Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Kováts Valéria: Közlemények a Zrínyi Miklós múzeum levéltári anyagából

A ZRÍNYI MIKLÓS MÚZEUM ANYAGÁBÓL Í11 fia, Ferenc, atyjának még életében megkezdett, de már befejezni nem tudott iratai gyűjteményes kiadásában.

64 A levél írása után 61 évre, 1931-ben, amikor hosszú vándorlás után az eredeti levél a szigetvári múzeumba került, a helyi érdeklődés ismét feléje fordult, és a helyi jellegű „Űj Délsomogy" október 25-i, vasárnapi száma szószerint leközölte. Rövid részletei, egy-egy gondolata fel-feltűnt a helyi sajtóban az elmúlt 90 év alatt. A levél pontos mását, az eredeti fogalmazványi példányt az Országos Levéltár Kossuth-gyűjteménye őrzi.

65 Ez csupán abban különbözik az eredeti levéltől, hogy a kézírás nem Kossuthé. Ö diktálta, és csak az aláírás származik tőle. A levél alaphangja rendkívül pesszimista. Sokat látott, sokat megélt, megtört ember fájdalma csendül ki minden sorából. Keserűen szól vádja Ausztria felé, az „Osztrák ház" ellen a „múlt kegyetlenségeiért", a „jelen igazságtalanságáért", s a „jövő elkerülhetetlen bukásáért". Hogy ezt a fájó, lemondó hangot megérthessük, ismernünk kell akkori életkörülményeit. Kossuth 1870-ben 68 éves volt. Mindenkitől elhagyatva, magányosan élte egyre nehezebbé váló életét. Az emigrációban is hű követője, felesége meghalt. Pár évvel a hetvenes évek előtt eltemette egyetlen leányát is. Hívei, barátai elhagyták: a kiegyezés után lassanként mind visszajöttek Magyarországra. A sok évi nehéz küzdelem eredménytelen maradt. Hiába fordult a nemzethez, hiába írt még Deáknak is, egykori barátjának, későbbi politikai ellenfelének, hogy „felrázza a nemzetet", a kiegyezés 67-ben létrejött. A híres „Cassandra levél" megválaszolatlan maradt, s megtörtént a koronázás. Ezután életét a kiegyezés leleplezésének, a nemzet felvilágosításának szentelte. Szüntelenül dolgozott. Egyik levelét a másik után írta. Sokat olvasott ebben az időben. Érdeklődése a természettudományok felé fordult. Növényeket kezdett gyűjteni; haláláig nagy szorgalommal gazdagította herbáriumát. 1870-ben az első növénygyűjtésével kapcsolatban így ír önmagáról: „Sok gond és még több baj nyomja lelkemet. Foglalkoznom kell, hogy a pillanatnyi önf éledésben enyhet találjak. Vonzalmaim a természet tanulmányozására vezetnek. Csak ez képes érdekelni, hogy önmagamról időnkint megfeledkezzem. Embe64 Kossuth Iratai VIII. 269—283. 65 Országos Levéltár. Kossuth-gyűj tetmény. I. 5262. rekkel nem társalkodom. Annyira elszoktam tőlük, hogy már nagyon nehezemre esnék a társalgás. Szeretem, hogy már nem vagyok ennek a tehernek kitéve. Nem ismerek senkit Turinban, s azt hiszem, engem sem ismer már senki. A visszavonult ember hamar kiesik a társaság emlékezetéből. Nem zavar senki magányomban.. . Elszoktam a beszédtől. Lajos szombatesténkint hazaszalad 24 órára Susából. Ihász benéz naponkint kétszer hozzám, szétnézni, ha tehet-e értem, valamit. Nagyon ritkán akad alkalmam szívességét igénybe venni. Aki kívül él az életen, nem kíván semmit az életben sem az élettől. Keveset szólunk egymáshoz. A jó ember nem kívánja tőlem a beszédet. Nagyokat járok egyedül. Aztán olvasok mindig. Leginkább természettani munkákat."

66 Ez a néhány soros önvallomás kitűnően érzékelteti a hazáért emigrációban, magányban élő lelkivilágát. Hazatérésre már nem volt reménye „ . . . bármennyire sóvárogjon is lelkem hazám felé, e sóvárgásnak engedni tilt az elvhűség s a kötelesség" írta ebben az időben. A szigetvári egylethez írt levelét Zrínyi helytállásával kezdte, majd evvel kapcsolatban áttért a Zrínyiek szomorú sorsára, kik az „Osztrák ház" politikájának lettek áldozatai. További fejtegetéseiben a kiegyezéssel kapcsolatos magyar politikai helyzettel foglalkozott : pontról-pontra bebizonyította, hogy most már nem csak a Zrínyiek az idegen uralom áldozatai, hanem az egész magyar nemzet. Mivel a levél szövegét eddig változatlanul nem közölték — a helyi közönségnek szóló Űj Délsomogyot figyelmen kívül hagyhatjuk — úgy véljük szükséges Kossuth egyik legmegkapóbb levelének a hiánytalan közzététele. Maga a levél fekete gyászkeretes, nyolcadíves levélpapírra íródott, a négy ív mindkét oldalára, 7 oldal terjedelemben (első és utolsó oldal: 8—9. kép). Barvart Antal urnák a Szigetvári Olvasó Egylet Elnökének Szigetvárott. Turin Martius 4

ífe napján 1870 Tisztelt Elnök ur! Válasszal tartozom a Szigetvári Olvasó Egylet nevében hozzám intézett becses levélre, melyei azon derék Egylet tiszteletbeli 66 Szekfü Gyula, i, m. 387. 12 J. P. Múzeum