Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

BACHMINSZKY KERÁMIÁJA 259 még a hullámvonal is előfordul, olyan a hagyományban gyökerező ábrázolásban, mint a tehén, szájában virággal, amelyről később bővebben lesz szó (XLIV. t. 2).

53 Öbleik mintájában a kereszt

54 és az életfa különböző változataival találkozunk.

55 Ezek az életfák sokban különböznek az előzőkből ismert háromvirágosoktól és sokkal közelebb állnak a kossovi stílushoz. Hogy melyik volt az átadó, nehéz lenne meghatározni, de valószínűleg Kutié az elsőség. Innen merítettek a kossovi mesterek is. Érdekes példája a különböző művészi hatásoknak és stíluskeveredésnek e csoportból egy füzéres peremű tál (XLIV. t. 3).

56 A fa stilizált kantharoszban áll, amit Bachminszky előszeretettel használ. Lent, fogazott szárakon, sokszirmú, felette pedig geometrikussá stilizált tulipánszerű virágok díszlenek; fent, középen, sokszirmú napraforgót láthatunk. A két tulipán körül és a fa törzsének két oldalán levő apró levélkék első csoportunk pontozásos mintáira emlékeztetnek. Az alsó fogazott szár, és fent a két szabadon lebegő fogazott levél török hatást sejtet,

57 aminthogy ez az egész kompozícióban is érezhető. A török brokátok és hímzések egyik közismert motívuma ez. A magyar úri és népi hímzéseken is állandóan találkozunk vele.

58 A hellenisztikus akanthuszlevélre lehet visszavezetni. Ez a kompozíció erdélyi kerámiánk díszítésében is fontos szerepet játszott. A bukovinai népi anyagnak a csángó hatásokkal, a török motívumanyagnak a nyugati ízlésű városi művészettel történt összefonódását mutatja ez a rajz. Elég kusza és zavaros kompozíció; még nem érett össze harmonikus egészbe. A hagyornánybeli életfához sok idegen, meg nem értett motívum járult, mint pl. a fával össze nem kapcsolt fogazott levess Orsz. Néprajzi Múzeum, Itsz: 88.402. (XLIV. t. 2.); Spiess, Marksteine, i. m. II. 1942. 73. 54 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.407, 88.391, 88.406. Ez utóbbi pénzes mintájával, keresztjével és stílusával erősen emlékeztet a fémművesség alkotásaira. 55 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.393, 88.392, 88.404. 56 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.393. (XLIV. t. 3.) 57 Palotay, i. m. 57—59. kép. A fogazott levelek vésett kristályok és elefántcsontfaragványok mintáiból kerültek a bizánci (művészetbe, valamint az iszlám és török textilekbe. Migeon G., Manual d'art musulman. Arts plastiques et industriels. II. Paris 1927. 462. 58 Palotay, i. m. 45. 57—59. kép. lek, és a szétszórt apró virágok. Más faábrázolásaik egészen elkorcsosultak. Egy füzéres peremű tál öblében pl. a fa szívből kinövő nagy tulipánná alakult át.

59 Hasonló megoldást láthatunk egy kossovi Bachminszkytálon is, ahol a tulipánt kereszt helyettesíti, de a szívből kétoldalt kinyúló ágak és stilizált virágok az életfát jelentik és egyúttal annak a kereszttel való azonosságát is mutatják amiről később még lesz is szó (XLIV. t. 4).

60 Peremét hullámvonal és leveles inda díszíti. Az előbbivel a népi anyagon, az utóbbival pedig az ungvári tálon találkoztunk. Itt megint csak a különböző népi és városi díszítményrétegek egymásra telepedésének vagyunk tanúi. A életfának sokkal szabályosabb, bár merevebb és stilizáltabb mintáit mutatja az ezen csoporttal rokon vámfalusi, avasvidéki kerámia sgraffito anyaga (XLIV. t. 5), de ez már kívül esik tárgyalásunk körén. Figurális ábrázolásaikban a tehénnel, a kecskével, a lovassal és a madárral találkozunk. * Valamennyi az életfa hagyománykörébe tartozik, ami ábrázolásmódjukban is megnyilvánul. A tehén, a kecske, a nyúl, a nőstényszarvas — a belőle alakult unikornisszal — egyértelmű állat: az életfa gyümölcsének elrablója. Egyik tálunkon a tehén, szájában a faággal, egyértelmű a madaras ábrázolásokkal, hiszen a tehén faágat nem eszik.

61 A szembeforduló két kecske, a fa két oldalán, egyezik a szasszanida ábrázolásmóddal.

62 A lován vágtató lovas, döfködő kardjával, a sárkány ölő Szent György motívuma.

63 Ez a sárkány, amely lent a gyökerek között a fát és a forrást őrzi (a negyedik sorsalak, a rosszindulatú). Ennek a motívumnak ősei a perzsa királyok kőbe vésett, valamint fémeken és selymeken egyaránt előforduló harci és vadász ábrázolásai, ahol a hős, a király, megöli az ártalmas szörnyet. Ezen ábrázolások legszebb, és leggyakoribb példáit Iránban találjuk, mert az életfa komplexum ősi árja hagyomány, amely perzsa földön, Zoroaster híveinek körében tere39 Orsz. Néprajzi Múzeumi, ltsz: 88.404. 60 Ornamente... Séria V. 10. t. В. kép. (XLIV. t. 4.); Orsz. Néprajzi Múzeum, (XLIV. t. 5.) 61 Vö. 52. j.; Spiess, Marksteine... i. h. 61 Vö. 52. j.: Spiess, Marksteine... i. h. e2 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88.399. 63 Orsz. Néprajzi Múzeum, ltsz: 88,394, 88.395, 88.396. 17*