Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

56 DOMBAY JÁNOS pasán, illetőleg feltöltődésén kívül jelentősebb felszíni változásokra nem lehet következtetni. A lelőhelytől D-i irányban DNy felé erősen lejtő domboldal van; erre épült a község. Ez abba a mély, de szűk völgybe ereszkedik alá, amelyben a pécs—mohácsi vasútvonal halad. A vasúti pályatest túlsó oldalán a villányi hegyvonulat húzódik. A völgyből, a vasúti megállóhelytől Palkonya felé, kb. 1,2 km távolságra, kissé ÉK-i irányban húzódó kisebb völgy ágazik ki; hosszabbik ága Fannypusztától kissé K-re végződik. Ez határolja a lakótelepet Ny felől. É-i széle kb. a 138-as magassági pont vonalában van. K. felöl a kisjakabfalvai erdő a határa. Az ivánbattyáni út kettészeli. 1957 tavaszán újabb helyszíni szemlét tartottunk, hogy újabb megfigyeléseket tegyünk. A szőlőoltvány-telep helyén ekkor cukorrépa, az ivánbattyáni út K-i oldalán az 1956. évi répatábla helyén pedig burgonya- és búzavetés volt. Ujabb megfigyeléseink nyomán elhatároztuk, hogy az ősz folyamán próbaásatást végzünk. Két szempont vezetett: az egyik, hogy a siklósi várban rendezendő múzeumi kiállítás céljára környékbeli régiséganyagra tegyünk szert, főképpen azonban, hogy a pécsvárad-aranyhegyi és a zengővárkonyi egykorú lakótelepen a település módjára, a település és a temetkezés kapcsolatára, továbbá a társadalmi viszonyokra vonatkozó megfigyeléseink és megállapításaink helytállóságát ellenőrizzük.

1 A villánykövesdi lakótelep minderre alkalmasnak látszott. Az érintett kérdésekben ugyanis mind a pécsváradi Aranyhegyen, mind pedig Zengővárkonyban csak szórványos és alkalomszerű leletmentések és ásatások során tett megfigyelések alapján alakíthattuk ki véleményünket. Mind Pécsváradon, mind Zengővárkonyban kisbirtokosok tulajdonában voltak a földek. Használatuk rendkívül változatos volt. Az egyik keskeny földsávon kapásnövény, a másikon gabona, a harmadikon évelő takarmánynövény stb. volt. Nem akkor és nem ott végezhettünk ásatást, ahol és amikor célszerű lett volna, hanem a földek mezőgazdasági használatához kellett alkalmazkodnunk. So1 Dombay J., A zengővárkonyi őskori telep és temető. Arch. Hung. XXIII. 30—31. J. Dombay, Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony. Arch. Hung. XXXIX. (I960). Dombay J., Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Aranyhegyen. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1958.53—71. hasem lehetett nagyobb, összefüggő területen megfigyeléseket tenni; soha nem lehetett a jelenségeket összefüggően áttekinteni. A villánykövesdi lelőhely az ottani termelőszövetkezet tulajdona. A különféle termények termelésére használt pécsváradi és zengővárkonyi földcsíkoknak itt nagy táblák feleltek meg. Egy-egy 30—40 holdat kitevő szántáson összefüggően mutatkoztak a települési nyomok. Ilyenformán az ott szórványosan észlelt jelenségek helyett itt összefüggő kép tárult elénk, aminek alapján sok tekintetben teljes értékű megfigyeléseket lehetett tenni. Mivel ebben a vonatkozásban a próbaásatás során szerzett tapasztalatokra is támaszkodunk, elsősorban ennek eredményéről számolunk be. Az 1957. évi szeptember hó 12-én megkezdett próbaásatás helyéül az ivánbattyányi út K-d oldalán fekvő 434. hrsz. földet választottuk. A föld közepe táján levő kis domb Ny-i oldalában nagy, sötét, hamus foltot figyeltünk meg. Felszínén bőven volt a szokásos telephulladék. Nem gondoltunk azonban a folt teljes feltárására; csupán azt kívántuk megállapítani : van-e alatta gödörrendszer? I. ásatási terület Ásatási szelvényünk 23,2 m hosszú és 4 m széles volt (I. melléklet 1). 50—70 cm mélységben gödrök sötét foltjai mutatkoztak a löszben. A gödrök fölött elhelyezkedő rétegekben sok olyan jellegű szokásos hulladék volt, amilyent a föld felszínén is találtunk. Az 1. gödör különálló, 105 cm mély. Az ásatási szelvénybe eső része szerint ovális. Alja egyenes. Befelé lejtő oldalai meredekek.

2 Ny-i széle magasabban volt. A 2. és 3. nagy, kétosztású gödörhöz tartozott. Együvétartozásukat egységesen kialakított, befelé lejtő, meredek oldaluk mutatta. A kettő közé, középtájon, magasabban fekvő padka ékelődött, amelybe az oldal tövében kis, sekély gödör, valószínűleg oszlopgödör mélyült. A padka oldalai a gödör felé meredeken estek alá; ezek alkották azok Ny-i, illetőleg K-i oldalát. A 2. K-i oldalán kis padka, alján, középtájon, púp volt. A 3. alja Ny-i irányban kissé lépcsőzetesen emelkedett. A benne talált leletek közül 8,2 cm hosszú, ép csonttűt (XI. t. 1, lsz: 58.44.13) —, 6,1 cm hoszszú csontárt (XI t. 2, lsz: 58.44.14) —, mag2 Az alaprajzokon a nyilak a gödrök oldalainak a lejtési irányát jelzik.