Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Regöly-Mérei Gyula: Kórbonctani szempontok sírleletek torzult és torzított koponyáinak vizsgálatakor, különös tekintettel a domolospusztai leletre

KÓRBONCTANI SZEMPONTOK KOPONYATORZÍTÁSOKNÁL 277 sűrűk is elcsontosodnak, s ezáltal a szivacsos csontállomány eltűnik. Némely kémiai méreg hatására (pl. fluor) a márványbetegségre emlékeztető kép alakul ki a koponyán. A Pécsi Múzeum anyagában az egyik római korbeli koponyán találtunk ún. márványbetegséget. A koponya alakváltozását okozhatja hyperostosis is. Ebbe a csoportba tartozik a Morc/agni-syndroma is, ahol a homlokcsont belső felületén, sokszor egyenetlen felszínű csontvastagodás támad; dd) akromegaliára (óriásnövekedés) elsősorban a kiálló csontrészek túlnővekedése, különösen a kiemelkedő állcsúcs és nagy állkapocs hívhatják fel a figyelmet. ее) Chondrodystrophia esetében az enehondrális csontosodás megzavart, így tehát egyrészt a végtagcsontok satnya fejlődése jellegzetes; másrészről az, hogy amíg a koponya kötőszövetesen csontosodó részei zavartalanul fejlődnek, addig a porc helyén történő csontosodás tökéletlen. így az arccsontok fejlődése is megzavart; ff) vízfejűségben (hydrokephalus) ugyancsak feltűnően nagy koponyát találunk; gg) a koponya torzulása figyelhető meg a vérképzés bizonyos megbetegedéseiben, így pl. toronykoponyát találhatunk haemolysises öröklődő vérszegénységben (Ikterus familiáris haemolyticus); hh) végül a koponya torzulása következhet be a syphilis szerzett és veleszületett eseteiben. Ennek okát a csonthártyában, illetve a csontban keletkezett gummas vagy idült periostitis-es elváltozások adják meg. Így alakul ki az örrcsontoik besüppedése is (nyeregorr); jj) a dysostosis familiáris cleido-cranialis kórlényegét nem a korai varratelzáródás jelenti, hanem éppen ellenkezőleg a varratok és kutacsok rendellenes hosszú ideig nyitottak maradnak. A tárgyalt megbetegedések többségükben (pl. Paget-íéle betegség, rachitis, akromegalia. Chondrodystrophia, syphilis) nemcsak a koponyán, hanem a többi csonton is megjelennek. Ezért is döntő fontosságú a sírlelet öszszes csontjainak kórbonctani vizsgálata. Az esetek egy részében a makroszkópos vizsgálat nem elegendő. Éppen a fossilisatio következtében olykor pathognom jelentőségű elváltozások eltűnnek, vagy elveszítik jellegzetességüket; máskor pedig a talajban keletkezett postmortalis jelenségek hatnak zavaróan. A korszerű palaeopathológiai vizsgálatok ezért nem nélkülözhetik a röntgenfelvételeket és a szövettani vizsgálatot. A fossilis csontok esetében a megszokott mésztelenített (decalcinált) metszet sokszor nem nyújt kellő felvilágosítást. Meglepően szép képet adhatnak a mikroszkópos vizsgálat céljára készült csontcsiszolatok. A II. sz. Kórbonctani Intézetben ezért csontcsiszolatokkal egészítjük ki —; szükség esetén — palaeopathológiai vizsgálatainkat. c) A mesterséges koponyatorzitás jellegzetes alakjait tanulmányunk során nem lehet célunk ismertetni; ezek részletes leírása bármelyik nagyobb anthropológiai szakmunkában megtalálható. A legkülönbözőbb szerzők, Gossetől egészen napjainkig, osztályozták — a torzítás fő típusainak megfelelően — a részletekben eltérő alcsoportokat. Dingwall kitűnő könyvében a torzítás céljából alkalmazott módszer alapján végzi el a felosztást. Alaptípusnak (Ranke) a tiszta occipitalis, valamint az egyszerű frontális torzítást tekinthetjük; voltaképpen a kettő kombinációja (Ranke, Martin) a fronto-occipitalis forma. A franciák nomenclaturejában használt forme élevée esetén (vö.: egyszerű occiptalis torzítással) a koponya hossztengelyében megrövidül, viszont szélesebbé válik és főként magasabban növekedik. A forme couchée esetén a növekedés a hosszirányban történik, a homlok lapos, a koponya hátrafelé cylindrikusan megnyúlik. A fejtetőn füzesi barázdák láthatók. A koponyatorzítások szélesskálájú variatióban produkáltak alaki eltéréseket. így pl. annakidején Gosse nem kevesebb, mint tizenhat, hunier pedig tíz formát különböztetett meg. A. torzított koponyák rendszertani részletes ismertetése messze túlhaladja a kórboncnok feladatát; ez az anthropológia területére tartozik. Az érdeklődő ilyen leírást anthropológiai művekben talál (pl. Dingwall könyve). A IX. Nemzetközi Anthropológiai és Ősrégészeti Kongresszus (Lisszabon) pl. az alábbi tíz típust különböztette meg: 1. egyszerű frontális-, 1. egyszerű occipitalis-, 3. fronto-occipitalis-, 4. naso-parietalis (mongoloid)-, 5. temporo-parietalis (lateralis)-, 6. fronto-sincipito-parietalis (symmetrikus megnyúlt)-, 7. fronto-sincipito-occipitalis-, 8. quadrangularis-, 9. circularis- és 10. annularis deformatio. A torzított koponyák kérdésében az általános kóros jelenségek keltik fel a kórboncnok érdeklődését. Azt kutatja tehát, hogy a koponya milyen alakban történt torzítása jár kóros következménnyel. Ilyen értelemben tehát a pathalógus nem foglalkozik a torzítás alcsoportjait jelentő részletekkel.