Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

250 SOPRONI OLIVÉR A hucul kerámia sajátos színfoltja e művészetnek és mind díszítményeiben, mind pedig technikájában erősen különbözik a környező területek készítményeitől. Legfőbb sajátossága a bekarcolt, ún. „sgraffito" minta és ebben az összefolyó zöld-barna máz. A sgraffito úgy készül, hogy a levegőn már kissé megszikkadt és fehér pipaföldből készült, engobbal fedett edényre karcolják reá a mintát, egészen a sötétebb alapanyagig, ami által a bekarcolt minta sötét kontúrokkal válik láthatóvá. Erre aztán ecsettel felrakják a barna színt és száradás után kiégetik. Ezt követően a zöld és sárga színeket festik, majd mázba mártva másodszor is kiégetik. Ez az eljárás hasonló ahhoz, amelyet a török félfajanszok készítésénél is használtak.

8 A sgraffito kifejezés az olasz „sgraffiare" = karcolni szóból ered.

9 A sgraffito edényeknél a színek nem játszanak fontos szerepet csak a bekarcolt minta jelentős a díszítésben. E díszítménynek tulajdonképpen két öszszetevője van: a folyatott máz és a sgraffito technika. Majdnem egyazon időben tűntek fel Kínában meg az iszlám birodalomban és a VIII—

IX. században már közkedveltekké váltak az egész Keleten. Amíg ebben az időben a kerámiai művészet a Mediterráneum nyugati felén a mélypontra süllyedt, addig Keleten soha nem látott virágzásnak indult. A parthusok a mezopotámiai máz ismeretében kék-zöld mázas edényeket készítettek és valószínűleg az ő közvetítésükkel került ez a technika Kínába. Ott először a Han-dinasztia korában (i. e. 206 — i. u. 220) használták a kínai fazekasok; még elég gyenge minőségű, zöld és barna volt. De a kísérletező szellemű kínai fazekasok kezében a minőség csakhamar igen magas fokra emelkedett; a Tang-dinasztia idején (618—900) sárga, zöld és vörös színnel is találkozunk. A foltos, összefolyó ún. háromszínű máz már a Tang-fazekasok találmánya, amelynek többféle technikáját ismerjük. Mi most csak a a foltosán összefolyó sárga, barna, zöld típussal foglalkozunk. Ezt Kínában a temetkezésnél használták. A színezés látszólagos tökéletlenségének megfontolt dekoratív hatás elérése volt a célja, egyben szimbolikus jelentősége is volt: az elvonást, az absztrakciót szol8 Ornamente ... i. h. 9 Corinth XI. The Byzantine Pottery by Charles H. Morgan II. Harward University Press. Cambridge. Massachusets. 1942. 115. gálta, amit kultikus használata is megkövetelt" (XLII. t. 1). A fiatal, feltörekvő iszlám világban az Abbaszida kalifák korában (750—1258) Szamárra nyújtja csodálatosan gazdag hagyatékát most megszülető kerámiai művészetüknek.

11 A nemesfémek használatának tilalma juttatta a fazekasokat a fejlődés ilyen magas fokára, de Mezopotámia évezredes mesterségbeli rutinja is közrejátszott. Mutaszim kalifa 836-ban Szamarrába helyezte át székhelyét, de mivel negyvenhét év múlva az udvar viszszaköltözött Bagdadba, a város csakhamar elnéptelenedett. Ez a tény lehetővé teszi a leletanyag pontos datálását. Szamárra kerámiai művészetében a Tang foltos-mázas technika is nagy szerepet játszott, de itt már a valószínűleg Kelet Perzsiában kialakult sgraffitóval társulva találkozunk vele. Elmaradtak ugyan a kínai edények tökéletességétől, mégis igen értékesek voltak az arabok szemében. Szamárra bukása után a fazekasok — szerteszéledvén a birodalomban — mindenfelé elvitték ezt a technikát. Susa, Al-Mina, Fostat stb. nyújtják értékes emlékeit. A XI. és a XII. században már kezdett visszafejlődni ez a művészet; a díszítmény sokszor értelem nélküli firkálásokká korcsosult, miként ezt a kishi és a kuráchi ásatások anyaga is bizonyítja.

12 Hosszú útján, sok átalakulás után, Palesztinán és Korinthoszon keresztül itáliai hajósok közvetítésével Itáliába is eljutott és ott a korai orvietói kerámiának is gyökerévé vált. Ez a foltos sgraffito kerámia keleti letűnése után a byzánci művészetben virágzott ki újra és ott futotta ki teljes formáját. A Tang foltos máz és a sgraffito társulásának útját az ásatási leletek tanulságosan szemléltetik. A VII. században Kína és a kalifák birodalmának határa Szamarkand és Bochara. Szamarkand elővárosában Afrasijabban találkozunk hasonló töredékekkel, amelyeket a pénzek a kései VIII. századra 10 Trancactions of the Oriental Ceramic Society 1937—38. Published in London in the Oriental Ceramic Society, by the Skenval Press. London. 1938. The early sgarffito ware of the Near East by Arthur bane. 35—36.; The George Eumorfopoulos Collection Catalogue of the Chinese Porcelain by R. L. Hobson. London. 1925. I. köt. LI. t. 340. kép. (XLII. t. 1.) 11 Sarre F., Die Keramik von Samarra. Berlin. 1925. 32. 1. j. 12 Reitlinger Gerard, Islamic Pottery from Kish. Ars Islamica. II. 1935. 201. 2. t.