Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

22 GEBHARDT ANTAL 6. A csigaállomány belső szerkezete Az állatvilágnak valamely életközösségben betöltött szerepe az anyag- és energiaforgalom terén a leglényegesebb. Kétségtelenül fontos a tér és az általa biztosított minden más életfeltétel (klíma-, talaj-, és hőmérsékleti viszonyok stb.), de állandó állattársulások növényi energiaforrás nélkül nem képzelhetők el. Ha pedig minden állati élet csak tápláléklánc mentén keletkezhet, akkor egy adott életközösség belső szerkezetének felderítéséhez a legfontosabb alapot a táplálkozásbiológiai életforma adja meg. Ezek szerint, ha közelebb akarunk jutni a dömörkapui csigatársulás belső szerkezetének megismeréséhez, mindenekelőtt azokat a szerves anyagokat kell megismernünk, melyek a társulást alkotó Mollusca-állomány energiaforrásaiként szerepelhetnek. Ezek általában növényi és állati eredetűek lehetnek. Növényi eredetűek: a pusztafüves lejtő vegetációját alkotó zöld növényzet (vadrózsa-, galagonya-, kökénybokor és egyéb cserjék, különböző szikla- és gyomnövények, harasztok, páfrányok, fűfélék, de legfőképpen a sziklafelületeket borító mohapárnák, illetőleg utóbbiaknak gyökérszerű képletei), valamint a sziklák tövében helyenként tenyésző gombák, moszatok, zuzmók, a letört ágakon, lehullott leveleken keletkezett mikrogombák. A növényi eredetű táplálékforrások közül azonban kétségkívül a legjelentősebb szerepe a sziklák közvetlen környezetében elhalt növényzet és a lehullott falevelek korhadékának van, mely néha humusszal keverve, a sziklák szélárnyékos tövében helyenként arasznyi vastagságot ér el. Állati eredetűek: egysejtűek, férgek, apró rovarok, főleg atka- és különböző ősrovar-félék, szárazföldi ászkák, rovarpeték és rovarlárvák, csigatojás, elhalt kisebb-nagyobb állatok hullái (Oxychilus glaber fajt szárazföldi ászkatetemen, Vitrina pellucida és Agriolimax agrestis fajokat pedig egyidejűleg elhullott törpe cickányon találtam.). Ezeknek a táplálékforrásoknak figyelembevételével megállapítható, hogy a dömörkapui csigaközösség tagjait csak azokba a táplálkozásbiológiai kategóriákba oszthatjuk be, melyek a fenti felsorolás értelmében a sziklás terepen rendelkezésünkre állanak. E szerint tehát lehetnek: 1. Növényevők (Phytophaga s. lat.) a) zöld növényevők (Phytophaga s. str.), Ъ) növénykorhadékevők (Sa proxylophaga). A növényevők egyéb csoportjai közül a kifejezetten gombaevők (Mycophaga) a dömörkapui csigaállományban nem fordulnak elő, — a baktériumevők (Bacteriophaga) jelenléte pedig nem állapítható meg. 2. Vegyes táplálékot fogyasztó (Polyphaga) és 3. Ragadozó (Carnivora) szervezetek. Az egyes fajok tápanyag bázisának szemmeltartása a következő táplálkozásbiológiai kategóriák felállítását teszi lehetővé: 1. Növényevők: a) Zöldnövényevők: 1. Chondrina clienta (moha, Rhyzoma) 2. Columella edentula (moha, Rhyzoma) 3. Pyramidula rupestris (moha, Rhyzoma) 4. Zebrina detrita 5. Helicella obvia 6. Monacha cartusiana 7. Monachoides irícarnata (korhadékban is) 8. M. umbrosa 9. Euomphalia strigella 10. Cepaea vindobonensis 11. Helix pomatia b) Növény-korhadékevők: 1. Cochlicopa lubrica 2. С lubricella 3. Abida frumentum 4. Truncatellina cylindrica 5. T. claustralis 6. Pupilla muscorum 7. Orcula doliolum 8. Vallonia pulchella 9. V. enniensis 10. V. costata 11. Acanthinula aculeata 12. Ena obscura 13. Cochlodina laminata 14. Clausilia dubia 15. Iphigena ventricosa 16: Laciniaria biplicata 17. L. plicata 18. Punctum pygmaeum 19. Vitrea diaphana 20. V. crystallina 21. Euconulus fulvus 22. Trichia hispida 23. T. Erjaveci 24. T. Erjaveci v. leptolasia