogják találni egy még meglevő dűlőnévben. 10 Klemm Arvtalj Pécsi Ihelynevéki (PannóniaKönyvtár 16). Pécs, 1936. 9—10. 11 1714. május 4-én Pécsett Baranya megye hatósága hiteles tanúvallatást végzett „de peri csezma et Munkád". Pap Mihály pécsi polgár vallomása „ratione prati R. P. Jesuvitarum Piricsesma vocati" így szólt: „ .. .tempore Turcico aliquis Turca nomine Piri in eodem prato existentem fontem curasset refici, quare illud pratum de fflo fonte, quia fons vocatur turcice csessma, nominatum est de praenominato Turco ex fonte Piricsesma; alias antiquo nomine illud pratum, quod actu R. P. Jesuvitae possddeint, vocaretur Munkád; olim fuit pagus, modo autern desertum..." (Pécsi kápt. levt. fasc. 24. nr. 22. Petrovich Edének, a káptalani levéltár őrének szíves közlése). 12 Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadik korában. II, Budapest, 1894, 494.