Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

234 FÜZES ENDRE sítették, mert akkor még kémény sem volt. A füst az ajtón távozott vagy felszivárgott a padlásra. Egyik-másik régi ház padlásán a szarufák ma is füstösek. A füst miatt volt szükség a kettős ajtóra is. Ugyanis, ha már nagy volt a füst a konyhában, kinyitották a felső részét, ahol kiment a füst, de nem jött be a hideg levegő. Különösen télen volt ennek jelentősége. A szobában zárt tüzelő állt régen : a kájha. Emberrjagyságú, négyszögletes, jó méter széles fűtőobjektum volt. Cseréplapokkal, kájhaszemekkel rakták ki. A kálynaszemek négyszögletes cseréplapok voltak, amelyeknek közepét tányérszerűen bemélyesztették. Legtöbbször zöld mázzal festették be. Néhány ilyen kályhaszemet még ma is látni a padlásokon vagy az udvaron, ahol csirkeitatónak használják. A kályhát kívülről fűtötték; szája a konyhába nyílott. Előtte kis sárpadka volt, arra tették az edényeket főzés közben. Mert télen a kályha szájában főztek. — Szalmával begyújtottak, majd hasábfát, tuskót tettek a tűzre. A kályha hamar bemelegítette a szobát és a kályhaszemek jól tartották a meleget. Amikor már nagy volt a tűz, kihúzták a kályha szájából a parazsat, háromlábat tettek rá és arra helyezték a fazekat. Volt amikor csak a parázs mellé állították a f őznivalót. Ha nyárson sütöttek, tűzikutyát tettek a parázs mellé, azon forgatták a nyársat. Tehát télen főztek a kályha szájában, de sohasem sütöttek benne. Inkább csak fűtésre szolgált. — Ha a háznak még egy szobája volt, a másikba is kályhát állítottak, amit ugyancsak a konyhából fűtöttek. így a konyha ugyan füstös volt, ellenben a többi helyiségek füsttelenek, tiszták maradtak. A kályhákat gölöncsérek, kályhások készítették. Ezek vándor iparosok voltak, akik bizonyos körzetben dolgoztak. Hegyalján főleg pécsi és szentlőrinci gölöncsérek jártak. A kályhaszemeket és cserepeket már otthon elkészítették műhelyükben, tavasszal kocsira ültek és a vidéket járták. Mindenhol megkérdezték, kell-e kályhát rakni? Hamar megalkudtak a gazdával és helyben megépítették a kályhát. Javításokat is vállaltak. Gyakran hetekig egy faluban tartózkodtak. Mivel egy vidékre általában ugyanazok a gölöncsérek jártak, azért azon a vidéken bizonyos stílust. formát és színt terjesztettek el. Hegyalján például a zöldmázas nagy, négyszögletes kályhák terjedtek el. Láttuk a hegyaljai ház régebbi és újabb formáját, szükséges talán, hogy időrendben is megállapítsuk a ház fejlődését, alakulását. Az öregek emlékezete, valamint a régi házak megfigyelése alapján a hegyaljai ház fejlődése a következőkben körvonalazható: A legrégibb ház, amire még emlékeznek az öregek, a XIX. század közepéről való kétsejtű épület, szobával és konyhával. A tető szelemenes zsúpos sátortető. Tüzelőberendezése kettős, a konyhában kemence van, tetején a nyílt tűz, amelyen láncon lógó bográcsban vagy háromlábra állított fazékban főznek. A szobában szájával a konyhába fordított és onnan fűthető zárt tüzelő: a kályha áll. Kémény nincs, a konyha füstös, a füst a konyhából a padlásra vagy az ajtón át a szabadba távozik. A füstös konyha miatt a háznak kettős ajtaja van. Ha párhuzamot vonunk az ormánsági ház tüzelőberendezése és a hegyaljai tüzelők között, (az összefüggés keresése — mint látni fogjuk — indokolt) láthatjuk, hogy ebben az időben az Ormánságban a jóval primitívebb nyílt tűzhely van. Lényegileg alacsony, pár cm magas sárpadkából (ezen tüzeltek) és a föléje akasztott, láncon lógó bográcsból áll.

9 Ha összefüggés van az ormánsági és a hegyaljai ház között, akkor ennek a primitív tűzhelynek Hegyalján is meg kellett lennie valamikor. Az öregek nem emlékeznek rá, de megtaláljuk ezt a tűzhelyformát csökevényeiben néhány szőlőbeli pincében. Ezekben a pincékben, helyesebben présházak sarkában ma is lehet látni néhány téglával elkerített, közvetlenül a földre rakott tűzhelyet. Felette a falba erősített rúdra akasztott láncon bogrács lóg. Az egész tűzhely felett vesszőből font és besározott szikrafogó van, amely egy kürtőn keresztül a szabadba vezeti a füstöt. A bográcsban vizet szoktak melegíteni hordómosáshoz. Szüretkor főznek is benne. Feltehető, hogy ez az egyszerű kis tűzhely, amely nagyon hasonlít az ormánsági tüzelőhöz, valamikor a házban volt. A múlt század elején onnon kiszorulva a szőlőbeli pincékbe került, ahol néhány helyen napjainkig megmaradt. Más házbeli bútornak vagy tárgynak a pincébe való vándorlása, amelyre számos példát találunk, csak alátámasztja feltevésünket. — Dél-Zalában és Belső-Somogy9 Vö. Gunda Béla: A lakóház kialakulása az Ormánságban, különös tekintettel a tűzhelyek kultúrmorfológiai jelentőségére. Ethn. XLVII. (1936). 184—185.