Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Kováts Valéria: Közlemények a Zrínyi Miklós múzeum levéltári anyagából

184 KOVÁTS VALÉRIA forrasza nem önmagában, nem benső rokon­ságában, hanem kivül rajta a Fejedelem egy­ségében van. Nincs oly bűvész hatalom az ég alatt, mely e személyes forraszt benső rokon­sági forarasszá varázsolhassa — Egy ily ál­lamhalmaz egységesítése szolgaságot feltéte­lez. Ez pedig az Európai társadalom jelen stá­diumában már lehetetlen. Magára gyújtaná a házat a ki azt rendszerűi venné. ,S mert ez lehetetlen, lehetetlen az is, hogy csak magá­ban az ugy nevezett Osztrák Birodalomban is, a Fejedelem egységi kapocsnak, állam egységgé — reál unióvá átbüvölése sikerül­hessen. Hát még Magyarországgal! Lidércet kergette a Bécsi udvar is, 's a Magyarország gyűlés is, midőn a birodalom egységi politi­cal minden tekintetet háttérbe szorító vezér eszme gyanánt állították fel. Nem kell ezen egység a birodalom nemze­tei közt senkinek. Kivéve a Németeket, kik szeretnék azt, de oly értelemben hogy az urak ők legyenek a birodalom felett. Magyar or­szágot is bele értve (a mint hogy azt mindig bele is értik) Ök hát még azon nyomorúságos autonómiai hulladékokat is sokalják, melyek sovány táplálékában a Magyar Nemzet vi­gasztalást keres, 's mert sokalják, ellensége­ink; mig a többi Nemzetek azzal vádolnak hogy mi vagyunk azok ,kik ezen hulladékok kedvéért, őket Nemzei önállásukból dualis­ticus találmányunkkal ki confiscáltuk, 's* a németség uralom vágyának kezébe szolgál­tattuk — Mondhatják bölcseink, hogy e vád méltatlan, hogy nem igaz. A tény ellentmond a tagadásnak. Különben is megfelelt nekik nem rég a Bécsi Reichsrath adresse vitái köz­ben az, a ki a Nemzetiségek követeléseit a Kormány nevében azzal utasította visza : hogy azok kielégítését a dualisticus alku meg nem engedi, mert Magyarország csak egységes bi­rodalommal akart alkudni. Tehát még a Bécsi Minisztérium is, minket mutat fel mint bün bakot a Birodalmi Nem­zetek gyűlöletének —, S ezt nállunk szövet­ségnek nevezik! Ily szövetségért adtuk fel az állami lét jogát, melyet megtörhetetlen erő­vel követelnünk kellett volna, ha soha sem bírtuk volna is egész multunkban, 's ha dip­lomáciai kötésekkel nem volt volna is a Habs­burg ház uralkodásának elfogadásáért bérül ki kötve. Ily szövetségért törvényesítettük Hazánk legfontosabb közügyei közül az idegen avatkozástól függést, mely mellett — mint Lieber helyesen mondja — teljes polgári sza­badságról álmodni sem lehet. Ily szöveség­ért tagadtuk meg az ősök szent hagyományát; 's adtuk cserébe az utódok szent örökségét. A lencsetálas Esau alkuja áldás volt a mieink­hez képest.! Milyen hát a kilátás, ha ez alkut fennállni hagyjuk? Az Osztrák birodalom nem jelent Nemze­tet. Csak geographiai elnevezés. A birodalom egységi politica tehát nem Nemzeti, hanem a Nemességi suprematia által sugalmazott „patrimonialis politica. Ezen politica bajno­kává szegődött Magyarország a Közös ügyes törvényekkel. 'S ha majd a történelem logi­cája e politicának jogosultságát kérdésbe ve­szi —a mint venni fogja kétségtelenül — Ma­gyar Ország e politica védelménél, nem csak kül ellenséggel fogja magát szemben találni, kit épen ezen politica hozand nyakunkra, hanem szemben fogja magát találni a biroda­lom Nemzeteinek aspiratióival is, kiknek e politicával szövetségesekké megnyeréséről ál­modott. Megnyerhetők ők szövetségesekké, igen is. de nem ilyen alapon. Hanem a történelmi fej­lődésű 73 Nemzetek egyéniségének tisztelet­ben tartásával 's az emberiség közös öröksé­gét képező szabadság solidaritásának alapján — A XIX' ÍA századot éljük. Ez idő szerint már patrimonialis politica alapján Nemzetek szö­vetségét nem lehet megnyerni. De a Nemze­tek gyűlöletét igen. „A földnek is vannak buborékai mint a víznek vannak" mondja Shakspeare. Ilyen buborék az a szövetség, melynek kilátásával a 67 ki törvényhozók, az állam jogi áldozatok­ért, magukat is, a Nemzetet is vigasztalgaták. — Hogy jó hiszemmel, — azt nem vonom két­ségbe. De hogy rósz számítással, annak bizo­nyítványául a tény állásra hivatkozom. * Az eszmetársulat láncolata levél helyett értekezést Íratott velem. Óhajtanám, hogy az Olvasó, 's más hasonló Egyletek a felol­vasásokat szokásba hoznák. Nagyon hatá­lyos eszközei ezek a Közértelmiség fej­lesztésének. Vegyék önök Uraim! tollem kit névleges Elnökükké megválasztani szí­vesek voltak, e levelet ily felolvasási kísér­let gyanánt. De terem még így sem marad a viszapillantásra, 's öszehasonlitásra, melyre Önök kegyeletes ragaszkodása által a 48 ki törvényekhez magamat levelem elején ösz­tönösztetve mondottam. Pedig ez öszehasonlítás nem volna feles­leges. Mert némely „hatalmas" emberek fur­73 A „történelmi fejlődésű" mindhárom nyomta­tott szövegben ritka szedéssel kiemelve.

Next

/
Thumbnails
Contents