Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Kováts Valéria: Közlemények a Zrínyi Miklós múzeum levéltári anyagából

166 KOVÁTS VALERIA alig pár soros levél tartalma híven dokumentálja a XVII. századi élet züllöttségét. Mindenütt pusztulás mutatkozott. A végeken a katonák éveken át nem kapták meg a zsoldjukat, s hogy nyomorgó családjukat az éhhaláltól megmentsék, kénytelenek voltak koldulni, fosztogatni. A végekről írt jelentések, levelek sora mind ezt a szomorú képet tárja elénk.

10 Ugyanakkor az uralkodó a főhercegeknek csupán mikulásra évenkint négyezer körmöci aranyat utalt ki.

11 A magyar nemesség hazafiságról szónokolt, de közben hol az osztráknak, hol a töröknek árulta fegyverét.

12 Torzsalkodás, egymás beárulása, más javainak erőszakos elvétele rendszerré vált. Mindenki úgy szerezte betevő falatját vagy vagyonát, ahogy tudta. A jog és biztonság megszűnt. Az áldatlan állapotok kitermelek a bosszút, s ez a megtorlások sorozatát vonta maga után. Mindezek nemcsak az egyes emberek életét mérgezték meg, hanem rányomták bélyegüket a társadalomra is.

13 Csak kevesen voltak, akik az akkori nehéz élet terhét becsületesen hordozták s vagyonukat nem újabb javak harácsolására használták, hanem az ország felszabadítására fordították.

14 A levélíró Nagy Györgyről a levél stílusa és hangja után feltételezhetjük, hogy egyike azoknak a nemes embereknek — akkoriban szép számmal akadt hozzá hasonló — aki tisztességtelen úton akart pénzhez jutni. A levélből még az is kitűnik, hogy Czinderynek Légrád mellett birtoka, Raszinánál pincéi voltak. A levél terjedelme egy kettéhajtott ív, egyik oldalán magával a levéllel, a másikon a címzéssel, és a pecsét nyomával

15 (1—2. kép). A levél szövegét a rövidítések feloldásával közöljük. 10 A titkos tanács 1664-ben magának az uralkodónak jelentette, hogy Győrött és Pápán száznál több magyar katona halt éhen. Kollonits Lipót érsek 1669-ben írta a bányavidéki végházak katonáiról: „Ezek a szegények hat év óta egy harapáskenyeret, egyetlen fillért nesm kaptak ..." Takáts Sándor. Bajvívó magyarok. 17. A végvári élet szenvedéseiről lásd Takáts S., i. m. 9—24. 11 Takáts S., i. m. 20. 12 Klaniczay Tibor, Zrínyi Miklós, 1954. 4. 13 Takáts S., i. m. 16. 14 Klaniczay Tibor, i. m. 5. 15 Ltsz, 58.29.1, Szolgálok kegyelmednek mint io akaró esmeretlen Uramnak. Isten kivan,, saghi szerént való tokkal aldgya megh kegyelmedet. Ez elmúlt esztentűben kegyelmed sok karokat vallót Tüz miat , Raszina,, naZ

16 levü pinczeit,és Legrady parton levű kazal szenaiat fői igették. ki chele,, kette kegyelmednek azon kart én iol tu„ dom,Jo ital pénzért meghmondanam, és égisz processust, Tőrvént kegyelmed ke„ zélnez adnam,Ugy hogy kegyelmed kevés faratsággal,kennyen magba karait , és gyalázatát , megh nyerhettne, ollan em„ ber chelekedet azon dolgot,ezerekkett atthattna ellű. kegyelmed iria megh mitt igir ennékem,hogy az égisz processust, Törvényes kegyelmed kezéhez fogok adnij. választót iria megh kegyelmed. Ezel Isten tarchon és iltessen kegyelmed sok esztendeigh kedves io szerenchevel. Datum Jauriny

1,1 Die 27 May 1672 Kegyelmednek esmeretlen szolgáló io akaroia Nagy Gyűrgy címzés: С Nemes es Temzettes Vitézleő Czindery Georgy Urnák (Tittul) nékem esme,, rettlen io akaró Urnák eő kegyelmed,, пек adasek Kapronczara Czindery Györgynek írt magyar nyelvű levél 1674-ből A Magyarországon tartózkodó törökök nagy része jól megtanult magyarul,

18 sőt magyar nyelven leveleztek nemcsak a magyar urakkal, hanem Béccsel is. A hosszú ideje itt élő törökök asszimilálódását mutatja, hogy gyakran magyar nevet használtak. Az itt közölt levélben szereplő törökök neve szintén magyar: Hosszú és Szlatinai. Mivel a magyarok és a törökök között a társadalmi érintke16 Rasinica. 17 Győr. 18 „A XVIII. század közepén már egész helyőrségeket találunk, melyeknek mindegyike beszélt magyarul. Elég e tekintetben Egerre és Kanizsára hivatkoznunk. Evlia Cselebi török utazó megemlíti, hogy az esztergomi török vitézek teljesen magyar formájú ruhát viselnek". Aki látja őket «magyaroknak hiheti. Valamennyien szépen és jól beszélnek magyarul". Takáts S., i. m. 39.