Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Regöly-Mérei Gyula: Kórbonctani szempontok sírleletek torzult és torzított koponyáinak vizsgálatakor, különös tekintettel a domolospusztai leletre

KÓRBONCTANI SZEMPONTOK KOPONYATORZÍTÁSOKNÁL 281 értékével. Eredményeit teljes mértékben bizonyítottnak látjuk. Ennek ismeretében is — az érárkok mélysége és a barázda-hálózat nagysága miatt — esetünkben jogosan felállíthatjuk a koponyaűri nyomásfokozódás kórisméjét. Esetünkben nem lelapult a török nyereg, a dorsum sellae és a processus clinoideus posterior kontúrjai a röntgenképen (profilfelvétel, (LII. t. a) ábra) változást nem mutatnak, hanem kifejezettek, ezért ezúttal a koponyaűri nyomásfokozódás nem érhetett el nagyobb fokot. Egy eset semmiképpen sem jogosít meszszemenő következtetésekre, még kevésbé általános érvényű megállapítások kimondására. Vizsgálataink alapján nem állíthatunk többet, mint annyit, hogy a domolospusztai esetben koponyaűri enyhe nyomásfokozódás állott fenn. Arra a kérdésre azonban választ nem adhatunk, hogy ez a nyomásfokozódás következménye volt-e a koponya alakváltozásának. Kétségtelenül elképzelhető, hogy az alakjában eltorzult, vagy éppen szándékosan torzított koponya térfogatviszonyainak megváltozása a felnőtt korban az intracranialis nyomás fokozódását okozza. Ennek megállapításához azonban a torzult és eltorzított koponyák sorozatos vizsgálataiból levonható, mindenképpen siignifikáns értékű .eredmények szükségesek. Célszerűnek látszik ezért a deformált koponyák ezirányú rendszeres radiológiai és kórbonctani vizsgálata. A koponyánbelüli nyomásfokozódás accidentalis és a deformitással oki összefüggésben álló eredete a koponya pathológiai vizsgálatával, kizárásos diagnózis alapján, nem dönthető el. Olyan megbetegedések is koponyaűri nyomásemelkedésre vezethetnek, mint pl. az agyvelőből kiinduló térszűkítő folyamatok (pl. agydaganatok), amelyek nem okoznak a csontokon feltétlenül jellegzetes elváltozást. A koponyacsontokon található kór jelenségek (a koponya belvilágát szűkítő csontdaganatok, 1 Ambialet, J.: L'encéphale dans les crânes deformés du Toulousain. L'Anthrop. 4 .-'11—27, 1893. 2 Bartucz, L.: Fejünk divatja. Búvár, 5 : 565— 571, 1939. 3 Berkhan, О.: Über Makrokephalie in der Familie des Pharao Amenophis IV. (18. Dynastie). Arch, f. Anthrop. 45, N. F. 17, 199. 155—161. 4 Borchardt, L.: Portraits der Königin Nofretete aus den Grabungen 1912/13 in Teil el-Amarna. Leipzig, 1923, csontgumma, bizonyos sérülésfajták stb.) megmagyarázhatják a koponyánbelülli fokozott nyomás okát; ilyen esetben az nem függhet össze a deformitással. Az általunk vizsgált esetben a koponyán kóros elváltozást nem találtunk. Annak eldöntése tehát, hogy a koponya deformitása okozhat-e következményes intracranialis nyomásfokozódást, vagy sem, csakis akkor járhat sikerrel, ha nagyszámú vizsgálat alapján megállapítható, hogy a torzult koponyák többségében valóban megtalálhatjuk a koponyaűri megnövekedett nyomás csontjeleit. Vizsgálati eredményünkkel csupán újabb adatot szolgáltathatunk a torzított és torzult koponyák kérdéséhez, de egyúttal a röntgenvizsgálatok ezirányú hasznára is ismételten felhívjuk a figyelmet. Több mint húsz esztendeje annak, hogy a magyar kórboncnokok nagy tanítómestere: Entz Béla megkezdte a Pécsi Múzeum csontanyagának vizsgálatát és ezzel Magyarországon elsőnek indította el a palaeopathológia művelését. Reméljük, hogy hamarosan nyomtatásban is megjelenhet alapvető könyve, amelyből részletesen megismerhetjük az avar, római és honfoglalástáji, valamint korai Árpád-kori csontvázakon végzett vizsgálatainak eredményeit. Halála óta a budapesti II. számú Kórbonctani Intézet folytatja a Pécsi Múzeum** csontváz-anyagának félbemaradt feldolgozását. Vizsgálatainkról megjelent első dolgozatunkban is kegyelettel idézzük Entz Béla fennkölt emlékét. ** Ezen a helyen is hálás köszönetünket fejezzük ki Dombay János múzeumi igazgatónak ia vizsgálatok során tanúsított nagy előzékenységéért és jóakaratáért, valamint a szoros tudományos együttműködés kiépítéséért. 5 Breasted, J. H.: Geschichte Aegyptens. Vienna, 1936. 6 Br oca, P.: Déformation Toulousaine du crâne. Paris, 1872. 7 Broca, P.: Instructiones cranlologiques et craniometriques. Paris, 1875. 8 Broca, P.: Crâne et cerveau d'un homme atteint de la déformation toulousainne. Bull, de Soc. d' Anthrop. Paris, 3e Sér: 2:417—420. 9 Baudouin, M.; Trois cas de déformation touIRODALOM