Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

BACHMINSZKY KERÁMIÁJA 261 ban és ott is halt meg 1882-ben, anélkül, hogy szülővárosát valaha is elhagyta volna. Ez igen fontos körülmény, mivel e szerint stílusának nyugati elemeit csak itt ismerhette meg, és ez fényt vet a kis városka múltszázadbeli kultúrájára, érzésvilágára is. Atyja Péter is fazekas volt, de nem emelkedett ki az egyszerű gölöncsérek sorából.

68 Atyja halála után 1851ben vette át annak műhelyét. Műveltsége neki is csekély volt, mert sem írni, sem olvasni nem tudott és rajzolni sem tanult, ami figurális ábrázolásain meg is látszik, örökölt mintákkal élt; de ezeket sajnos alig ismerjük, így nehéz az összehasonlítás és nem tudjuk megállapítani, hogy ő maga mivel járult hozzá. Mintakészlete elég szegényes, de invenciógazdag formálókészsége révén alig van két egyforma darabja. Ornamentikája egészen újszerű; keleti, orosz, meg nyugati elemek keverékéből'tevődik össze. Felfogása egészen naiv, ami főleg figurális ábrázolásaiban figyelhető meg. Az alacsony műveltségű kisvárosi ember lelkülete szól belőle. Egyedül ízléssel és művészi érzékkel megáldott tehetsége emelte ki őt társai sorából, de készítményeit nem tudta a valódi szépség magaslatára emelni, mivel hiányzott műveltségbeli és művészi képzettsége. Bachminszky nemcsak apjánál, de Mihaila Bárányuknál, egy másik kossovi mesternél is tanult. Bárányuknak és fiának Péternek mintái sokkal merevebbek, szegényesebbek, és színeik, mázaik is fakóbbak. Ennek a körnek egyik legtehetségesebb képviselője Peter Kószák. Kossovban született 1864-ben, de a közelben fekvő Pistinában dolgozott. Az ő munkássága már századunk elejére esik és csak műipari továbbélése Bachminszky művészetének. Koszak 1941-ben halt meg. Sokolban — fent a Búgnál — is dolgozott egy nevesebb mester, Bazil Szostopolec, aki Bachminszky kortársa volt (1880-ban halt meg), de az ő munkáira is ugyanaz érvényes, amit e kör többi tagjairól mondottunk. Az életfa, a rozetta és a kereszt a leggyakoribb és legfontosabb rajzaik között. A peremeken a zegzug vonal és az ívmotívum dominál, de füzér is akad. A hullámvonal fejletteb formái és a rokokó koszorú szintén előfordul. Az életfás ábrázolások a dyonisosi életfát mutatják. Valamennyi e típus különböző változata. Az életfa ábrázolásának két formáját ismerjük. Az egyik a szasszanida típus, ahol e8 Lascsuk P., Huculszkájá keramika. Kiev. X956. a fa két oldalán állanak a fa őrei, madarak állatok, szörnyek, stb. (2—4. kép). A másik a dyonisosi életfa, a kétfülű kantharosba állítva. Itt az életfa egyesül a szőlővel, a borral, és ez a gondolat az orphikus, dyonisosi misztériumokban leli gvökerét; végül Dyonisos és Krisztus személye összeolvad, és a korai kereszténység Krisztust azonosítja a szőlővel és a borral.

69 A korai kereszténység misekelyhe is a kantharos volt, a klasszikus világnak e szép edénye, és ez szintén a görög misztériumok és a keresztény tanok kapcsolatára mutat. A dyonisosi életfák főleg a latin népeknél voltak honosak és csak a reneszánsszal találtak utat észak felé, a német területekre. Ezzel szemben fent. északon, kezdettől fogva a szasszanida ábrázolások terjedtek el. A kantharos nem keletről került bele e művészetbe, mivel ott alig játszott szerepet, hanem az európai művészeti áramlatok révén, ahogy ezt más vonatkoztatásban is tapasztalhatjuk. Jellegzetes Bachminszky alkotás egy szép tál az életfával, a Lembergi Múzeumban, ahol munkásságának legszebb és legtöbb darabját őrzik (XLV. t. I).

70 Peremén zegzug vonal van. Közeikben a levélkék az itáliai kerámiából átvett motívumok és az életfa csökevényei. A XVI—

XVII. századi magyar kerámiákon is gyakran találkozunk velük, öblében, a kantharosban, három ágon, három háromszirmú virág ül. Egy itáliai tálon már megfigyelhettük e többszörösen hármas elosztást, annak ilyen erős kihangsúlyozását.

71 E virágok alatt ugyancsak egy-egy háromszirmú, tulipán alakú virág hajlik ki a vázából. A virágbokor szárai között esészen leegyszerűsített akanthuszlevelek emlékeztetnek az itáliai hatásokra. Egy lembergi kályhacsempén a kantharosból, akanthuszleveles ágakon, három nyolcszirmú, napraforgóhoz hasonló virág nyúlik ki és tölti be a teret. Csipkézett szirmaikkal igen dekoratív hatást keltenek.

72 E két minta komoly, zárt tömörségével szemben két másik tál mintája élénk mozgásával erős felszabadulást jelent. Az egyik szintén lembergi barokkos, hullámvonalas, leveles-koszorús peremű példány öblén kantharosban áll az életfa, ugyancsak három hatszirmú virággal. De itt a virágok már jó69 Spiess, Neue Marksteine. 1. 70 Ornamente... Séria V. 8/B. kép. (XLV. t. 1.) 71 Rackham, i. m. 1. t. 180. kép.; vö. 31. j. 7Í Ornamente... Séria IX, 6/A. kép.