Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Bökönyi Sándor: A lengyel kultúra gerinces faunája. I.

A LENGYELI KULTÜRA GERINCES FAUNÁJA 105 Gímszarvas — Cervus elaphus L. Baloldali humerus distalis epiphysise, baloldali humerusdarab és metatarsusdarab. Mindhárom kifejlett állatból. I. négyszög, 2. szelvény, 4. gödör. Lelt. sz.: 2/41—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Baloldali szarvcsap a fejéi egyrészévcL Hegye letört. Hosszú, vastag szarvcsap. Tövének keresztmetszete lapított ovális, fala vastag, külső felülete barázdált. Tövénél oldalt és kissé felfelé irányul, majd előre kanyarodik. Egész lefutásában nagyon hasonlít az őstulok szarvállásához, s attól csaPs annyiban tér el. hogy nem íhajlik annyira lefelé és hegye sem befelé, hanem előre irányul. Kifejlett állatból, valószínűleg bikából származik. I. négyszögöl, 2. szelvény, 4. gödör. Lelt. sz.: 2/43—1948. Gímszarvas Cervus elaphus L. 2 agancs darab. Koruk meghatározhatatlan. I. négyszög, 2. szelvény É-i partján vont kutatóárokból (5. gödör szelvényen kívüleső része). ! Lelt. sz.: 2/47—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Jobboldali mandibularészlet a M

t töredékével, bal- és jobboldali radiusdairab, baloldali astragalus és baloldali metatarsus distalis epiphysise. Az astragalus sérült. Valamennyi csont kifejlett állatból származik. őstulok — Bos primigenius Boj. Scapuladarab, jobboldali humerusdarab és jobboldali tibia distalis epiphysise. Utóbbi sérült. Mindhárom csont kifejlett állatból való. I. négyszög, 3. szelvény. A gödrök szintje fölött. Lelt. sz.: 2/53—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Jobboldali szarvcsapdarab a fejéi egyrészéveL A szarvcsapdarab vastag, valószínűleg hosszú szarvcsapból származik. Töve ovális keresztmetszetű, fala vastag, alig barázdált. Tövénél oldalt irányul, majd előre kanyarodik (a további része hiányzik). A hozzátartozó fejéi nem túlságosan széles, egyenes. A fenti jellemvonások alapján primigenius-típusú állatra következtethetünk. Őstulok — Bos primigenius Boj. Jobboldali szarvcsap töve a fejéi felével, baloldali szarvcsap és 2 szarvcsaptöredék. A második szarvcsap a lelőhely egyik leghosszabb szarvcsapja. Tövének keresztmetszete lapított ovális, tövén szép csontgyöngykoszorú van. Fala igjen vastag, erősen barázdált. Lefutásában a tipikus őstulok-szarvalakulást mutatja, azaz tövénél oldalt és kissé felfelé irányul, majd széles ívben élőire és lefelé kanyarodik, hegye pedig nagyjából vízszintesen, befelé néz. Az első szarvcsap nagyjából ehhez hasonlóan erős, csupán töve nem ennvire lapított, ami arra mutat, hogy ez az előbbinél valamivel fiatalabb állaté. Sainos lefutását nem ismerjük. A hozzátartozó feiél egyenes, széles, a homlok lapos. A másik két szarvcsaDdarab oly kicsiny töredék, hogy nagyságviszonvaikat ill. lefutásukat illetően mitsem mondhatunk. Az első két szarvcsaü kitellett bikából származik, a másik két darab kora és neme meghatározhatatlan. I. néovszög, 3. szelvény. A gödrök szintje fölött. Lelt. sz.: 2/54—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. 2 szarvcsaDdarab. baloldali mandibnbr^zlet a M?-vel. 5 alsó molairiis fog, iobboldali scaoula distalis fele. bal- és iobboldali snapula faciès articularisa, scanuladarab. iobboldali humívus distalis eDirVhvsise, hurnerusdarab, iobboldali radius distalis eüinihvsise, iobboldali metacarpus distalis eniDhvsise, baloldali metacairDus proximalis fele, 2 medencerészlet, 2 bal-. 3 jobboldali astaealus, baloldali calcaneus, tarsíuscsont, bal- és jobboldali metatarsus distalis fele és 3 os phalangis I. Az egyik molaris fog. 4 astragalus, az egyik distalis metatansusfél és az uii csontok sérültek, a calcaneusról a tuber levált. Az egyik molaíris fog és a calcaneus fiatal, a többi csont kifejlett állatból származik. A két szarvcsapdarab hosszú, vastag szarvcsapókból való. Kecske — Capra hircus L. Baloldali szarvcsapdaralb. Hosszú, kevéssé hátrahajló, nem csavarodó, szablyaalakú szarvcsap részlete. Keresztmetszete a tövénél erősen lapított ovális,