Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)
160 HOLUB JÓZSEF olyan alaposan, s így méltán feltűnik, hogy nem hivatkoztak rájuk a per folyamán. Ügy látszik, Radanay mindent arra az oklevélre tett fel, amely szerint II. Endre Boda, Nyárád és Máza földeket — ez utóbbin az oklevél szerint márcadó (méhsört készítő) népei laktak — Bertalan pécsi püspöknek adományozta. Ennek alapján döntöttek 1696-ban úgy, hogy „iuxta privilégium Bele tertii, secundi Geize regis filii in anno 1404. emanatum terra Máza érit in comitatu Tolnensi". Nézzük meg közelebbről ezt az oklevelet. Természetesen rögtön feltűnik, hogy III. Béla királynak (1172—1196) 1404-ben kelt okleveléről beszéltek, de megértjük, ha tudjuk, hogy itt a rendkívül kuszált ún. pécsi oklevélről van szó. Ebben ugyanis a pécsi püspökségnek I. Istvántól, I. Endrétől, I. Lászlótól, III. Bélától és II. Endrétől származó okleveleit olvassuk legutoljára a somogyvári konventnek 1404-i átiratában, amelyet ma a püspöki levéltár őriz. Hogy ez az oklevél miképp maradt meg, amikor a püspökség levéltárának egész régi anyaga elpusztult, nem tudjuk; talán Várallyay Szaniszló püspök vitte el magával 1543-ban, amikor a török elől Veszprémbe menekült, mert ebben volt átírva a püspökségnek Szent Istvántól adott alapítólevele is. Ez az alapítólevél, amely hitelesnek tekintendő, — bár csonkán és átdolgozva maradt ránk háromszoros átírásban —, részben kétségtelenül hamis, részben gyanús oklevelek és oklevéltöredékek közé van keverve, így hamis II. Endrének Mázáról szóló adománylevele is, amely III. Béla megerősítő oklevelének kezdete és záradéka közé van foglalva. Megvan e somogyi oklevél 1690-i átiratának fogalmazványa is az Országos Levéltárban (Dl. 3.), amely a zágrábi püspök számára készült az általa bemutatott pergamen oklevél után. Ha ez az oklevél a ma ismert 1404-i oklevél volt, akkor ez a legrégibb említése, és 50 Szentpétery Imre, Szent István király péesváradi és pécsi alapítólevele. Budapest, 1918, 37 skv. 11.; Pauler Gyula, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II 2 , Budapest, 1899, 590—593. Zágrábból kerülhetett valamiképp vissza Pécsre. Hogy a zágrábi püspök kérte a hiteles átírását, annak az a magyarázata, hogy szó van benne a pécsi egyházmegye nyugati, a zágrábi egyházmegye felé eső határairól is. 50 1698-ban, mint láttuk, a per folyamán Radanay bemutatta az esztergomi káptalan egy oklevelét s ennek alapján kérte az 1696-i ítélet megerősítését. Baranya megye meghatalmazottja a hiteles másolatát kérte, a főispán azonban megtagadta és „paria authentice minus sed solummodo collateraliter dari posse ... allegasset", — ami, ha helyesen magyarázzuk, azt jelentette, hogy nem akarta kiadni a kezéből a nagyon becses oklevelet lemásolásra és hitelesítésre, ami hosszabb időt vett volna igénybe, hanem csak az ő jelenlétében volt hajlandó lemásolását megengedni. A delegált bírák természetesen tanulmányozták s úgy hozták meg ítéletüket, amelynek indokolásában hangsúlyozták, hogy az esztergomi káptalan által 1190-ben (!) kiállított okvelél szerint Máza Tolna megyében van. Említettük, hogy az 1404-i pécsi oklevélben minő oklevelek olvashatók a somogyvári konvent átírásában. Ez a hiteles hely a pécsváradi konvent 1350-i oklevelét írta át, amely pedig II. Endre oklevelét írta át, — vagyis a ma ismert pécsi oklevélben az esztergomi káptalan oklevele nem szerepel. Elírásról nem lehet szó, így talán volt ennek az oklevélnek egy, az esztergomi káptalan által ezekben az években készített átirata is, és a püspök-főispán ezt vitte magával és mutatta be. A lényeges azonban az, hogy II. Endrének az oklevele, még ha nem volna is hamis, akkor sem bizonyítana többet, mint hogy Máza Tolna megyében feküdt. így aztán, ha a kétségtelenül Tolna megyei helységeket, mint pl. a sárközi falvakat, nem is tudta Baranya megszerezni, a többit sikerült kiharcolnia magának.* * Az oklevelekben szereplő ismeretlen helynevek megfejtését Reuter Camillónak, a Baranya megyei helynevek alapos kutatójának köszönöm, s ő volt szíves megrajzolni a mellékelt térképet is, amely a két megye 1543 előtti és mai határát tünteti fel.
