Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

ifj. Fehér Géza: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei

140 IFJ. FEHÉR GÉZA tehát csaknem az egész hódoltság korán át török megszállás alatt állott. Közben azonban az 1595—1605. között eltelt tíz esztendőn keresztül magyar kézen volt.

41 Történelmi adatokkal rendelkezünk arra nézve is, hogy a török fazekasműhely ásatásának területe is színtere volt ezeknek az eseményeknek s forrásainkban a Szenttamáshegy „Tepedelen" névvel szerepel.

42 Kjátib Cselebinél azt olvassuk, hogy a Szenttamáshegyen „ ... Esztergommal egyenlő vár . . ." épült.

43 Más adatok viszont arról győznek meg bennünket, hogy ez az értesülés téves: ugyanis 1594-ben csak mindössze 200 főnyi őrséget befogadó kis erődítményt építettek a törökök a Szenttamáshegyen.

44 Rendkívül érdekes és fontos Evlia Cselebinek a vár 1605. évi török visszafoglalását is megemlítő leírása,

45 mivel ez az 1594. évi helyzetet és eseményeket is megvilágítja. E forrásadatból az is kitűnik, hogy 1605-ben a törökök az 1594-es formában építették fel újra a várat, az előbbihez hasonló számú őrséggel és hogy az a régi nevét is visszanyerte. — Szenttamáshegy kis erődítményét Mátyás főherceg még 1594-ben visszafoglalta a törököktől.

46 Ha figyelemmel kísérjük Evlia Cselebi idézett leírását,

47 amelynek végén azt olvashatjuk, hogy „ha ellenség jön, az első ütközetben a várba való behatolása ellen célszerűbb ezt aknákkal a földdel egyenlővé tenni" és nem tévesztjük szem elől azt a körülményt sem, hogy a kemencében hagyott 41 Villányi Sz., Néhány lap Esztergom város és megye múltjából (Esztergom 1891) 10. 42 Szenttamáshegy a török forrásokban „Tepedelen" névvel szerepel. így találjuk Ibrahim Pecsevinél (Török—magyarkori tört. eml. V. Karácson I., Török történetírók III [Bp. 1916] 117—118; 181— 182), Kjátib Cselebinél (uo. 235; 239; 353—354), Evlia Cselebinél (Karácson I., i. m. I. 266; 269—270) és egy XVI. század második feléből származó oklevélben is (Karácson I., Török—'magyar oklevéltár 1533—1789 [Bp. 1914] 183). — ..Depedelen" formában is előfordul (Budapest története III. Fekete L., Budapest a törökkorban [Bp. 1944] LIV. t. 2. és 407.) Buda környékének egy török földrajzi munkából származó térképén legfelül Esztergom primitív rajza „Estergon" felirattal, ettől balfelé a szenttamáshegyi török erőd látható „Depedelen" felirattal. 43 Karácson I., Török történetírók III. 354. 44 Villányi Sz., i. m. 10. /,:> Karácson 1., i. m. (Evlia... I. 279—280. 4(3 Villányi Sz., i. m. 10. Vö. Karácson I., Török-magyar oklevéltár 178. III. Murád szultán 1594 június közepén Báthory Zsigmondhoz intézett rendeletében: „...Mátyás herceg, a katonaság egy részével Esztergom ellen ... ment". 47 Karácson L, i. m. (Evlia...) I. 279—280, edény anyag és közötte a jelentős mennyiségű félkész fazekasáru csak a török fazekasmester hirtelen elmenekülésével magyarázható, — nem maradhat tovább semmi kétségünk sem arra nézve, hogy a tárgyalt fazekasműhely elpusztulása kizárólag az 1594. évi történelmi eseményhez köthető. * Sikerült a vizsgálódásunk tárgyát képező pécsi edényanyaghoz annyira közel álló kerámia anyagot tartalmazó esztergom-szenttamáshegyi kemencét korban elhelyezni, s emellett más párhuzamok segítségével is megközelítően pontos tájékoztatást adni a török fazekaskemence külső képére és belső szerkezetére nézve. Tanulmányaink során azt is megállapíthattuk, hogy az esztergom-szenttamáshegyi leletanyag edényei és a pécsi múzeum fentebb bemutatott török kerámiája kétséget kizáróan korongon készültek. Foglalkoznunk kell tehát ezek után a fazekas legfontosabb eszközével: a fazekaskoronggal. Tekintettel arra, hogy ez a fazekaseszköz fából készült, nincs rá remény, hogy régészeti kutatásaink során ráakadjunk. Nagyfokú elhasználódásnak van kitéve. A fazekas hosszú munkássága alatt többször cseréli a korongját és a régi használhatatlant eltüzeli vagy más célra használja fel. így — természetesen — néprajzi anyagban sem igen találunk túlságosan régi fazekaskorongokat, amelyeknek a kutatása pedig az iparfejlődés tanulmányozása szempontjából rendkívüli jelentőségű lenne. így tehát most mi is arra kényszerülünk, hogy egészen közelmúltbeli eszközök között keressünk olyant, amely megfelelő párhuzamul szolgálhat azokhoz a fazekaskorongokhoz, amelyeken a tanulmányaink tárgyát képező edényeket előállíthatták. Mindenekelőtt Bosznia-Hercegovina területén van több olyan fazekasközpont, amelyben még ma is a pécsi anyaggal közeli rokonságot mutató edényeket állítanak elő. Valamennyi ilyen fazekasközpontban napjainkban is kézi-korongot (18. kép) használnak. Közöttük egyaránt megtalálhatjuk az egyszerű (19. kép 4) és az összetett kézi-korongot (19. kép 6). Ezeknek a bosznia-hercegovinai korongoknak a fejlődéséről két feltevést ismertetünk. Az egyik feltevés szerint a mai kézikorong a kőágyazatba helyezett görög kézikorong (19. kép 1) leszármazottja, és az antik görög kézi-korongból, valamint a középkori lábbal hajtott korongból (19. kép 2) fejlődött ki az újkori, lábbal hajtott korong (19, kép 3)