Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Hernády Ferenc: Adattár a pécsi magyar színjátszás kezdeteihez (1818–1848)

ADATTAR A PÉCSI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS KEZDETEIHEZ Ü818—1848) HERNÁDY FERENC Bevezetés Pécsett aránylag későn, csak 1818 tavaszán jelent meg magyar színtársulat, a „székesfehérvári nemzeti színjátszó társaság", éppen a baranyai származású Balog István vezetésével. Német vándortársulatok ekkor már majdnem két évtizede otthonosak voltak a városban. A magyar és a német társulatok mégis hosszú éveken át békésen megfértek egymással. Vetélkedésre később került sor közöttük, s ez a versengés majd csak a megbukott polgári forradalom és a szabadságharc utáni években élesedett ki. Balog társulatának szereplése után 1848-ig még számos más társulat lépett fel Pécsett, ebben a fokról-fokra izmosodó és polgárosodó városban. Kilényi Dávid híres vándortársutala, amelyet Győr, Baja, Miskolc és Kassa közönsége éppen annyira kedvelt, mint az erdélyi városoké, majd Pály Elek társulata, azután Baky Gábor dunántúli együttese, több más társulattal együtt sok kellemes estét szerzett a pécsieknek. Némelyik társulat több ízben is visszatért a városba az első szereplés után. Az egykorú színházi beszámolók többször jegyzik meg a pécsi előadásokról, hogy „a terem zsúfolásig telve", vagy azt, hogy „helyhiány miatt sokan hazamenni kénytelenítettek". A Balogék fellépésétől 1848-ig eltelt harminc év alatt több száz színmű került Pécsett bemutatásra magyar nyelven. Valamennyi előadás műsorának felderítése ma már szinte megoldhatatlan feladat. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban anynyit megállapíthatunk e korszak műsoráról, hogy a bemutatott daraboknak több mint a fele vígjáték, bohózat és dalos-énekes színmű volt, az elég gyakori quodlibet (egyveleg) estéken kívül. A nehezebb műfajhoz tartozó tragédia, szomorújáték és dráma, úgy látszik már akkor is kevésbé vonzotta a közönséget, s így kisebb kasszasikert jelentett. Ám ebből a körülményből még nem kell feltétlenül a társulatok alacsony színvonalára következtetnünk. Más az arány ugyanis, ha az egy-egy művész képességeinek legjavát megcsillogtató előadásokat, a jutalom játékokat vesszük vizsgálat alá. Ebben az esetben a nehezebb műfajoké az elsőség. Ha pedig más vidéki városok, vagy akár a pesti társulatok műsorával vetjük egybe a Pécsett előadott darabok jegyzékét, azt tapasztaljuk, hogy a repertoár mindenütt csaknem azonos. így, más városok műsorához hasonlóan, a Pécsett színre került darabok szerzői is zömmel németek és franciák, de hazai (Balog, Gaál, Fáy, Szigligeti), néhány angol (Shakespeare, Scot, Rowley, Goldsmith), egy-két olasz (Goldoni. Metastasio, Federici), sőt egy spanyol (Calderón) és egy lengyel szerző (Fredro) nevével is találkozunk. A német drámát a divatos Kotzebuen, Raupachon és Birch-Pfeifferen kívül Lessing és elsősorban Schiller képviseli ekkor a pécsi magyar játékszínen, míg Nestroy, Töpfer, Albini, Hirschfeld és Schikaneder a német vígjátékot. Kedvelt francia szerzők a drámaírók közül az idősebbik Alexandre Dumas és Victor Hugo, a vígjátékírók közül pedig Bayard, Dumanoir és Seribe. Hazai színjátszásunk e korai szakaszának nagyjai szinte kivétel nélkül felléptek Pécsett. Sok sikert aratott a Hattyú-terem falai között Déryné, Kántorné, Murányiné, Bartháné, Fáncsy Lajos, a pécsi születésű híres pesti színész és még több más úttörője a magyar színpadnak. A város közönsége örömmel fogadhatta a magyar vándorszínészeket, mert Déryné így foglalta össze pécsi tapasztalatait Naplója ismert soraiban: „ . . . Pécs kedvelt hely volt a magyar színészek számára, mert műértő közönsége szívesen látogatta az előadásokat. Operákat is lehetett adni, mert a püspöki zenekarban képzett zenészeket találtak..." Kiváltképpen emlékezetes volt a pécsi kö-