Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Regöly-Mérei Gyula: Kórbonctani szempontok sírleletek torzult és torzított koponyáinak vizsgálatakor, különös tekintettel a domolospusztai leletre

KÓRBONCTANI SZEMPONTOK KOPONYATORZÍTÁSOKNÁL 279 nem találkozhatunk. Annál feltűnőbb Echnaton (IV. Amenhotep) feleségének Nofretetenek és leányainak fejformája. Már egyszerű megtekintéskor (LI. t. с), d) és e) ábra) eldönthető, hogy a koponya betegségokozta torzulásáról éppen úgy nem lehet szó, mint ahogyan rendellenes koponya feltételezése is valószínűtlen. Főként az L. t. d) ábráján látható fejforma olyan extrém jelenségeket mutat, amelyek pathológiai szempontból is kizárják a koponya veleszületett, vagy az életben szerzett nem szándékos torzulását. Feltűnő továbbá az a tény, hogy anya és leányai ugyanolyan típusban torzult koponyával rendelkeznek. Mindenesetre két lehetőségre szükséges gondolnunk. Ezek egyike az, hogy Echnaton — képei és szobrai alapján ítélve — nyilvánvalóan hormonalis dysfunctio okozta megbetegedésben szenvedett, ami testi felépítésében nyilvánult meg. Az irodalomban azonban olyan adatokkal is találkozunk, mintha a fáraó betegségéhez vízfejűség (hydrokephalus) is társult volna. Ebben az esetben pedig feltehető, hogy a koponyaforma sajátos ábrázolásmódja mintegy az udvari etiketthez tartozott. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hagy Nofretete és leányai kivételével, hasonló fejformával lálkozunk; de az is ,hogy éppen ez el-amarnai periódus vetette el a merev kanonikus kifejezésmódot és a természethű ábrázolásra törekedett. Ez az oka anak, hogy leplezetlen valóságban mintázták meg az „isteni" fáraót is. az el-amarnai időszak művészetében nem taElőbbiektől eltekintve, Echnaton múmiájának vizsgálata teljesen megdöntötte a hydrokephalusra vonatkozó nézetet. Az igen rossz megtartási állapotban lévő múmia koponyájáról készült fényképfelvételt nekünk is alkalmunk volt megtekinteni és ezért előttünk is kétségtelen, hogy a koponyán hydrokephalusra jellemző kórbonctani tünetek nem állapíthatók meg. A másik gondolat, ami Nofretete és leányai fejformájával kapcsolatosan felmerülhet az, hogy voltaképpen egyáltalában nincsen koponyatorzulásról szó, hanem a hajviselet okozná ezt a benyomást. Valóban, még jelenleg sem szokatlan, hogy hölgyeink olykor olyan frizurát készíttetnek, amely meszsziről torzított koponya illúzióját kelti. Csakhogy az egyik el-amarnai faliképen (Ashmolean-múzeum, Oxford) olyan hajviselettel ábrázolták a fáraó két leányát, amelyről meg^ nyugtatóan eldönthető, hogy a fej deformitása teljesen független minden ilyen külső tényezőtől. Valószínűnek látszik, hogy Nofretete ázsiai eredetű volt (Breasted) és így nem kizárt, hogy azoknak van igazuk, (pl. a sebész Holländer) akik szerint Nofretete koponyáját ázsiai otthonában deformálták és onnan hozta Egyiptomba ezt a szokást. Lehetséges, éppen az inka analógia alapján, hogy hazájában a fej torzításával is kifejezték az előkelőséget. Természetesen képek és szobrok analysiséből nem végezhető korrekt pathológiai vizsgálat. Annyit azonban az előbbiek alapján kimondhatunk: nem tartható kizártnak, ellenkezőleg inkább valószínűnek az, hogy Nofretete és leányainak koponyáját mesterségesen eltorzították. Ha valóban deformáltnak tekinthetjük Nofretete koponyáját, akkor újabb bizonyságát kapjuk annak, hogy művi torzítás nem jár szellemi defektussal, mert Nofretete szinte egyedülálló módon vett részt férje oldalán a hivatalos állami eseményekben A deformált koponyájú egyéneken végzett orvosi vizsgálatok azonban az előbb felsoroltaktól eltérő adatokat közöltek. Virchow a frankföldi kretinjei és a koponyatorzítás között egyenesen aetiológiai kapcsolatot tételezett fel. De már Lenhossék József is hivatkozik hunier és Esquirol adataira; az előbbi szerint a koponyatorzított gyermekek mortalitása feltűnően magas; az utóbbi megfigyelései pedig arról számolnak be, hogy a koponyatorzítottak között nagy számban találhatók elmebetegek. Ezzel szemben, főként a benszülött törzsekre vonatkozóan, ellenkező adatok is találhatók az irodalomban. Ismeretes, hogy az agyvelő nagyfokban képes alkalmazkodni a koponya megváltozott alaki viszonyaihoz. Az agy részére a subarachnoideális űr liquorpárnája védelmet biztosít. A művi torzítás okozta alakváltozás hosszú időn át és lassan alakul ki, ezért a növekedőben lévő agy alaki alkalmazkodására lehetőség nyílhat. Számos vizsgáló igyekezett választ kapni arra, hogy koponyatorzítás esetén milyen változás jön létre az agyban (Broca, Baudouin, Ambialet, Dawson, Derry), az idegrendszer működésében (Sommer), az intellektusban (King) és a koponyaalap fejlődésében (Virchow, Török Aurél). A vizsgálatok ezen csoportja azonban nem tekinthető véglegesen lezártnak. Charcot és Richer, Laufenauer, Konrád Jenő és mások végeztek eltorzított vagy torzult koponyájú egyéneken psychiatriai vizsgálatokat. A megállapítások ugyan igeíi jelentőségteljesek, mégis nem ál-