Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
VÁZLATOK PÉCSVARAD TÖRTÉNETÉBŐL 171 sikerült tehát a kondicionáriusok beolvasztása a hospesi csoportba, mely megnyitotta felemelkedésük útját. Ezek közvetlen földesúri hatalom alatt maradása és a piacok vámszedési jogának fenntartása volt az egyezség szerint a földesúri elismerés, engedmény ára. Az idevágó szövegrész hangsúlya kétségtelenné teszi, hogy a perben nemcsak a hospesi telepirészibein lakó kondicionáriusok, hanem az ugyanott fekvő piacok kérdését is felvetették. A hospeseknek ebben az 1258 előtti perben megnyilvánult törekvései, hogy ti. közösségüket az új felemelkedő elemekkel kibővítsék és megerősítsék, továbbá, hogy jogállásukat magánföldesuralkjkal is elismertetve lakóhelyük növekvő forgalmába jobban belekapcsolódhassanak, Várad meziővárosi fejlődésének kibontakozását jelentették. Miután kialakult e fejlődés gazdasági alapj a, az alap társadalmi hatása pedigi egyebek közt a parasztság egy részében a felemelkedés folymatát segítette, azt, hogy valiamely falu hol és mikor érje el a mezővárosi élet színvonalát, és valóban mezővárossá is válhassék, több körülmény együttes hatása döntötte el. 53 Szűkebb, helyi vonatkozásokon túl egy-egy táj, országrész helyzetéből, fejlődéséből szűrődtek le ezek a. körülmények, az országos helyzet és fejlődés keretei között, A vasashegytövi kolostort íkitűzött feladatának megfelelően a régi Buda—Pécs útvonalnak arra a helyére telepítették, melyről dél és kelet felé a legjobb összeköttetés kínálkozott. Ez a hely pedig éppen a Vasashegy lába volt, mert a hegyláncon átlépve innen lehetett legkönnyebben eljutni a Karasica völgyén át a Drávatorokhoz és a Duna irévjeihez. A váradi útcsomópont kialakulása ehhez a korai, tudatos helyválasztáshoz fűződik, melyet a feudális államhatalom dél és kelet felé történő (kiterjesztése, a baranyavári várispánság életrehívása követett. Az apátságot a majdani egyházmegye kiszemelt központja, Pécs közelében helyezték így el. Pécs és a későbbi Pécsvárad lett tehát a vidék egyházi köpontja, és a fenntartásukra szánt egyházi nagybirtokok székhelye. Ebbeli szerepükben mihamar távoli piacos helyekké váltak. 54 A termelőerők fejlődése ko53 L. az 510. jegyzetet: Mályusz i. mi 174. s. kk. 1. 54 A pécsi egyház népeinek vásárairól Ш. Béla lll l 91. évi oklevele általánosságban szól, itt csak a pécsi vásározásokról lehet szó. L. a 24. jegyzetet; Marczali ott Endlicher helyére (Monumenta Arpadiana. 397. 1.) hivatkozik; a váradi hetipiacokról az ún. alapítólevél ír először. rán megszerzett helyzeti előnyüket csak növelte. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy a fejlődés kezdetétől már ugyancsak épj>en ez a két piac volt a Dél-Dunántúl egyedüli sóelosztóhelye az egyháziak sómonopoliuma alapján. A pécsváradi ún. alapítólevél a piacok régisége, vámszedési joga mellett ugyanegy mondatban hagoztatja az apátot megillető sóegyedárusítást, aimit csak a XIII. század elején kezdett veszélyeztetni a szöveg szerint ,,a bérlők kapzsisága és a hatalmasok erőszakoskodása". A mihamar újból felvirágzó egyházi sóüzlet 5ü a természeti gazdálkodás viszonyai közt kezdettől fogva igen emelte a piacok forgalmát, úgyhogy e két egyházi és nagybirtokköziponttól — mint látni fogjuk — távolabb s ezeknél jóval később alakultak csak ki a legközelebbi piacoshelyek. Váradtól mintegy 15 km távolságban Kernend falu piaca bukkan fel a XIII. században. Ez a Karasica völgyében, a babarci— nadajcsai szőlővidék mellett, Óvári Konrád középbirtokán alakult ki, a Pécsiről Dánóc felé és a Váradról ugyanoda meig> a Drávatorkolathoz tartó út közelében. Délebbre 1294-bein Siklós, 1296-ban Dánóc falu piacát említik. 56 Az úthálózat Pécs és Várad piacai felől tekintve Kelet-Baranya területén a Duna és a Dráva révjeihez igazodott, mind e pontok közelében a Buda—Eszék főútvonalba torkollva. E főútvonal Szekszárdnál kiágazó pécsi vonalához Váradnál négy helyi jellegű országút csatlakozott. Az óramutató járásának irányában haladva elsőnek a Boda és Karakó érintésével Szefccsőre vezető „magna via"-t említjük, melyből Karakón (Véménd közelében) túl Szék felé is volt egy elágazás. Az út fővonala Szekcső révjén át Bátmonostorra, a Duna— Tisza közé re vezetett s az apátság birtokhatárain túl, Karakónál már pécsváradi útnak nevezték (135Î, 1430). A második „nagyút" a Karasica völgyén Kernend, Szederkény érintésével a Pécsről Dánóc révhelyóhez vezető országútba ment át, és a réven túl Bodrog 1225-től ismert piacához és kikötőjéhez vezetett, előbb azonban keresztezte a Budáról Eszéken át a Szerémségbe vivő országutat. Ezt a mai Nagynyáirád vidékén nevezték egy határleírásban már pécsváradi útnak (1235?, 1367). 55 Fejér III/2, 300—322. 1.; a beregi sóegyezmény 1233. évi megerősítésekor az egyházi vezetők felsorolásában az elsők között említik a váradi apátot: Fejér i. m. IV/t2, 222., 329. 1. 56 „Forum m villa Kémed" 1'285-ben (Árpádkori új okrot. IX, 436.); Csánki i. m. II, 4612., 466— 6,, 622. 1.
