Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Gebhardt Antal: A Dömörkapui karszt (Mecsek-hegység) Mollusca-(csiga)faunájának környezeti és társulástani vizsgálata

 DÖMÖRKAPUI KARSZT MOLLTJSCA-FATJNÁJA íi âz utóbb felsoroltakéval egyesítve, a fenti 10 A decemberi állományra jellemző: a téli faj a csigaállomány 65,17%-át képviseli, évszak ellenére a fajok jelentékeny száma, míg a fennmaradó 34,84% a többi 17 faj kö- valamint a Vitrina Bielzi fajnak abszolút zött oszlik meg. konstans és domináns értékeket elérő szerepe. 4. Az egész évi Mollusca-állomány értékelése Az egy évre terjedő vizsgálat fauna-statisztikai eredményeit a XIII. táblázat foglalja össze. Az 1—12 hasábok az egyes hónapok, a 13. hasáb pedig az egész év négyzetfelvételeinek összesített anyagát személtetik. A 120 felvétel alapján készült fajlista 3822 példányszámban 45 fajt sorol fel. Az összesítő táblázat az egyes hónapok négyzetfelvételeinek karakterisztika értékei között mutatkozó aránytalanságokat nagy mértékben csökkenti. Az életközösséget alkotó 45 faj, — illetőleg változat között az L—

XII. számú táblázatban még 17 abszolútkonstans fajt találunk (Cochlicopa lubrica, C. lubricella, Abida frumentum, Chondrina clienta, Orcula doliolum, Ena obscura, Zebrina detrita, Clausilia dubia, Laciniaria biplicata, Aegopinella nitens, Aeg. Reismanni, Eoconulus fulvus, Vitrina pellucida, V. Bielzi, Helicella obvia, Monacha cartusiana, Helicodonta obvoluta), melynek együttes dominancia értéke 78,06%-ra rúg, viszont az összesítő táblázatban csak 7 abszolút konstans elem szerepel és ezeknek dominancia értéke már 39,50 %-ra csökken. Megfigyelésem szerint amilyen mértékben emelkedik valamely állatállományon belül az azt kitöltő faunaelemek száma, ugyanolyan arányban csökkennek az abszolút-konstans fajok, valamint azoknak D-értéke is. Ezt a jelenséget a térfoglalás és a táplálkozási viszonyok tekintetében a fajok között észlelhető versenyre vezethetem vissza. Az olyan kisbiotopokon belül, ahol az uralkodó konstans elemek faj- és egyedszáma kisebb, — a többi, nem domináns faj számára, a verseny élességének csökkenése következtében az állománykeveredésre a lehetőség jóval nagyobb, mint a magas fajszámú és tekintélyes dominancia értéket képviselő csigatársulatok esetében. Ezzel a magyarázattal szemben viszont arra a lehetőségre is gondolhatunk, hogy az uralkodó konstans fajok alacsony számát éppen a nem domináns fajok erőteljes térfoglalása idéz elő. A kérdés egyelőre nyitott, de nem megoldhatatlan. Eldöntésében bizonyára jelentékeny szerepet játszik az állományba tartozó puhatestűek genetikai múltja mellett az életközösség felépítésében résztvevő fajok környezeti és táplálkozásbiológiai igénye is. Ha az egyes hónapok négyzetfelvételeinek eredményeit összegező kimutatásokat vizsgáljuk, feltűnő, hogy a legtöbb esetben ismételten ugyanazok a fajok képviselik a legmagasabb karakterisztika értéket. Az összesített fajspektrumban a 7 abszolút konstans faj: az Abida frumentum (C = 100), Orcula doliolum (C:=100), Pyramidula rupestris (C = 100), Clausilia dubia (С = 100), Aegopinella nitens (C = 100), Vitrina pellucida (C — 100) és Helicodonta obvoluta (C = 100) mellett az abszolút konstans értéket még 4 faj közelíti meg: Chondrina clienta (C == 90), Truncatellina claustralis (C = 90), Laciniaria biplicata (C = 90), Euconulus fulvus (C = 90). Ezeken kívül a következő 5 faj éri el a legmagasabb karakterisztika értékeket: Cochlicopa lubrica, C. lubricella, Aegopinella Reismanni, Vitrina Bielzi és Monacha cartusiana. A felsorolt 15 puhatestűt tekinthetjük a dömörkapúi csigacönozis állományalkotó fajainak, egyrészt mert összetételükben, tömegviszonyaik felépítésében messze túllépik a járulékos elemek értékkereteit, másrészt mert csaknem minden egyes négyzetfelvételben előfordulnak, ha pedig nem, úgy kiesésüknek különleges és indokolható élettani okai vannak. A XIV. táblázatban a legkisebb példányszámmal a Vitrina Bielzi (97 pld., — évi Dértéke 2,53%), a legnagyobbal pedig az Abida frumentum (497 pld., — évi D-értéke 13,0%) fajok szerepelnek. Ha a havi négyzetfelvételekről készített statisztikai adatokat, vagy akár a XIV. táblázatot vesszük szemügyre, első látszatra a vizsgált terep egységes (homogén) jellegére következtetünk. Minden felvételben magas példányszámban megtaláljuk a domináns, illetőleg subdominans fajok egyikét, vagy másikát — sőt a legtöbb esetben azok közül több fajt is —, melyek az állomány összetételében mutatkozó eltéréseket laza szállal összefűzik. A csigacönozis homogén struktúrájára vonatkoztatott feltevésünk azonban téves, mert ha az egyes fajok tömegviszonyait havi eloszlásban vizsgáljuk, rögtön feltűnik, hogy az állo2 J. P. Múzeum