Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata
6 GEBHARDT ANTAL illetőleg talaj báni szintekre is kiterjed. A terep összefüggő egészében tipikus példája a mozaikszerű elhelyezkedésnek, mert a változó jellegű élethelyek (szikla, mohapárna, korhadék stb.) többé-kevésbé minden irányban megismétlődnek. 2. A gyűjtés és anyagfeldolgozás módszerei Célkitűzésemre való figyelemmel a vizsgálat alá vett területet nem annyira növénytársulástani alapon, mint inkább a talajszint egységes geológiai és váltakozó földfelszíni jellegének megfelelően választottam ki. Minthogy a terepet felépítő biocönotikai mozaikok egyrészt jelentéktelen kitérj edésűek, másrészt a legtöbb esetben kölcsönösen egymásba hatolnak, s így közöttük éles határt vonni nem lehet, — négyzetfelvételeimet az egész területen egyenletesen szétszórtan végeztem. A sziklák különböző típusainak megfelelőleg vizsgálataimat a terepen három irányban terjesztettem ki: 1. a sziklák oldalain, 2. azok tövében keletkezett lombhulladékban és korhadékban, fűcsomókban és mohapárnákban, 3. a kőrakások között és azok alatt élő Mollusca-állományra. Ezt a következetesen betartott elkülönítést a csigák környezeti és társulástani viszonyainak megfigyelése tette szükségessé. Felvételeim megkezdése előtt a terepet észak-déli irányban vizuálisan egymástól mintegy 10—10 méteres távolságokra eső s a tetőről a meredély aljára vezető sávokra bontottam fel, s így gyűjtéseimet minden alkalommal más és más útvonalon végeztem. Felvételeimre a 25x25 cm nagyságú négyzet bizonyult a legalkalmasabbnak. A keretet a sziklák oldalfelületeire ráfeszítve, annak kontúrját hegyes acélárral körülvéstem. Majd a keretet a sziklák tövéhez szorítottam és peremét hasonló módon a talajon jelöltem meg. Ennek megtörténte után esetenként fogtam a szikla felületét borító, vagy annak tövében talált mohapárnának, korhadéknak stb. vaskaparó és növényásó együttes használatával végzett begyűjtéséhez és kirostálásához. A négyzetfelvétel keretei közé eső, szabad szemmel felismerhető, nagyobb csigákat a helyszínen egyelve gyűjtöttem, a rostált anyagot 1—10 számmal megjelölt zacskókban, egymástól elkülönítve csomagoltam el és laboratóriumban, mikroszkóp alatt válogattam ki. Végül, az egészen apró, nehezen meglátható fajokhoz a Vág völgyi-féle lúgozási módszer alkalmazásával jutottam. Vizsgálataimnak lényegében két célja volt. Egyrészt egzakt módszerek alkalmazásával lehetőleg hiánytalanul akartam a kutatott terep sajátos malakofaúnájának faji öszszetételét, s ezen belül a jelentkező egyedállományok egymáshoz viszonyított arányát, térbeli elosztását, sűrűségét, a társulás belső szerkezetét megismerni, másrészt a csigaállománynak, mint időben változó rendszernek lüktető ingadozását igyekeztem figyelemmel kísérni. Mindkét cél elérése több, időszakosan megismételt négyzetfelvételt tett szükségessé. Rendszeres négyzetfelvételeimet 1956. január 18-án kezdtem el és 12 helyszíni kiszállás keretében havonként megismételve 1956. december 3-án fejeztem be. Egy-egy kiszállás alkalmával tíz négyzet Mollusca anyagát gyűjtöttem be. Az így nyert statisztikai adatokat táblázatokban foglaltam össze. Minden táblázatban, 1—-10 szám alatt hasábos kimutatásban közlöm a begyűjtött fajok példányszámát, a tíz négyzetfelvétel öszszesített eredményét, az 1 m 2-re vonatkoztatott tömegértéket (abudancia = A/m 2 ), az egyes faunaelemek százalékos arányát (dominancia = D) és állandóságát (konstancia =C). Ismertetem ezen kívül a négyzetfelvétel napját, a levegő és talaj hőmérsékleti viszonyait, a talajnedvességre vonatkozó adatokat, s néhány szóval igyekszem a terep közvetlen környékének földfelszíni sajátosságait is jellemezni. Az egyes felvételek alkalmával a csigafauna életviszonyaiban a faj együttes szerkezeti összetételében mutatkozó feltűnőbb jelenségekről röviden ugyancsak megemlékezem.
